Tiszabő és Tiszabura: két hasonló, szerencsétlen sorsú település Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Tiszaburát mintegy 3100-an lakják, a rendszerváltás környékén indult hanyatlásnak. Korábban az ország egyik legnagyobb termelőszövetkezete működött a településen, mely az emberek nagyrészének adott munkát. Tiszabő története és problémái viszont korábbra nyúlnak vissza: itt már a rendszerváltás előtt is súlyos volt a helyzet. A holokauszt komoly sebeket ejtett a környező települések, így Tiszabő nagy számú zsidóságán is. A szocializmus alatt a kulákságot megpróbálták az itteni tsz-be terelni, az ellenállásukat pedig úgy törték meg, hogy a lakosság egy részét kitelepítették, a helyükre pedig cigány családokat költöztettek.
A 2000-es tiszai árvíz tovább rontotta a környék sorsát: a módos lakosság elköltözött, a kevésbé tehetős romák pedig az itteni ingatlanok felújításának lehetőségét választották. Így fordulhatott elő, hogy ma gyakorlatilag csak cigányok laknak a két településen. Az állam pedig sokáig tétlenül nézte az elszegényedést. A Magyar Máltai Szetetetszolgálattól (MMSZ) kaptunk pár képet, melyek a 2016 előtti állapotokat mutatják. A látvány letaglózó, már-már disztópikus. Földutak, romos házak, mélyre ásott gödrök a szobákban. Egy iskola, ami rozsdaövezeti gyárra hasonlít, annyira leromlott a külseje: ablakai be vannak törve, falai omladoznak. Kóbor kutya iszik a földúton elterülő pocsolyából, gyerekek fociznak a kietlen, rozsdás focipályán. Kisfiú néz ránk a feltehetőleg fűtetlen, alig bútorozott házban nagykabátban és sapkában.
2016 fordulópont volt Tiszabő életében, ugyanis ekkor jelent meg itt az MMSZ, és indította el a Jelenlét programot, melynek keretében az iskolát is átvették az állami fenntartótól. Az épület lassan megtelt élettel: kifestették, lecserélték az ablakokat, nyílászárókat, felújították a focipályát.
Az évek során a Jelenlétpont mosodával, fürdővel, Biztos Kezdet Gyerekházzal és tanodával bővült. A foglalkoztatási programhoz kapcsolódva az MMSZ közkonyhát indított, létrehozott egy mézüzemet és a Máltai Majort, ahol különböző mezőgazdasági programok és képzések folynak. Átvette az óvodát is, majd nemrég bölcsődét indított. Az iskolában részben a település növendékei tanítanak, ugyanis a szervezet felkarol fiatalokat, akiket pedagógiai asszisztensként, majd pedagógusként foglalkoztat, mialatt ők egyetemre járnak. (Az erről készült riportunk a nyomtatott Magyar Narancsban olvasható.)
Máltai komplexum
Lapunk részletesen foglalkozik az állami szegénységfelszámoló programmal, a Felzárkózó Településekkel (FeTe), melynek a koordinátora az MMSZ, de több más civil szervezet is közreműködik benne. Jártunk Nógrád megyében Beer Miklós nyugalmazott váci püspök alapítványánál, a Szent Ferenc Szegényeinél, Borsodban a Regionális Civil Központ Alapítványnál, valamint Hajdú-Biharban, az L. Ritók Nóra vezette Igazgyöngy Alapítványnál.
Nem hagyhattuk ki cikksorozatunkból a FeTe főszereplőjét sem: a program jelenleg az Európai Bizottság 70 milliárdos támogatásából, 238 településen fut. A cél, hogy ez a számot feltornázzák 300-ra. Bátki Márton tizenöt éve van az MMSZ kötelékében: Monoron, Tiszaburán is dolgozott, majd átmenetileg a tiszabői Jelenlét program irányítása is hozzákerült.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
