Félcipő - Francis Veber: Topmodell a barátnőm (film)

  • - ats -
  • 2007. május 24.

Zene

Orosz neve van, és gyönyörű. Csak képen láttam, mégis beleszerettem. Ki lehet ő? Hacsak nem egy manöken. Elena virtigli párizsi topmodell, de az én történetem egy forgatókönyvíróról szól.

Orosz neve van, és gyönyörű. Csak képen láttam, mégis beleszerettem. Ki lehet ő? Hacsak nem egy manöken. Elena virtigli párizsi topmodell, de az én történetem egy forgatókönyvíróról szól. Francis Veber első nagyobb dobása ugyanis valamikor a hetvenes évek elején (pontosan 1972-ben) a Magas szőke férfi felemás cipőben című film forgatókönyve volt. Ilyenformán jelen dolgozatának vizsgálatakor nagy luxus lenne lemondanunk arról a lehetőségről, hogy működését felhasználva elidőzzünk egy kicsit a francia vígjátékok utóbbi fél évszázadának helyenként vitathatatlanul kedves emlékei felett - egyébiránt ezzel csak az ő példáját követjük, hiszen a Topmodell a barátnőmben maga is pont ezt csinálja. De már a főcímben is. Ezt a módszert persze nézhetjük kétféleképpen is, egyik sem ígér sok jót. Vagy tele van önreflexív gesztusokkal, vagy csupán ismétli önmagát. Nyilván e tempó hatása alatt születhetett a magyar címfordítás, lévén a La doublure alig is blikkfangos, a Királylány a feleségem pedig valóban egy francia vígjáték volt, mihez képest e mostani cím az idők változását is, khm, frappánsan reprezentálja.

De ki tud egy rajzos főcímnek ellenállni? Amikor a szereplők kivágott feje valami hosszú közlekedési eszközön, buszon, limuzinon suhan el a képen, mint anno... - sorolhatnánk, milyen volt szőkeségük. Magas, biztos. Bár az is árulkodó lehet a világ állapotáról, ha valaki odáig kénytelen hátrálni, hogy visszasírja Pierre Richard-t. Mi ugyan nem, bezzeg Veber! Hogy mást ne mondjak, aktuális hősét, mit tesz isten, Francois Pignonnak hívják - szellemesen. Akiket megkímélt a sors attól, hogy a rejtélyes okokból világszerte népszerű komikus, a mondott Richard filmekbéli - mérsékelten különböző - neveit tanulmányozzák, most nem ússzák meg. Az úgy volt, hogy a magas, szőke férfit Francois Perrinnek hívták, s e név mondhatni prímán bevált, elkísérte jóval az opus magnum folytatásain túl is, de így hívták az első Gérard Depardieu-vel közös viccelődésükben is, az ugyancsak Veber írta-rendezte Balfácánban (1981). Ám a majd tíz esztendő alatt vészesen elpatinásodó nevet a díszes triumvirátus két évre rá következő újrájában (Balekok) már Pignonra változtatták - az a név is kitartott sokáig; ím túlélte viselőjét, hol van már Pierre Richard? Mondhatnánk, szerencsére. Valahogy mégsem áll rá a szánk.

De mielőtt kiböknénk, miért nem áll rá, csak nem hagy nyugodni ez a népszerűségdolog. Csak az egyik felére van épeszű válasz. Arra, hogy mifelénk miért alakult ki. Jobb híján, természetesen. Csak Kádár Jánost okolhatjuk, mert Pierre Richard párizsi kalandjai ugyan ostobák voltak szerfelett, de tagadhatatlanul önfeledtek is, olyasmit pedig Budapesten még pult alól sem lehetett kapni (vö. hiánygazdaság; vö. fekete címkés cseresznye). De hogy miért készült szinte az összes marhaságból amerikai remake is? Kész titok. A magyar hírközlő szervek és a Ludas Matyi korabeli tudósításai szerint balfékből speciel a tengerentúlon is kifejezetten jól álltak - csak nem hazudtak nekünk? Legfőbb ideje megvédenem az agitprop osztályt, szolid történelmi ismereteim azt súgják, ebben az egyben pont nem.

A Topmodell a barátnőm körültekintő feltárásakor reánk háruló számos tennivaló közül az épp letudott (még szép, súlyos aránytévesztés lenne mondjuk Tatit iderángatni, de még Funés vagy Bourvil is más polcokon keresendő) múltfeltárás volt a megnyugtatóbb futam. A jelen ennél is sápadtabb. Ez persze két ponton szembeszökő, a sztorin és az előadáson. A meskete szoros rokonságot mutat a Sztárom a párommal. Jön valaki, akit addig csak képekről ismerünk, elájulunk, amikor meglátjuk, s miután föléröztünk, kiderül, hogy az illető annál is sokkal csodásabb, mint amilyennek legszebb álmainkban elképzeltük - nagy dolog. Az előadás? Hát, titokzatos nép a francia, a nálunk is ismert (naná, minden második fr. filmben benne van) Daniel Auteuil színművész afféle nemzeti kincs náluk. Vebernél sem először fordul meg, itt van mindjárt az Addig jár a korsó a kútra, nota bene, ugyancsak Gérard Depardieu-vel, őt, gondolom, el sem lehet kerülni. De a nagy Gérard végül is meggyőző komikus, Auteuil meg inkább nem az. A Pignon szerepében feltűnő Gad Elmaleh színrelépte pedig egy okkal vélelmezhető félreértés következménye. Mivel szerencsétlennek egy jelentéktelen figurát kell eljátszania, valaki - csak nem Veber? - azt mondhatta neki, legyél jelentéktelen. Szót fogadott. Egyedül Elena tökéletes, annyira plasztik ugyanis, hogy szemünk se rebbenne, ha szembejönne a Fashion TV-n.

De akkor miért van, hogy ez az átabotában összefércelt kis semmiség mégis üdítő szórakozás, kellemesen végig lehet röhigcsélni? Gondolom, kitalálták. Mert önfeledtségből éppen úgy állunk, mint harmincöt éve. Vagy egy kicsit kutyábbul.

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.