„Az internet tényleg felejt, de az Internet Archive talán emlékezni fog”

Interaktív

Az Internet Archive emberei egyszerre harcolnak cégekkel és a múltat eltörölni kívánó kormányokkal, mégsem adják fel céljukat: hogy viszonylag pontos képünk lehessen arról, mi jelent meg az interneten. Mark Grahammal, a Wayback Machine igazgatójával beszélgettünk archiválásról, támadásokról és az elhibázott webről.

Magyar Narancs: Miért és mikor hozták létre eredetileg a Wayback Machine-t, és el tudná magyarázni pontosan, hogyan működik?

Mark Graham: A Wayback Machine az Internet Archive szolgáltatása. Az Internet Archive egy 28 éves nonprofit kutatási könyvtár. Az alapítója, Brewster Kahle úgy döntött, megnyomja a „felvétel” gombot az akkoriban épp kialakulóban lévő online médiára. Azóta is nap mint nap azon dolgozunk szervezetként, hogy egyre jobbak legyünk a nyilvános web archiválásában, és hogy ezt hasznos módon elérhetővé tegyük az emberek számára.

Tehát először a web archiválása történt, azaz az anyagok rögzítése, és csak évekkel később jött létre a Wayback Machine, ami egy felület az archívumhoz, amely lehetővé teszi az archivált weboldalak visszajátszását. Ma már a legtöbben ezen a Wayback Machine-en keresztül ismerik a web archiválását. A működését illetően: különféle szoftverkomponensek vannak, amelyek különféle URL-listákat kapnak, majd ezekhez hozzáférnek, és letöltik az adott URL-ekhez kapcsolódó webes tartalmakat. Ezeket a tartalmakat rögzítik, és archiválják az archive.org fájlrendszerében. Ezt a tevékenységet napi 24 órában, heti hét napon át végezzük, és együttműködésben dolgozunk számos más szervezettel és tízezernél is több felhasználóval, akik folyamatosan küldenek be archiválandó URL-eket. 

MN: Nagyságrendileg mekkora állománnyal dolgoznak? 

MG: Naponta több mint egymilliárd URL-t archiválunk. Ez egy mérnökökből álló csapat munkája, de emellett számos partnerszervezet és magánszemély közössége is részt vesz benne, valamint maguk a felhasználók, akik az Internet Archive-ot használják, és együtt dolgoznak velünk a webes források azonosításában és archiválásában. Ezek az archivált tartalmak általában weboldalak, sok esetben lehetnek közösségi média bejegyzések vagy videók is.

MN: És miből finanszírozzák mindezt?

MG: Az Internet Archive alapvetően három bevételi forrásból működik. Az egyik több mint 150 ezer adományozó, akik évente vagy havonta támogatnak bennünket. A másik néhány vagyonos magánszemély és alapítvány támogatása. A harmadik forrás pedig a programhoz kapcsolódó üzleti tevékenység: olyan munkák, amelyeket múzeumokkal, kormányzati szervekkel és könyvtárakkal közösen végzünk, és amelyekért fizetnek nekünk, például archiválási feladatok elvégzéséért. Tavaly körülbelül 28 millió dollár volt a költségvetésünk, és ez a három forrás nagyjából egyenlő arányban járult hozzá.

 
A Wayback Machine oldalán megnézhetjük az egyes weboldalak különböző időpontokban archivált verzióit 
Forrás: web.archive.org

MN: Az elmúlt időszakban a visszakereshetőség kérdése erősen politikailag terheltté vált. Gondolta volna, hogy ennyire fontos lesz a munkája?

MG: A történelem mindig politikailag terhelt.

Mi egy emlékezeti intézmény vagyunk, egy könyvtár.

A könyvtárakat pedig támadások érik, és ez sajnos nem csak az Internet Archive-ra igaz. 2021-ben született egy The Library: A Fragile History című könyv erről (magyarra még nem fordították le – F.Á.), amiben levezették a szerzők, hogy a könyvtárak történelme egyszerre a pusztítás történelme is. Hagyományosan az egyházak és az államok rombolják le őket, illetve azoknak az ideológiáknak a képviselői, amelyek egy másik ideológia eltörlésére törekednek. Ezeket vonzza egy könyvtár: ma is látjuk például Ukrajnában, hogy az orosz hadsereg szándékosan pusztítja el ezeket, hogy eltörölje az ukrán kulturális örökséget. Ez az orosz agresszió egyik célja is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.