Zene

Kiállítás: Fehérben, fényben (József Attila-emlékhely)

Nem lesz nagy, látványos és átfogó József Attila-kiállítás az emlékévben, pedig tobzódni lehetne a tartalmakban. A századfordulós proletár-Budapest. Diákélet a húszas évek Magyarországán. Pszichoanalízis, baloldali munkáskultúra, bármi és minden együtt. Dokumentumhegyek, enteriõrök, szellemes rekonstrukciók, élettõl duzzadó korabeliség, tomboló interaktivitás, mindez nem lesz. Talán jobb is, mert még az volna a címe: "Költõnk és Kora"? És átitatná az álpolitikai méricskélés szánalmas huzavonázása? Marad hát, ami volt: az aprócska emlékhely a szülõházban.
  • - kovácsy -
  • 2005. február 24.

Film: Vasorr és vaskalap (Marc Foster: Én, Pán Péter)

Well, well, úgy rémlik, ebben az utcában is jártunk már. Aggodalomra persze semmi ok, ennyi Edward-korabeli felöltõ és elegánsan lóbált sétapálca - csakis a szívünknek oly kedves századfordulós Londonban rakhatott ki H. G. Wells idõgépe
  • - köves -
  • 2005. február 24.

Lemez: A kávé keserû (Cinque Cento: Lake Shore Drive)

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a norvég nép és kultúra jelentõs érdemeit - már amennyiben korunk igényesen szórakoztatózenei felhozatalát tekintjük. Tudjuk, ha egy lelkes zenefogyasztó úgy egy-másfél évtizede megpróbált jó erõsen a norvég zene absztrakt fogalmára koncentrálni, javarészt csak az amúgy érdemdús A-Ha meg a nem kevésbé markáns (alkalmanként egymás agyából falatozó, huszonnégy késszúrással gyilkoló, templomgyújtogató) helyi satanista black metal zenekarok juthattak eszébe, ami mindenképpen durva, sztereotip és leegyszerûsítõ.
  • - minek -
  • 2005. február 24.

Lemez: "Ugyanaz a lemez" (The Rough Guide to Astor Piazzolla)

Astor Piazzolla több mint negyven albumot készített a haláláig, de '92 óta is jelen van. Feldolgozta Gidon Kremer, Daniel Barenboim, Grace Jones és a Gotan Project - elérhetõ a "jobb helyeken" és a diszkókban. A fanatikusokat a kiadatlan felvételei tartják lázban, az óvatosabb (vagy kezdõ) duhajoknak válogatásokat gyúrnak belõle.
  • F. D. J.
  • 2005. február 24.

Lemez: Szépre emlékezik (Putumayo presents Kermit Ruffins)

Ez a lemezismertetõ nem arról próbál szólni, hogyan született meg a dzsessz New Orleansban, hanem arról, hogy hogyan nem halt meg. De egy bekezdésnyire muszáj megidézni a XX. század elejét is, ezen nem spórolhatunk.
  • m. l. t.
  • 2005. február 24.

Hét kis kritika

koncert Anastacia Három dolgot szoktak mondani róla. Leggyakrabban, hogy egy fehér nõ - fekete hanggal.
  • 2005. február 24.

Kiállítás: Nem jön vissza soha már... (FMK - azok a nyolcvanas évek)

A Kogart (Kovács Gábor Művészeti Alapítvány) előkelő Andrássy úti székházában, ahol 1960-tól a kilencvenes évek középéig a Fiatal Művészek - leharcolt állapotú - Klubja üzemelt, egy csoportos kiállítás erejéig a "legendás" múltba révedhet bele a látogató.
  • Dékei Krisztina
  • 2005. február 17.

Búcsú és megérkezés

Különös műsort állított össze Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén.
  • Csont András
  • 2005. február 17.

Lemez: Hallelúja (The Klezmatics with Joshua Nelson & Kathryn Farmer: Brother Moses Smote The Water)

Az elmúlt tizenöt évben (szerencsére) elegendő Klezmatics-koncertet és -lemezt hallottam ahhoz, hogy újra és újra leírhassam: a világ legjobb klezmerzenekarának tartom. Rogyásig. Tudom persze, az ilyen elragadtatott kifakadásokban éppen annyi elfogultság rejlik, hogy ne lehessen őket komolyan venni; de ha egyszer a Klezmatics tényleg a világ legjobb klezmerzenekara, akkor fölösleges ezzel maszatolni. Egyébként meg, mintha egyre több forrásból lehetne ugyanezt olvasni... - én legutóbb a manhattani Zsidó Örökség Múzeuma producerétől, aki (ötletgazdaként) a Brother Moses... fülszövegét írta.

Lemez: Vagy mégse...? (The Lost Chords)

Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezető s elsősorban mint komponista, hangszerelő.
  • 2005. február 17.

Nyolc kis kritika

film Közelebb Ha egy filmes adaptáció forgatókönyvét az alapmû szerzõje követi el, az vagy baj, vagy szerencse, attól függ, honnan nézzük (momentán lenne egy ötletem, de hallgatok, mint a sír), mindenesetre nem árt a nevezett körülményre tekintettel lenni. Mike Nichols, a nagy múltú hollywoodi kismester és Patrick Marber színmûíró ezúttal kétségkívül így járt el, aminek meg is lett az eredménye.
  • 2005. február 17.

Lemez: Vagy mégse...? (The Lost Chords)

Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezető s elsősorban mint komponista, hangszerelő.
  • Czabán György
  • 2005. február 17.