Azt persze senki sem állítja, hogy ne lenne helye a filozófiának a rockzenében, a létezés kérdéseinek elmélyült elemzése, az ideológiai élethalálharc és a tripla konceptalbum mind-mind belefér.
Amikor először érkezett a hír, hogy Tarantino és régi alkotótársa, Robert Rodriguez közösen nyúlnak vissza a hetvenes évek trash-movie hagyományához, a mozilátogató első blikkre joggal kezdhetett gyanakodni. Lám, a két "kult"-filmkészítő már feltűnően unja magát, s egyre burjánzó magánmitológiájuk önmagukon kívül lassan már senkit sem érdekel.
A fotográfia hagyományos műfajától a szerzői fotográfiáig alcímet viselő kiállítás a német DZ BANK 15 éves gyűjtőtevékenységének egyfajta lenyomatát mutatja be. A kizárólag fotográfiákból álló gyűjtemény félezer művésztől körülbelül 5500 művet tartalmaz, Budapesten ebből több mint negyven művész képei láthatók.
Nagy fa és kemény dió együtt: ez a minimum, ha Szomory Dezső Hermelinje színpadra kerül. Szomory maga kerül a színpadra ilyenkor - de ezzel még nem mondtunk semmit. Mert sok csapda, még több elterelő hadművelet irányul arra, hogy kellemes, érzelmes és pikáns atelier-előadás szülessen belőle: sikeres drámaíró és sikeressé váló színésznő édesbús szerelmi kálváriája, gyerekkel és boldog véggel. Ráadásul egy efféle intonáció tuti sikerre számíthat. Legföljebb Szomory nem tapsolna neki.
Matthew Dear, korunk egyik legtehetségesebb producere és egyik legsajátosabb performere Texasban született, de hamarosan, még tinédzserként Michiganben kötött ki, s ott egy életre elvarázsolta őt a detroiti techno.
Talán színpadközeli ülőhelyem, talán földerült kedélyem, de lehet, hogy csak a lassú megszokás tette, hogy most nem tűnt olyan riasztóan hangulatidegennek a hatalmas, elegáns koncertterem, mint más ilyen, nem klasszikus, könnyű- vagy milyen zenei előadások előtt.
Orosz neve van, és gyönyörű. Csak képen láttam, mégis beleszerettem. Ki lehet ő? Hacsak nem egy manöken. Elena virtigli párizsi topmodell, de az én történetem egy forgatókönyvíróról szól.
Nemzeti hős vagy veszélyes terrorista? A kérdés lényegében a történelem első gerillaharcaitól eldöntetlen; ami az egyik oldalnak üldözendő bűn, a másiknak hazafiság.
A falusiak világszerte meleg szívű, jóságos emberek. Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, filmünk főhőse, Pete Perkins (Tommy Lee Jones), a mexikói határ jobbik oldalán éldegélő mezőgazdasági vállalkozó is nemes lelkű, szívjósággal csordultig telt.
A színpad megrendítően, földhöz, azaz színházhoz ragadtan igazi - azaz színpad. Látjuk feketére festett csupasz falait, olykor a lámpákat is. A közepére pedig oda van téve egy nem igazi, ámde teljesen élethű konyha-veranda, amelyben megint csak minden elem és részlet igazi - de az egész befőttesüvegeken áll, nem a földön.
Mi van, ha az ember egy baleset következtében elveszíti emlékeit? Ez akár egy közepes amerikai film témája is lehetne. Umberto Eco új könyve így is indul, és az első rész színvonala alig magasabb ennél. Nem mentség, inkább súlyosbító körülmény a rahedli irodalmi idézet, utalás: összekacsintás, ugye, milyen kurva műveltek vagyunk, te meg én, kedves olvasó.
Hecker műveinek stílusát hol poprealistának, hol neogyagyának nevezi, egy azonban bizonyos: egyéni kézjegyével és összetéveszthetetlen műveivel már jó ideje kialakította sajátos képvilágát.