Zene

Kérdés, hogy nagy effektekhez, tűzijátékos durrogáshoz, felszínes és felszíni hatáshoz szoktatott mindennapjainkban van-e még szemünk arra, hogy észrevegyük az első felvonásban a díszlet egyik kevéssé látványos darabját, a kis agancsos fogast oldalt...

Egy ismerősöm hívott fel a közelmúltban a hírrel, hogy megjelent egy összeállítás Andorka Eszter (1970-2003) munkáiból, és azt kérdezte, volna-e kedvem írni a könyvről. Az jutott az eszembe, hogy mennyire szíven ütött, lassan négy éve, amikor a halálhírét olvastam: valaki, akinek lelkészként és szociális munkásként segített, megölte. Mostanáig, az írásaiból és a róla szóló írásokból összeállított emlékkönyv megjelenéséig aztán nem hallottam róla.

Noha újabban a történelemfilozófia kikecmeregni látszik a dőre elmefuttatások rondabugyrából, azért a művelt magyar társaság, mi több, a historikusszakma tagadhatatlanul máig őriz valamicskét abból a viszolygásból, amit mondvacsinált ősünk, a turáni lovas az elvont okoskodással szemben táplált.

Nyolc kis kritika

Ha valakiben tán (persze oktalanul) kétségek merültek volna fel afelől, hogy létezik-e igényes, szórakoztató, független (ha úgy tetszik, underground) hiphop, annak most derekas pakkot hozott az eltévedt Mikulás: nem is egy, de rögvest három kiadvány bizonyítja: él és virul is a magyar nyelvű rap.

A fülhallgatós lemez kifejezés a definíció szerint olyan hangzóanyagot jelöl, amely a gondosan megformált, részletgazdag hangkép következtében a befogadó számára csak koncentrált odafigyeléssel, fülhallgatón keresztül hallgatva nyújt teljes élményt. A Shins új albuma ilyen fülhallgatós anyag, egy gitárközpontú indie-pop zenekartól meglepően finom hangszerelési ötletekkel, légiesen könnyed hangzással.

Emily Haines nem az a fajta lány, aki félrevezető jelekkel hívná fel magára a figyelmet: első, jó érzékkel őszre időzített kislemeze, a Doctor Blind pontosan olyan búvalbélelt, egyúttal finom, hűvös és távolságtartó volt, mint amilyennek az immár egész estés Knives Don't Have Your Backen az első perctől a legutolsóig mutatja magát.

A könyvet német nyelvterületen biztató előjelek, kedvező ítéletek és a siker delejes mennyiségi adatai övezték. Innen, a keleti vártáról úgy tűnik: a művet egyaránt bizalmába fogadta a német zsurnálkritika (az analízis hosszabb időt igényel) és az olvasói szeszély (az újraolvasás mérési szakasza még nem következhetett be).

Adolf Hitler vélekedése szerint "... - történelmi szempontból nézve - megbocsáthatatlan paródia, hogy Attilának és hunjai utódainak legyen a legszebb fővárosa a Nibelungok folyója mentén". De természetesen nem ezért igyekezett mindenáron tartani Budapestet a szovjet előretöréssel szemben, hanem elsősorban a visszavonuló német hadsereg üzemanyag-utánpótlása miatt, amelynek legfőbb forrása ekkor már Magyarország, a dél-zalai olajmező volt.

A cím igencsak félrevezető - annak alapján a norvég Edvard Munch vagy a dán Asger Jorn festészetéből fakadó hagyomány továbbélésének dokumentumaira várhatnánk, ám az expressziónak, az expresszivitásnak csak közvetve, visszfényszerűen vannak éppen hogy parázsló nyomai.

Nyolc kis kritika

Az Európa Kiadó, a Balaton és sok más együttes egykori gitárosa elkészítette első lemezét, amely Gémes Jánosnak, Dixinek (1943-2002) állít emléket. (Nekrológunkat lásd: "Sötétben káprázó jelenés", Magyar Narancs, 2002. június 27.) A Dönci Project néven jegyzett produkció nem klasszikus szólóalbum, inkább szellemidézés. Ráadásul az "asztaltáncoltatásban" olyan előadók vettek részt, akik eddig talán nem is ismerték egymást: Cseh Tamás, Szűcs Krisztián (HS7), Peter Ogi, Somló Tamás, Víg Mihály, Szekeres András (Junkies), hogy csak néhány nevet említsünk.

A hetvenes évek elején Sebőn kívül többek is játszottak József Attilát; én például a Kaláka, a Syrius vagy Dévényi Ádám feldolgozásait éppúgy bírtam, de most hajlok a sarkításra: ha József Attila, akkor a Sebő...

A zeneipar januárban a téli álmaival bíbelődik, de tavalyról még simán ajánlható pár figyelemre méltó lemez.