A vadász bombázó - Terry Gilliam: Grimm (film)

  • .
  • 2005. november 17.

Zene

Szélhámosság lesz a dologban - úgy sejtettük, mi több, ennél azért kicsit nagyobbra számítottunk. 'szintén szólva némileg indokolatlanul vagy lustaságból, hisz nyilván venni kellett volna a fáradságot összevetni a rendező hírét-nevét tapasztalatainkkal (Brazil, Münchhausen báró, A halászkirály legendája, 12 majom, Félelem és reszketés Las Vegasban), melyekből az első kettőt illik vitán felülinek tekinteni, mint a két szélső értéket, szerintem tévesen: nincs köztük nagy különbség.

Szélhámosság lesz a dologban - úgy sejtettük, mi több, ennél azért kicsit nagyobbra számítottunk. 'szintén szólva némileg indokolatlanul vagy lustaságból, hisz nyilván venni kellett volna a fáradságot összevetni a rendező hírét-nevét tapasztalatainkkal (Brazil, Münchhausen báró, A halászkirály legendája, 12 majom, Félelem és reszketés Las Vegasban), melyekből az első kettőt illik vitán felülinek tekinteni, mint a két szélső értéket, szerintem tévesen: nincs köztük nagy különbség.

A szédelgés horderejének problémáját az eredete okozza. Az igazat megvallva ilyesmit az alkotótól vártunk, s nem a hőseitől. Ám Gilliam - roppant kényelmesen - ezúttal a személyzetre bízza a piszkos munkát, pontosabban a piszkos munkát egyik részükre, a saját feladatait a másikra. Főszereplői szélhámoskodtak, alkalmazottai pedig megcsinálták a majsztró helyett a filmet. A Grimm testvérek - persze Will és Jake - afféle szellemirtókként jól keresnek; ha hírét veszik valahol egy illetéktelenül behatoló, jogcím nélküli boszorkánynak, menten a helyszínen teremnek és rendet csinálnak. Noha szakterületük teljességgel azonos, aligha ismerhették Könyves Kálmán intelmeit, ők pendelyes korukban saját nehéz sorsukon tanulták meg, hogy nincsenek boszorkányok. Sőt, jóságos, ill. rosszaságos manók sincsenek, meg semmi efféle; ezért hozott anyagból dolgoznak: házhoz szállítják a lidérceket, kisegítő alkalmazottaik személyében - hogy aztán jól elűzzék őket. Megy a bolt, mint az álom, dől a lé. Ám Napóleon titkosrendőrsége előtt semmi sem marad rejtve, egy szép napon fülön csípik őkelméket - amiből egy különösen logikátlan fordulat következik. Megvagytok, cudar szemfényvesztők, megkapjátok méltó büntetéseteket (akasztás, megnyúzás, feldarabolás - ha jól emlékszem, ebben a sorrendben), hacsakÉ Mi is következhetne más, mint egy újabb megbízatás. A gondunk csupán az, hogy ezúttal "valós" bűneset (egy faluból tucatszámra tűnnek el serdülő leányok) megoldására küldik őket. Hogy miért - ki érti? Mintha Sylvester Stallonét kérnénk fel, hogy győzze le az aktuális nehézsúlyú csampiont - mert olyan piszok hiteles volt a RockybanÉ Szerintem Sly is vállalná, Grimméknek meg amúgy sincs más választásuk.

S innentől ki is száll Gilliam. Jönnek helyette saját filmtrükkgyártó vállalatának szorgos hangyái, és több-kevesebb gördülékenységgel elővezetnek egy - mondjuk gótikus, de mindenképpen hosszadalmas - erdei csetepatét. Talán még annyi a híres mester apportja a továbbiakban, hogy Grimmék vadásza egy felette jó külsejű nőszemély, akiért kitör a testvérháború, csak amúgy szordínó, hiszen ott van a gyerekrabló közös ellenség, aki ellen ugye össze kell fogni. A hosszú harc alatt érkezési sorrendben fellép majd' az összes ismerősünk, a gonosz nyanya egy almával, Piroska az alkalomhoz illő viseletben, Jancsi JuliskávalÉ

Terry Gilliam, alighanem feneketlen jódógában, készített egy takaros zsánerfilmet, "mese-fantasy horrorisztikus betétekkel" szakágban, éppenséggel nincsen vele semmi gond: "jól meg van csinálva". Hacsak azt nem tekintjük gondnak, hogy tök üres, viszont szemernyit sem eredeti.

- ts -

Forgalmazza az SPI Monica Belucci

Magyar Narancs: Hogy látja a Grimmet?

Monica Bellucci: Világéletemben vonzódtam a mesékhez, megtanítanak minket más szemmel boldogulni a valóságban, kiemelnek a hétköznapok szürkeségéből. Mind a mai napig nagyobb izgalommal nézek mesefilmeket, mint mondjuk horrort. A Grimm egy érdekes kísérlet olyan műfajok társítására, mint a mese, a horror, a kalandmozi. Nem szabad halálosan komolyan venni.

MN: Azt komolyan mondta, hogy a Tükörkirálynőhöz hasonlóan ön is szeretne ötszáz évig élni?

MB: Természetesen, de nem bármi áron. A mai kor problémája, hogy sokan görcsös igyekezettel próbálják fenntartani a fiatalság és a szépség látszatát. Kevesen maradnak józanok a korukat és a lehetőségeiket illetően.

MN: Ön annak tartja magát?

MB: Igyekszem a maga természetességében megélni az idő múlását. Sok nő retteg attól, hogy elveszíti az üdeségét, a vonzerejét. Szerintem egyik sem igazán korfüggő. Jó néhány vonzó, szellemileg, testileg egyaránt fiatalos embert ismerek, aki nem adja be a derekát az éppen aktuális elvárásoknak. Jobb megtanulni együtt élni a genetikai adottságainkkal, mint harcolni ellenük. Egy bizonyos kor után az ember felelős azért, hogyan néz ki, mit tükröz magából. Fontos, hogy összhangba kerüljön a külső megjelenés a belső tartalommal. Többnyire azok a nők folytatnak ádáz küzdelmet a szépségük megőrzéséért, akik nem hisznek magukban, és ezáltal nincs kellő önértékelésük. Nálam ez, azt hiszem, rendjén van. Modellként, színésznőként egyformán a külsőmből élek, de semmi áron nem válnék a fizikai megjelenésem foglyává. Szomorú, ha valaki nem képes megbékülni önmagával. Elvégre mindannyian hozott anyagból dolgozunk.

Szentgyörgyi Rita

(Velence)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.