Zárt fecsegés - Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze (könyv)

  • Mesterházi Gábor
  • 2007. május 24.

Zene

Mi van, ha az ember egy baleset következtében elveszíti emlékeit? Ez akár egy közepes amerikai film témája is lehetne. Umberto Eco új könyve így is indul, és az első rész színvonala alig magasabb ennél. Nem mentség, inkább súlyosbító körülmény a rahedli irodalmi idézet, utalás: összekacsintás, ugye, milyen kurva műveltek vagyunk, te meg én, kedves olvasó.

Mi van, ha az ember egy baleset következtében elveszíti emlékeit? Ez akár egy közepes amerikai film témája is lehetne. Umberto Eco új könyve így is indul, és az első rész színvonala alig magasabb ennél. Nem mentség, inkább súlyosbító körülmény a rahedli irodalmi idézet, utalás: összekacsintás, ugye, milyen kurva műveltek vagyunk, te meg én, kedves olvasó. És a magyar olvasó látott már ilyet (még olyan kurva műveltnek se kell hozzá lenni, elég, ha követi hazánk szűkös irodalmi életének sznob trendjeit).

Aztán jön a második rész: idősödő főhősünk ugyanis csak a személyes memóriáját veszítette el, olvasmányélményeire, a tanult dolgokra tisztán emlékszik, s lévén antikvárius, a "papírmemóriából" próbálja rekonstruálni a személyeset. Gyerekkora színterére, a vidéki családi házba utazva kutatja a múltat. Itt megszólal - ahogy megannyi regényében - Eco professzor úr: kibeszél a könyvből, előadást tart. Ezúttal azonban épp ez - ami másutt bosszantó, de legalábbis mosolyogtató - adekvát: a második rész ugyanis történelemkönyv, forrásközlésekkel. Önmagában elolvasva (is) izgalmas végignézni, hogy szivárog vagy épp özönlik a történelem a képregényekbe, a slágerekbe vagy az alsós tankönyvekbe. Kár, hogy Eco regénynek szánta a Loana királynő titokzatos tüzét. Műfaji bizonytalanságára utal az alcím ("Képes regény") is - a képek azonban nem élnek önálló életet: szépen illusztrálják a szöveget. A kresztomátiaszerű második rész terjedelme emiatt megkérdőjelezhető, noha az említett példák mindegyike jellemző a maga korára: a harmincas évek és a háború fasiszta Olaszországára. A cselekmény mindeközben helyben jár, az amerikai filmnek reszeltek. Eco javára írandó, hogy az összekacsintás itt is működik, noha az olasz olvasó nyilván kevésbé igényelné a lábjegyzeteket (melyeket a magyar változat is nélkülöz). Itt jegyzendő meg: Barna Imre fordítása nemcsak azért bravúros, mert a különböző táj- és rétegnyelveket híven adja vissza, hanem azért is, mert ragyogó érzékkel fordít vagy nem fordít le neveket, címeket. A Függő-szerű irodalmi idézeteknél arra is képes, hogy a magyar olvasóval elhitesse: ismerősek az idézett szövegrészletek.

A harmadik rész személyes emlékezés. A cselekmény leáll - a szó szoros értelmében (a főhős minden bizonnyal kómában fekszik). Külső történet nincs: belső van helyette. Személyes történetek, vélhetőleg Eco mester gyerekkori (saját vagy hallomásos) emlékei, izgalmas megfogalmazásban. Megható apró hőstettek, kamaszkori ábrándok és kedves esetlenségek. Ez a rész emlékeztet leginkább valami olyasmire, amit irodalmi élménynek lehet nevezni, noha a magyar olvasó eleget látott már énirodalmat, éntörténelmet. Miközben a nagy történelem a kisgyerek szűrőjén viszonylag tisztán és hitelesen tárul elénk, keresünk egy arcot, egy kamaszlányét, az érzelmek iskoláját, egy gyerek, majd egy kiskamasz eszmélését - netán egy idősödő irodalomprofesszor önigazolását. Jelenünk és múltunk kapcsolatát. És amikor a második rész képei - szó szerint - szétesnek (Eco a kollázstechnikához fordul), az emlékek egy pillanatra összeállnak. Az olvasó pedig, aki eddig reménykedett, hogy megússza az amerikai film olcsó befejezését, most bosszankodhat, bár legalább a happy ending elmarad.

Az amerikai filmekkel szemben van még egy erénye a könyvnek: a hitelesség. Részleteiben ugyanis minden áll, minden átélhető, minden magáért beszél. Nem hiteltelenek továbbá a mű kérdésfeltevései sem: mennyire határozza meg személyes jelenünket a személyes vagy épp a kollektív múlt, hogy szivárog amaz emebbe. Egyáltalán: mit tudunk magunkról? Végső soron: mi az, hogy identitás? Hiteles kérdések, csak cseppet sem újak - azt is mondhatnánk: közhelyesek. Az ötszáz oldal végigolvasása ezzel együtt szórakoztató. Eco akkor is képes arra, hogy fordulatos legyen, amikor éppen ötlete sincs, hogy is alkosson regényt az összehalmozott alapanyagból. Nyitott mű? Inkább egy kedves, ismerős, szimpatikus, szellemes és művelt öregúr fecsegése.

Európa Könyvkiadó, 2007, 519 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.