Magyar Narancs: Miért és mikor hozták létre eredetileg a Wayback Machine-t, és el tudná magyarázni pontosan, hogyan működik?
Mark Graham: A Wayback Machine az Internet Archive szolgáltatása. Az Internet Archive egy 28 éves nonprofit kutatási könyvtár. Az alapítója, Brewster Kahle úgy döntött, megnyomja a „felvétel” gombot az akkoriban épp kialakulóban lévő online médiára. Azóta is nap mint nap azon dolgozunk szervezetként, hogy egyre jobbak legyünk a nyilvános web archiválásában, és hogy ezt hasznos módon elérhetővé tegyük az emberek számára.
Tehát először a web archiválása történt, azaz az anyagok rögzítése, és csak évekkel később jött létre a Wayback Machine, ami egy felület az archívumhoz, amely lehetővé teszi az archivált weboldalak visszajátszását. Ma már a legtöbben ezen a Wayback Machine-en keresztül ismerik a web archiválását. A működését illetően: különféle szoftverkomponensek vannak, amelyek különféle URL-listákat kapnak, majd ezekhez hozzáférnek, és letöltik az adott URL-ekhez kapcsolódó webes tartalmakat. Ezeket a tartalmakat rögzítik, és archiválják az archive.org fájlrendszerében. Ezt a tevékenységet napi 24 órában, heti hét napon át végezzük, és együttműködésben dolgozunk számos más szervezettel és tízezernél is több felhasználóval, akik folyamatosan küldenek be archiválandó URL-eket.
MN: Nagyságrendileg mekkora állománnyal dolgoznak?
MG: Naponta több mint egymilliárd URL-t archiválunk. Ez egy mérnökökből álló csapat munkája, de emellett számos partnerszervezet és magánszemély közössége is részt vesz benne, valamint maguk a felhasználók, akik az Internet Archive-ot használják, és együtt dolgoznak velünk a webes források azonosításában és archiválásában. Ezek az archivált tartalmak általában weboldalak, sok esetben lehetnek közösségi média bejegyzések vagy videók is.
MN: És miből finanszírozzák mindezt?
MG: Az Internet Archive alapvetően három bevételi forrásból működik. Az egyik több mint 150 ezer adományozó, akik évente vagy havonta támogatnak bennünket. A másik néhány vagyonos magánszemély és alapítvány támogatása. A harmadik forrás pedig a programhoz kapcsolódó üzleti tevékenység: olyan munkák, amelyeket múzeumokkal, kormányzati szervekkel és könyvtárakkal közösen végzünk, és amelyekért fizetnek nekünk, például archiválási feladatok elvégzéséért. Tavaly körülbelül 28 millió dollár volt a költségvetésünk, és ez a három forrás nagyjából egyenlő arányban járult hozzá.
MN: Az elmúlt időszakban a visszakereshetőség kérdése erősen politikailag terheltté vált. Gondolta volna, hogy ennyire fontos lesz a munkája?
MG: A történelem mindig politikailag terhelt.
Mi egy emlékezeti intézmény vagyunk, egy könyvtár.
A könyvtárakat pedig támadások érik, és ez sajnos nem csak az Internet Archive-ra igaz. 2021-ben született egy The Library: A Fragile History című könyv erről (magyarra még nem fordították le – F.Á.), amiben levezették a szerzők, hogy a könyvtárak történelme egyszerre a pusztítás történelme is. Hagyományosan az egyházak és az államok rombolják le őket, illetve azoknak az ideológiáknak a képviselői, amelyek egy másik ideológia eltörlésére törekednek. Ezeket vonzza egy könyvtár: ma is látjuk például Ukrajnában, hogy az orosz hadsereg szándékosan pusztítja el ezeket, hogy eltörölje az ukrán kulturális örökséget. Ez az orosz agresszió egyik célja is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
