Well, well, úgy rémlik, ebben az utcában is jártunk már. Aggodalomra persze semmi ok, ennyi Edward-korabeli felöltő és elegánsan lóbált sétapálca - csakis a szívünknek oly kedves századfordulós Londonban rakhatott ki H. G. Wells időgépe. Ez a díszlet, mely arisztokratástul és hasfelmetszőstül, utcalányostul és elefántemberestül igencsak kedves a szemünknek, ezúttal egy híres íróról, az ő híres művéről és a híres mű megírásához ihletet adó aprónépről mesél. A kérdéses irodalmi nagyság Pán Péter szülőatyja, a Johnny Deppre megtévesztésig hasonlító J. M. Barrie, a kérdéses apróságok pedig az apa nélkül cseperedő Davies fiúk - szám szerint négyen -, akikbe az éppen alkotói válságban szenvedő író szokásos parki sétája során botlik. A meglehetősen fotogén orgonasípok mellé vonzó özvegyasszony is jár, de a dráma elengedhetetlen tartozéka a lánya és unokái furcsa új barátját rossz szemmel néző vasorrú nagymama és a férje kalandozásai-ba hideg mosollyal beletörődő, besavanyodott feleség is. A nyugati világ egyik legnépszerűbb mesedarabjának keletkezéstörténete tehát korántsem csak a gyermeki fantázia ünnepe, hanem a felnőttkori képmutatás és vaskalaposság, nem utolsósorban pedig egy házasságtörés tanmeséje is. Ha pedig már bevezetőnkben hangot adtunk a korabeli díszletek keltette elégedettségünknek, ideje, hogy kalapot emeljünk a valóságot mesévé alakító gyerekperspektíva invenciózus alkalmazása előtt is. Végeredményben egy szavunk sem lehet: kutyával és árvákkal, tüdőbajjal és londoni köddel rég láthattunk ehhez foghatóan finom kidolgozású, megbízhatóan ódivatú képeskönyvet. Abból a fajtából, amit nem kell eldugdosni a vasorrú nagymamák elől sem.
- köves -
Az SPI bemutatója
