Olvasni muszáj

A faltól a falig: a tüchtig német diktatúra a magyar slamperájban

Sorköz

A Balaton partján nemcsak hekk és napernyő várta az endékásokat, hanem a Stasi megfigyelői is. Jobst Ágnes könyve feltárja, hogyan simult egymásba a német precizitás és a magyar barkácsállam a szocialista titkosszolgálatok világában. Bak Mihály írt a történeti kötetről az Olvasni muszáj sorozatban.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

Azzal áltattam magam, hogy tényleg majdnem minden fontos részletet ismerek a béketábor összedőlésében fontos szerepet kérő magyar határnyitásról. És ha ennyit nem is, de tájékozottnak mondhatom magam az 1989 őszét megelőző évek állambiztonsági működésében. Nos, súlyosan csalódnom kellett magamban, amikor elolvastam A Stasi működése Magyarországon című könyvet. Jobst Ágnes történész tíz éve kiadott művét olvasva ugyanis a meglepetést csodálkozás követte, hogy mennyi mindent nem tudunk arról a nagyon fontos eseménysorról, ami a bolsevik ember- és társadalomkísérlet megérdemelt kimúlásába torkollt harmincöt évvel ezelőtt.

A könyv nem csupán a határnyitás körülményeit tárgyalja, hanem részletesen bemutatja, hogyan működött együtt a magyar állambiztonság a keletnémet Stasival a rendszerváltást megelőző évtizedekben, hogyan építette ki az NDK titkosszolgálata magyarországi hálózatát, milyen célokkal és módszerekkel dolgoztak, és hogyan változott a viszony a két szervezet között az évtizedek során.

A kőfalak leomlanak

Ha meg kellene saccolni, hány endékás futott bele a szabadságba a „mi” 9/11-ünkön, 1989. szeptember 11-én (bizony ám!) éjféltől, amikor a magyar kormány kinyitotta a határt Ausztria felé, ki találná el legalább a nagyságrendet?

Nos, az állambiztonsági iratokat kutató történész arról számol be, hogy november 20-ig (amikorra a berlini fal már csak történelem volt), tehát két és fél hónap alatt 49 527 keletnémet távozott nyugatra 9625 járművel. Szeptember 26-án még 17 276-an, november 11-én pedig 4886-an vártak a lehetőségre. Ha a megelőző hónapok illegális határátlépéseit és az augusztus 18-20-i páneurópai piknik idején rövid pillanatokra már felemelkedett sorompón át kijutottakat is hozzáadjuk, nagy jóindulattal is legfeljebb hatvanezren tőlünk léphettek le a keletnémet paradicsomból. Ez persze ahhoz képest sem kevés, hogy abban az évben augusztus végéig összesen csaknem 734 ezer keletnémet érkezett az országba, előbb a műszaki zár, aztán a határkerítés elbontásának hírére. A remény nyártól növekedett meg igazán ezeknek az embereknek a lelkében, amikor híre ment, hogy a magyar kormány csatlakozni akar a nemzetközi menekültügyi egyezményhez, ami maga után vonja a kétoldalú jogsegélymegállapodásban rögzített hazatoloncolás felmondását.

Jobst Ágnes arra vállalkozott, hogy hazai és német levéltárban alámerülve feltérképezze az NDK és a magyar állambiztonság kapcsolatát, de legfőképpen előbbinek Magyarországon kifejtett ténykedését. Tanulságos olvasmány ez mindenkinek, akik nagyjából annyit tudnak ezekről az évtizedekről, hogy a fal felhúzása után kettészakadt német családok keleti és nyugati része éppen itt, elsősorban a Balatonnál találkozott évről évre. (Hát persze, hol másutt? – teszi fel a kérdést az átlag magyar, hangjában erős leereszkedéssel, hiszen a közkeletű vélekedés szerint itt volt a legjobb az élet a blokkban. Pusztán a számokat tekintve azonban ez nem teljesen felel meg a valóságnak, ahogy később talán majd azt is árnyalják, hogy most meg nálunk lenne a legrosszabb az élet az Európai Unió területén.)

 
Jobst Ágnes: A ​Stasi működése Magyarországon
 

Otthon érzik magukat

A hatvanas évektől a keletnémet rezsim első számú problémája az volt, hogy a fal felhúzása után polgárai változatlanul nagy számban szeretnének szabadulni csodás rendszerüktől. Ez pedig rávetítette árnyékát a béketáborba utazók helyzetére, elsősorban is a hazánkba készülők esetében. Ezért a Stasi kapta a feladatot, hogy „biztosítsa” a szocialista országokba utazó állampolgáraikat, és ez nem valamilyen utazási szolgáltatást fed. Nem a legendás német humor finoman ironikus megnyilvánulása 1963-ban az, hogy „a turistaforgalom jobb operatív biztosítására, valamint a támadólagos operatív tevékenység lehetőségeinek tanulmányozása céljából” vizsgálták meg annak lehetőségét, hogy a nyári szezonra egy ügynököt küldjenek Magyarországra. Ez röviden azt jelentette, hogy minél több ide érkező turistát figyeljenek meg, nem akarnak-e disszidálni, s ha igen, akadályozzák meg ezt. Ezzel kezdődött a Stasi itteni ténykedése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.