A Hallgatón csupa szomorkás népdalt énekel, ugyanakkor a népzene határán túllépve a dzsessz mezejére ülteti át ezeket a cigány és magyar "bánatvirágokat". Az egyik hervadni kezd, a másik mintha szomjazott volna némi környezetváltozásra - az albumot egy helyénvaló ötlet felemás megvalósulásának tartom.
Szalóki Ági nem játssza meg a "dzsesszdívát", megőrizte természetességét, és az sem kétséges, hogy mélyen azonosul ezekkel a dalokkal. Eddig oké. Ugyanakkor az lett volna az igazi, ha olyan kí-sérőket választ, akik nemcsak a dzsessz, de a népzene nyelvét is zsigerből beszélik. Jó pár feldolgozásból - ha úgy tetszik, a zongorista Balázs József, a gitáros Lamm Dávid, a szaxofonos Bacsó Kristóf, az ütős Dés András és a bőgős Barcza Horváth József érzékeny-ségéből - azonban inkább csak a dzsessz "beidegződéseit" hallani ki, s például a hangszerszólók túlburjánzásával komoly baj van. Olyankor lőnek a dalok varázsának, megtörik a színét, a személyességét. "A kevesebb több lett volna" - ezt a megbízható közhelyet igazolja végül a Napszállatja, napnyugatja is, melyben (Ági mögött) dicséretes mértéktartással csupán egy szál bőgő szól. (FolkEurópa Kiadó, 2005) *** és fél
Ha hihetek lengyel összekötőmnek, most a Zakopower a legnagyobb durranás náluk. És ha hihetek a fülemnek, ez cseppet sem meglepő. A Zakopower fiatal együttes, még története sincs, legfeljebb adatai: idén besöpörte a legjobb koncertnek kijáró díjat az Opolei és a Top Trendy Fesztiválon, s ugyanerre nevezték az MTV Europe Music Awards lengyel szekciójában is. Alapjáraton négy vonós a tagja (a hegedűs-énekes Sebastian Karpiel vezetésével), akiket azért jegyeztek már korábban is: foglalkoztatta őket Goran Bregovic, Zbigniew Namyslowski, Wojciech Waglewski, Mateusz Pospieszalski s még sok más macerás nevű híresség.
"Alapjáraton" - mondom, hiszen a Musichalt egyrészt ütős kollégákkal, másrészt Piotr Rychlec kütyüjeivel és (a számok többségét szerző) Mateusz Pospieszalski instrukcióival vették fel: a déli hegyi népek vonósmuzsikáját megfejelve az elektronikus klubzenékkel. Hogy égető szükségem lenne szkreccselésre, nem állítanám, de én már kiöregedtem abból a korból - a Zakopowernek pedig nem sokat árt, ha nem is használÉ Elvégre sokkal inkább azzal tűnik ki, hogy majd' kicsattan a lendülettől és az erőtől - hogy olyan intenzitással húzza, mint egy zabolátlan rockbanda. Nincs mese, muszáj leszögezni: ami az utóbbi időben Lengyelországban zajlik, az már több mint figyelemre méltó! (Kayax Production/EMI Music Poland, 2005) **** és fél
A cseheknek is megvan a kirívó sikersztorijuk, talán nem is volt még ekkora. A What Happened Next: pár hónap alatt kétszeres platina. A Czechomor azonban korántsem új csapás, éppen ellenkezőleg: ezek a folk-rock veteránok 1988 óta űzik az ipart. Kezdetben 1. Cseh-Morva Független Zenei Társaság volt a nevük, aztán elmaradt az "első", s végül nettó Czechomor lett, amúgy meg kísérleteztek a cseh-morva népzene tök elektronikus és instrumentális nagyzenekari feldolgozásaival is - többnyire mérsékelt visszhanggal.
No de volt bennük türelemÉ Továbbá mögéjük állt a profi Ben Mandelson producer a maga szolid javaslataival: ide cimbalmot, oda egy énekest az Afro-Celt Sound Systemből - és tessék. Kérdés legfeljebb annyi lehet, hogy olvasóink szívesen fogyasztják-e a cseh-morva népzenét és annak nyelvét. Ha igen, akkor most eljött az idő. Ha nem, egyik-másik szám - mondjuk a Don't Marry vagy a Beyond The Hills, Beyond The Waters - akkor is padló. Nézhetjük bárhonnan, a Czechomor végre a hangjára talált: akusztikus hangszerekkel és kifi-nomult hangszereléssel, de rockos alapállását megőrizve készíti feldolgozásait. Megismétlem: rend-kívüli sikerrel. (Sony BMG, 2005) ****
Marton László Távolodó
