Egy ismerősöm hívott fel a közelmúltban a hírrel, hogy megjelent egy összeállítás Andorka Eszter (1970-2003) munkáiból, és azt kérdezte, volna-e kedvem írni a könyvről. Az jutott az eszembe, hogy mennyire szíven ütött, lassan négy éve, amikor a halálhírét olvastam: valaki, akinek lelkészként és szociális munkásként segített, megölte. Mostanáig, az írásaiból és a róla szóló írásokból összeállított emlékkönyv megjelenéséig aztán nem hallottam róla.
Amikor olvasni kezdtem és láttam, hogy az első fejezetben az Andorka Eszter által írt és elmondott prédikációk állnak, azt gondoltam, a vallásos szövegekről nem írok majd, mert a teológiához és az evangélikus valláshoz nem értek. Talán el sem olvasom, csak átfutom őket. Aztán beleolvastam a fejezetbe, és nem tudtam letenni a könyvet: végigolvastam a prédikációkat is. Andorka Eszter nemcsak jól írt, hanem minden írásában, minden vallásos beszédében és szövegmagyarázatában ott van egy aktivista, társadalomkritikus,
kérdéseket feltevő
és megoldásokon gondolkodó, sőt cselekvési terveket kidolgozó, érvelő és meggyőzni akaró vonulat - és nem mellékszálként. Munkáinak gyűjteménye (hála a gondos szerkesztőknek) egy aktivista teológus hátrahagyott, gyakran befejezetlen, de annál ígéretesebb írásait tartalmazza, egy olyan teológusét, aki tudós is volt, okos szövegelemző, de nem csupán könyvtárban dolgozó tudós, hanem a világ jobbá tételén gondolkodó és ezért cselekvő aktivista.
A prédikációkat közlő fejezet egyetlen nagy beszédként is olvasható: egy aktivista beszél bennük vízióiról, hitéről (s felteszi a kérdést, amivel minden rasszizmus, patriarchátus vagy másfajta kirekesztés ellen dolgozó ember szembesül: hogyan lehet úgy dolgozni, hogy közben tudjuk, nincs elérhető közelségben a "megoldás"); mindennapi kis kínjainkról, időbeosztásról, hiúságainkról, az önelfogadásról; felszólít, hogy gondoljuk át identitásainkat, saját szerepünket kirekesztő rendszerekben, figyeljünk másokra, és gondolkodjunk az általunk élvezett előnyökön; rákérdez bátorságunkra: hogy tudunk-e valóban mindig felszólalni, ha bárkit sérelem ér; és felszólít arra is, hogy a nőket tényleg, de tényleg tekintse egyenlőnek mindenki - mert ez mind az ő vallásosságának, hitvallásának része.
Biblia-olvasatai (a Tanulmányok és a Feminista teológia című fejezetekben) a beszédeiben kijelölt nyomvonalon haladnak: exegéziseiben elemzi a nők marginalizáltságát, foucault-i genealogikus elemzéseket nyújtva erről, és arról is, hogy a megszállottakról szóló narratívákat hogyan használták az elnyomó és kirekesztő rendszerek és törvények megerősítésére. A kis nyelvek beszélőinek tapasztalatairól írva kitér arra, hogy egy-egy nyelven belül is vannak eltérő beszédmódok, amelyek "nőiesként" vagy "férfiasként" jelennek meg mindent így felosztó kultúránkban, és így, amikor egy nő megpróbálja magát átszoktatni addig preferált beszédmódjáról (mert ha sokat kérdez, bizonytalannak tűnik; mert ha azt akarja, hogy komolyan vegyék, tanulmányaiban minél kevesebb saját tapasztalatról és érzelemről kell írnia), mindjárt két nyelven beszél. Sőt, elemzi a kirekesztett csoportokon belüli ellentmondások és stratégiai viták megosztó dinamikáját is: hiszen így az egyik nő könnyen lenézheti a másikat, amiért az megalkuvó, és több "férfias formát" használ, a másik viszont rávághatja: "ezzel az attitűddel soha nem fogsz eredményesen harcolni".
Andorka Eszter nagyon sokat foglalkozott a mozgássérültek és a romák kirekesztettségével is: egyforma hévvel és érvek tömegével ostorozta az építkezési szokásokat és az odafigyelés hiányát, az iskolai szegregációt és a normalitás mítoszát a kultúrában.
Szövegmagyarázataiban és történelmi tanulmányaiban mindig visszatér a nők kirekesztettségének,
a patriarchátus működésének
(a nők démonizálásának, szexuális kizsákmányolásának, egymás ellen fordításának) elemzése és a melegség elfogadása - nem csak a feminista teológiáról szóló fejezetben. Egy nem éppen melegbarát környezetben, egy evangélikus levelezőlistán a rá jellemző elokúcióval és meggyőzőképességgel érvel a meleg- és leszbikus kapcsolatok tiszteletreméltósága mellett, a Biblia szövegeinek történeti elemzésén át. (Hiszen ezek születésekor még nem léteztek egyenrangú, kölcsönös szereteten alapuló melegkapcsolatok.) Magyarországon talán Andorka Eszter halála óta nincs hasonló teológus - vagy csak olyan nincs, aki a nyilvánosság elé mer állni, és ostorozni mer minden egyházat, a sajátját is, vakságaiért, kirekesztő elveiért. Ahogyan írásaiból kiderül, az 1990-es évek közepén Németországban töltött egy tanévet: ott találkozott először a nők szerepével foglalkozó teológusokkal, és aztán éveken át olvasott a kirekesztés különböző formái ellen írt egyházi szövegeket, szövegmagyarázatokat, amíg maga is feminista tanulmányok megírásába kezdett, magyarul.
Megdöbbentően sokoldalú volt: a Bárka-táborokról szóló feljegyzéseiben állami gondozottakkal foglalkozó szociális munkások, foglalkozásokat vezetők számára állított össze módszertani útmutatót többek között beszélgetések vezetéséről, önismereti csoportokban alkalmazható technikákról; cikkeiben, recenzióiban elemzi a zöldmozgalmakat; a Harry Potter kapcsán a népmeséket és a gyerekeknek át-adható rasszizmus- és kirekesztésellenességet; a politikai felelősséget, minden, közösségre ható döntéshozó felelősségét; leveleiben pszichológiai elemzést nyújt egy lelkésztársának a gyászolók érzéseiről; könyveket és stratégiákat ajánl rosszkedv vagy kedvetlenség ellen... Ha most éppen nincs is hozzá hasonló lelkész a magyarországi egyházakban, ő (aki sokakat tanított) és a könyv szerkesztői mindent megtettek, hogy legyen. A kötet árából származó bevételt a könyvet kiadó Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség egy általa megtervezett, mozgássérült és nem mozgássérült emberek egymást segítő együttélésének otthont adó közösségi ház, az "Esztus-ház" megvalósítására fordítja.
Megjelent tehát egy alapos, jól gondozott válogatás az első magyar radikális társadalomkritikus és társadalomjobbító lelkész-teológus munkáiból. Bár most is közöttünk rohanna az utcán, kicsit mindig késve, be a hittudományi egyetemre, kezében újsággal és almával, és írna, beszélne tovább!
Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, Budapest, 2006, 469 oldal, 2500 Ft
