Olvasni muszáj

A faltól a falig: a tüchtig német diktatúra a magyar slamperájban

Sorköz

A Balaton partján nemcsak hekk és napernyő várta az endékásokat, hanem a Stasi megfigyelői is. Jobst Ágnes könyve feltárja, hogyan simult egymásba a német precizitás és a magyar barkácsállam a szocialista titkosszolgálatok világában. Bak Mihály írt a történeti kötetről az Olvasni muszáj sorozatban.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

Azzal áltattam magam, hogy tényleg majdnem minden fontos részletet ismerek a béketábor összedőlésében fontos szerepet kérő magyar határnyitásról. És ha ennyit nem is, de tájékozottnak mondhatom magam az 1989 őszét megelőző évek állambiztonsági működésében. Nos, súlyosan csalódnom kellett magamban, amikor elolvastam A Stasi működése Magyarországon című könyvet. Jobst Ágnes történész tíz éve kiadott művét olvasva ugyanis a meglepetést csodálkozás követte, hogy mennyi mindent nem tudunk arról a nagyon fontos eseménysorról, ami a bolsevik ember- és társadalomkísérlet megérdemelt kimúlásába torkollt harmincöt évvel ezelőtt.

A könyv nem csupán a határnyitás körülményeit tárgyalja, hanem részletesen bemutatja, hogyan működött együtt a magyar állambiztonság a keletnémet Stasival a rendszerváltást megelőző évtizedekben, hogyan építette ki az NDK titkosszolgálata magyarországi hálózatát, milyen célokkal és módszerekkel dolgoztak, és hogyan változott a viszony a két szervezet között az évtizedek során.

A kőfalak leomlanak

Ha meg kellene saccolni, hány endékás futott bele a szabadságba a „mi” 9/11-ünkön, 1989. szeptember 11-én (bizony ám!) éjféltől, amikor a magyar kormány kinyitotta a határt Ausztria felé, ki találná el legalább a nagyságrendet?

Nos, az állambiztonsági iratokat kutató történész arról számol be, hogy november 20-ig (amikorra a berlini fal már csak történelem volt), tehát két és fél hónap alatt 49 527 keletnémet távozott nyugatra 9625 járművel. Szeptember 26-án még 17 276-an, november 11-én pedig 4886-an vártak a lehetőségre. Ha a megelőző hónapok illegális határátlépéseit és az augusztus 18-20-i páneurópai piknik idején rövid pillanatokra már felemelkedett sorompón át kijutottakat is hozzáadjuk, nagy jóindulattal is legfeljebb hatvanezren tőlünk léphettek le a keletnémet paradicsomból. Ez persze ahhoz képest sem kevés, hogy abban az évben augusztus végéig összesen csaknem 734 ezer keletnémet érkezett az országba, előbb a műszaki zár, aztán a határkerítés elbontásának hírére. A remény nyártól növekedett meg igazán ezeknek az embereknek a lelkében, amikor híre ment, hogy a magyar kormány csatlakozni akar a nemzetközi menekültügyi egyezményhez, ami maga után vonja a kétoldalú jogsegélymegállapodásban rögzített hazatoloncolás felmondását.

Jobst Ágnes arra vállalkozott, hogy hazai és német levéltárban alámerülve feltérképezze az NDK és a magyar állambiztonság kapcsolatát, de legfőképpen előbbinek Magyarországon kifejtett ténykedését. Tanulságos olvasmány ez mindenkinek, akik nagyjából annyit tudnak ezekről az évtizedekről, hogy a fal felhúzása után kettészakadt német családok keleti és nyugati része éppen itt, elsősorban a Balatonnál találkozott évről évre. (Hát persze, hol másutt? – teszi fel a kérdést az átlag magyar, hangjában erős leereszkedéssel, hiszen a közkeletű vélekedés szerint itt volt a legjobb az élet a blokkban. Pusztán a számokat tekintve azonban ez nem teljesen felel meg a valóságnak, ahogy később talán majd azt is árnyalják, hogy most meg nálunk lenne a legrosszabb az élet az Európai Unió területén.)

 
Jobst Ágnes: A ​Stasi működése Magyarországon
 

Otthon érzik magukat

A hatvanas évektől a keletnémet rezsim első számú problémája az volt, hogy a fal felhúzása után polgárai változatlanul nagy számban szeretnének szabadulni csodás rendszerüktől. Ez pedig rávetítette árnyékát a béketáborba utazók helyzetére, elsősorban is a hazánkba készülők esetében. Ezért a Stasi kapta a feladatot, hogy „biztosítsa” a szocialista országokba utazó állampolgáraikat, és ez nem valamilyen utazási szolgáltatást fed. Nem a legendás német humor finoman ironikus megnyilvánulása 1963-ban az, hogy „a turistaforgalom jobb operatív biztosítására, valamint a támadólagos operatív tevékenység lehetőségeinek tanulmányozása céljából” vizsgálták meg annak lehetőségét, hogy a nyári szezonra egy ügynököt küldjenek Magyarországra. Ez röviden azt jelentette, hogy minél több ide érkező turistát figyeljenek meg, nem akarnak-e disszidálni, s ha igen, akadályozzák meg ezt. Ezzel kezdődött a Stasi itteni ténykedése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.