Félcipő - Francis Veber: Topmodell a barátnőm (film)

  • - ats -
  • 2007. május 24.

Zene

Orosz neve van, és gyönyörű. Csak képen láttam, mégis beleszerettem. Ki lehet ő? Hacsak nem egy manöken. Elena virtigli párizsi topmodell, de az én történetem egy forgatókönyvíróról szól.

Orosz neve van, és gyönyörű. Csak képen láttam, mégis beleszerettem. Ki lehet ő? Hacsak nem egy manöken. Elena virtigli párizsi topmodell, de az én történetem egy forgatókönyvíróról szól. Francis Veber első nagyobb dobása ugyanis valamikor a hetvenes évek elején (pontosan 1972-ben) a Magas szőke férfi felemás cipőben című film forgatókönyve volt. Ilyenformán jelen dolgozatának vizsgálatakor nagy luxus lenne lemondanunk arról a lehetőségről, hogy működését felhasználva elidőzzünk egy kicsit a francia vígjátékok utóbbi fél évszázadának helyenként vitathatatlanul kedves emlékei felett - egyébiránt ezzel csak az ő példáját követjük, hiszen a Topmodell a barátnőmben maga is pont ezt csinálja. De már a főcímben is. Ezt a módszert persze nézhetjük kétféleképpen is, egyik sem ígér sok jót. Vagy tele van önreflexív gesztusokkal, vagy csupán ismétli önmagát. Nyilván e tempó hatása alatt születhetett a magyar címfordítás, lévén a La doublure alig is blikkfangos, a Királylány a feleségem pedig valóban egy francia vígjáték volt, mihez képest e mostani cím az idők változását is, khm, frappánsan reprezentálja.

De ki tud egy rajzos főcímnek ellenállni? Amikor a szereplők kivágott feje valami hosszú közlekedési eszközön, buszon, limuzinon suhan el a képen, mint anno... - sorolhatnánk, milyen volt szőkeségük. Magas, biztos. Bár az is árulkodó lehet a világ állapotáról, ha valaki odáig kénytelen hátrálni, hogy visszasírja Pierre Richard-t. Mi ugyan nem, bezzeg Veber! Hogy mást ne mondjak, aktuális hősét, mit tesz isten, Francois Pignonnak hívják - szellemesen. Akiket megkímélt a sors attól, hogy a rejtélyes okokból világszerte népszerű komikus, a mondott Richard filmekbéli - mérsékelten különböző - neveit tanulmányozzák, most nem ússzák meg. Az úgy volt, hogy a magas, szőke férfit Francois Perrinnek hívták, s e név mondhatni prímán bevált, elkísérte jóval az opus magnum folytatásain túl is, de így hívták az első Gérard Depardieu-vel közös viccelődésükben is, az ugyancsak Veber írta-rendezte Balfácánban (1981). Ám a majd tíz esztendő alatt vészesen elpatinásodó nevet a díszes triumvirátus két évre rá következő újrájában (Balekok) már Pignonra változtatták - az a név is kitartott sokáig; ím túlélte viselőjét, hol van már Pierre Richard? Mondhatnánk, szerencsére. Valahogy mégsem áll rá a szánk.

De mielőtt kiböknénk, miért nem áll rá, csak nem hagy nyugodni ez a népszerűségdolog. Csak az egyik felére van épeszű válasz. Arra, hogy mifelénk miért alakult ki. Jobb híján, természetesen. Csak Kádár Jánost okolhatjuk, mert Pierre Richard párizsi kalandjai ugyan ostobák voltak szerfelett, de tagadhatatlanul önfeledtek is, olyasmit pedig Budapesten még pult alól sem lehetett kapni (vö. hiánygazdaság; vö. fekete címkés cseresznye). De hogy miért készült szinte az összes marhaságból amerikai remake is? Kész titok. A magyar hírközlő szervek és a Ludas Matyi korabeli tudósításai szerint balfékből speciel a tengerentúlon is kifejezetten jól álltak - csak nem hazudtak nekünk? Legfőbb ideje megvédenem az agitprop osztályt, szolid történelmi ismereteim azt súgják, ebben az egyben pont nem.

A Topmodell a barátnőm körültekintő feltárásakor reánk háruló számos tennivaló közül az épp letudott (még szép, súlyos aránytévesztés lenne mondjuk Tatit iderángatni, de még Funés vagy Bourvil is más polcokon keresendő) múltfeltárás volt a megnyugtatóbb futam. A jelen ennél is sápadtabb. Ez persze két ponton szembeszökő, a sztorin és az előadáson. A meskete szoros rokonságot mutat a Sztárom a párommal. Jön valaki, akit addig csak képekről ismerünk, elájulunk, amikor meglátjuk, s miután föléröztünk, kiderül, hogy az illető annál is sokkal csodásabb, mint amilyennek legszebb álmainkban elképzeltük - nagy dolog. Az előadás? Hát, titokzatos nép a francia, a nálunk is ismert (naná, minden második fr. filmben benne van) Daniel Auteuil színművész afféle nemzeti kincs náluk. Vebernél sem először fordul meg, itt van mindjárt az Addig jár a korsó a kútra, nota bene, ugyancsak Gérard Depardieu-vel, őt, gondolom, el sem lehet kerülni. De a nagy Gérard végül is meggyőző komikus, Auteuil meg inkább nem az. A Pignon szerepében feltűnő Gad Elmaleh színrelépte pedig egy okkal vélelmezhető félreértés következménye. Mivel szerencsétlennek egy jelentéktelen figurát kell eljátszania, valaki - csak nem Veber? - azt mondhatta neki, legyél jelentéktelen. Szót fogadott. Egyedül Elena tökéletes, annyira plasztik ugyanis, hogy szemünk se rebbenne, ha szembejönne a Fashion TV-n.

De akkor miért van, hogy ez az átabotában összefércelt kis semmiség mégis üdítő szórakozás, kellemesen végig lehet röhigcsélni? Gondolom, kitalálták. Mert önfeledtségből éppen úgy állunk, mint harmincöt éve. Vagy egy kicsit kutyábbul.

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.