Olvasni muszáj

A faltól a falig: a tüchtig német diktatúra a magyar slamperájban

Sorköz

A Balaton partján nemcsak hekk és napernyő várta az endékásokat, hanem a Stasi megfigyelői is. Jobst Ágnes könyve feltárja, hogyan simult egymásba a német precizitás és a magyar barkácsállam a szocialista titkosszolgálatok világában. Bak Mihály írt a történeti kötetről az Olvasni muszáj sorozatban.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

Azzal áltattam magam, hogy tényleg majdnem minden fontos részletet ismerek a béketábor összedőlésében fontos szerepet kérő magyar határnyitásról. És ha ennyit nem is, de tájékozottnak mondhatom magam az 1989 őszét megelőző évek állambiztonsági működésében. Nos, súlyosan csalódnom kellett magamban, amikor elolvastam A Stasi működése Magyarországon című könyvet. Jobst Ágnes történész tíz éve kiadott művét olvasva ugyanis a meglepetést csodálkozás követte, hogy mennyi mindent nem tudunk arról a nagyon fontos eseménysorról, ami a bolsevik ember- és társadalomkísérlet megérdemelt kimúlásába torkollt harmincöt évvel ezelőtt.

A könyv nem csupán a határnyitás körülményeit tárgyalja, hanem részletesen bemutatja, hogyan működött együtt a magyar állambiztonság a keletnémet Stasival a rendszerváltást megelőző évtizedekben, hogyan építette ki az NDK titkosszolgálata magyarországi hálózatát, milyen célokkal és módszerekkel dolgoztak, és hogyan változott a viszony a két szervezet között az évtizedek során.

A kőfalak leomlanak

Ha meg kellene saccolni, hány endékás futott bele a szabadságba a „mi” 9/11-ünkön, 1989. szeptember 11-én (bizony ám!) éjféltől, amikor a magyar kormány kinyitotta a határt Ausztria felé, ki találná el legalább a nagyságrendet?

Nos, az állambiztonsági iratokat kutató történész arról számol be, hogy november 20-ig (amikorra a berlini fal már csak történelem volt), tehát két és fél hónap alatt 49 527 keletnémet távozott nyugatra 9625 járművel. Szeptember 26-án még 17 276-an, november 11-én pedig 4886-an vártak a lehetőségre. Ha a megelőző hónapok illegális határátlépéseit és az augusztus 18-20-i páneurópai piknik idején rövid pillanatokra már felemelkedett sorompón át kijutottakat is hozzáadjuk, nagy jóindulattal is legfeljebb hatvanezren tőlünk léphettek le a keletnémet paradicsomból. Ez persze ahhoz képest sem kevés, hogy abban az évben augusztus végéig összesen csaknem 734 ezer keletnémet érkezett az országba, előbb a műszaki zár, aztán a határkerítés elbontásának hírére. A remény nyártól növekedett meg igazán ezeknek az embereknek a lelkében, amikor híre ment, hogy a magyar kormány csatlakozni akar a nemzetközi menekültügyi egyezményhez, ami maga után vonja a kétoldalú jogsegélymegállapodásban rögzített hazatoloncolás felmondását.

Jobst Ágnes arra vállalkozott, hogy hazai és német levéltárban alámerülve feltérképezze az NDK és a magyar állambiztonság kapcsolatát, de legfőképpen előbbinek Magyarországon kifejtett ténykedését. Tanulságos olvasmány ez mindenkinek, akik nagyjából annyit tudnak ezekről az évtizedekről, hogy a fal felhúzása után kettészakadt német családok keleti és nyugati része éppen itt, elsősorban a Balatonnál találkozott évről évre. (Hát persze, hol másutt? – teszi fel a kérdést az átlag magyar, hangjában erős leereszkedéssel, hiszen a közkeletű vélekedés szerint itt volt a legjobb az élet a blokkban. Pusztán a számokat tekintve azonban ez nem teljesen felel meg a valóságnak, ahogy később talán majd azt is árnyalják, hogy most meg nálunk lenne a legrosszabb az élet az Európai Unió területén.)

 
Jobst Ágnes: A ​Stasi működése Magyarországon
 

Otthon érzik magukat

A hatvanas évektől a keletnémet rezsim első számú problémája az volt, hogy a fal felhúzása után polgárai változatlanul nagy számban szeretnének szabadulni csodás rendszerüktől. Ez pedig rávetítette árnyékát a béketáborba utazók helyzetére, elsősorban is a hazánkba készülők esetében. Ezért a Stasi kapta a feladatot, hogy „biztosítsa” a szocialista országokba utazó állampolgáraikat, és ez nem valamilyen utazási szolgáltatást fed. Nem a legendás német humor finoman ironikus megnyilvánulása 1963-ban az, hogy „a turistaforgalom jobb operatív biztosítására, valamint a támadólagos operatív tevékenység lehetőségeinek tanulmányozása céljából” vizsgálták meg annak lehetőségét, hogy a nyári szezonra egy ügynököt küldjenek Magyarországra. Ez röviden azt jelentette, hogy minél több ide érkező turistát figyeljenek meg, nem akarnak-e disszidálni, s ha igen, akadályozzák meg ezt. Ezzel kezdődött a Stasi itteni ténykedése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.