Magyar Péter szupersztár

Belpol

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

„A sajtó először magával legyen szolidáris”, mondta Magyar Péter, amikor a Naplás-tó mellett gyalogolva kérdeztem az oroszországi miliőt idéző nagytakarítási törvényjavaslatról. Persze az első reakcióm a bazdmegpéter volt, de nem azért mentem a Bazilikától négy órát több száz Tisza-szimpatizánssal, hogy ezt közöljem.

„Ha az első szervezetnek nekimegy a kormány, akkor ott leszünk”, mondta két mondattal később,

majd hozzátette, addig ez az egész ügy csak a tematizáló kommunikáció része – máshol lenyilatkozta azt is, hogy a Tisza sóval hinti be a Szuverenitásvédelmi Hivatal helyét.

Váltottunk még pár szót, aztán elragadták a hívek, a szelfit kérő anyukák, a csillogó szemű huszonévesek, a nagymamák és nagyjából mindenki, aki kiment a tóparti büféhez, hogy köszöntse a zarándokútját megkezdő Magyar Pétert. Három napja Orbán Viktor a romániai elnökválasztás két fordulója között gratulált a nyíltan kisebbségellenes George Simionnak, hogy hozta az első fordulót, a Tisza pedig erre reagálva meghirdette a 300 kilométeres zarándokutat Budapesttől Nagyváradig, jelezve, hogy a határon túli magyarokat csak Orbán Viktor árulta el.

 
A Naplás-tónál
Fotó: A szerző felvétele
 

Úgy tűnik, Magyar Péternek fontosabb a zarándokútja, mint a szólásszabadság. Lehet erre mondani sok mindent, hogy a 12 pont is a sajtó szabadságával kezdődik, hogy ezzel feliratkoztunk a diktatórikus államok listájára, hogy Magyar Péter ismét nem ért semmit, de az az igazság, hogy szerda délelőtt tizenegy és este nyolc között a Bazilikától Pécelig senkit se érdekelt a sajtószabadság. Nem azért, mert az emberek hülyék, agymosottak, tájékozatlanok, hanem mert ez a nap számukra nem erről szólt.

 
Gyülekező a Bazilikánál
Fotó: A szerző felvétele
 

Lehet, hogy jövő hét kedden már az lesz a fontos, hogy ki mindenkit vegzál Lánczi Tamás és csapata, amikor mindenki számára egyértelművé válik, hogy nemcsak a Narancs, az Átlátszó vagy a Direkt36 baszogatása a központi cél, hanem minden kritikus hang elnémítása, és ebben benne van a Tisza Párt ugyanúgy, mint a KDNP-s reklámkampány ellen fellépő és azóta közrendőrré lefokozott őrmester. De tegnap nem ez volt a legfontosabb.

Nem gondolom, hogy emiatt a javaslat miatt meg kellett volna szakítani vagy át kellett volna alakítani a pillanatok alatt összerakott zarándoklatot, mert mit is ért volna el vele Magyar? Elmondta volna azt, amit mindenki más, persze a visszhangja sokkal nagyobb lett volna, ám azok, akik készültek a találkozásra, akik elkezdték leszervezni, hogy hol és mikor csatlakoznak a menethez, átverve érezték volna magukat. Sag schon, replikázhatnánk, az sokkal kellemetlenebb érzés lesz, amikor lesittelnek egy Facebook-bejegyzés miatt, de ez nem ilyen egyszerű. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.