Az agancsos fogas - Ibsen: A vadkacsa (színház)

  • Csáki Judit
  • 2007. február 1.

Zene

Kérdés, hogy nagy effektekhez, tűzijátékos durrogáshoz, felszínes és felszíni hatáshoz szoktatott mindennapjainkban van-e még szemünk arra, hogy észrevegyük az első felvonásban a díszlet egyik kevéssé látványos darabját, a kis agancsos fogast oldalt...

Kérdés, hogy nagy effektekhez, tűzijátékos durrogáshoz, felszínes és felszíni hatáshoz szoktatott mindennapjainkban van-e még szemünk arra, hogy észrevegyük az első felvonásban a díszlet egyik kevéssé látványos darabját, a kis agancsos fogast oldalt...

Ibsen drámájának számos lehetséges intonációját tekintve - a schilleritől a csehoviig, mondjuk, egyszerűsítve - csöppet sem meglepő, hogy Ascher Tamás rendezése az utóbbi felé hajlítja a művet; elemzésével nemcsak a figurákat világítja át, hanem a sebzett szárnyú vadkacsát is oda teszi, ahová mai percepciónk szerint való: a szimbólumfiókból az analógiafiókba. A lélektani motivációk részletes analízise, aprólékos kidolgozása a bemutató idején nem is a kétdimenziós röntgenképpel, hanem a komputertomográf rétegképeinek alaposságával mutatta meg, miről van itt szó. Hozzáteszem: a hús-vér ember takarja, fedi ezeket a képeket - az alakítások egymáshoz csiszolódásával, a jelenetek összeolajozódásával még inkább fedni fogja, és ez használ majd az előadás dinamikájának.

Kúnos László fordítása nemcsak mainak hat, hanem a közbeszéd fordulataival él - ez is segít abban, hogy jelen idejűnek érezzük, ami az; ez esetben Ibsen darabját. A múltbeli hazugságra épülő konszolidált jelen, az önáltatással működtetett túlélőreflex és a kimondó-megmondó emberek pusztításba torkolló "tolakodó világboldogításának" harcában mindkét fél halálra van ítélve. Csak akinek már nincs veszítenivalója: Bezerédi Zoltán alkoholista, lepukkant Relling doktora látja ezt tisztán (miközben földereng benne egy másik orvos, CsebutikinÉ).

Khell Zsolt díszlete ugyanúgy mutatja az elemzés mélységét - Ekdal padláslakásának hatalmas tere teli van a hétköznapok jellemző kellékeivel -, mint Szakács Györgyi megrendítően jellemző jelmezei (hogy csak Haumann Péter öreg Ekdaljának nyikorgó cipőjét vagy Fullajtár Andrea Ginájának nyakig zárt rózsaszín köntösét és hozzá a piros papucsot említsem, és utaljak Fekete Ernő Hjalmarjának zakó alá gyűrt mellényéreÉ). Apróságok ezek, akárcsak Máté Gábor mozgásának olykori tétovaságai, amelyek az idősebb Werle látászavarát jelzik. Vagy mint az első felvonás nagy apa-fiú dialógusának koreográfiája: az apa ül, a fiú áll, járkál és hadonászik, és ez sokkal több, mint a természetes hierarchia megmutatása.

A múlt bűneiben itt mindenki tettestárs - egyedül Gina lánya, Hedvig nem tett semmit; vele csak megtörtént, hogy nem Ekdal, hanem Werle az apja. Az idősebb Werle tönkretette az idősebb Ekdalt, egykori üzlettársát - azóta is gőzerővel, körültekintően kompenzál. Az idősebb Ekdal szemellenzőt növesztett a világra, és alkohollal béleli a múló időt. A fiatalabbik energikus önáltatással, teátrális önsajnálattal és a családja iránti őszinte szeretettel leplezi zavarát a világ dolgaival kapcsolatban. Gina - Werle egykori szeretője és Hjalmar felesége - élete egyetlen kétségbeesett rendteremtési és rendfenntartási mánia: örökös vezeklés. És akkor jön az ifjabbik Werle, alászáll a hegyről, ahol magányos elmélkedéssel és intenzív semmittevéssel töltötte az időt - és súlyos frusztrációjára kegyetlen gyógymódot talál: mindenkit tönkretesz. Kimondja és kimondatja az igazat.

A Katona társulata ismét remekel - színészi-színházi anyanyelvén beszél, persze. Fekete Ernő alakításában Hjalmar nemcsak narcisztikus hólyag, hanem a lányát imádó gyöngéd apa is, akitől idegen a forszírozott viviszekció, összeomlása totális, végleges. Haumann Péter sertepertélésbe, sietős léptekbe, még sietősebb fecsegésbe fojtja, hogy az idősebb Ekdal mindent tud, de semmit nem akar tudatni. Máté Gábor Werléjében kényes egyensúlyt mutat a rossz és a jó; a súlyossá formált alak súlyos terheket cipel, és olykor vaksin botorkál. Bodnár Erika Sörbynéje ugyancsak sokat tud, de vállrándítással lép át rajta; mindazonáltal tényleg ő fogja ápolni a megvakult idősebb Werlét valamikor...

Egyszerűen tökéletes Simkó Katalin színpadi létezése a kislány Hedvig szerepében: minden gesztusa, még a szembaja is természetes, hiteles; és látjuk benne a kétségbeesett bátorságot, amellyel megöli magát. Keresztes Tamás játékában Gregers Werle vonzó gerincessége és elutasítása a könnyű és érdemtelen érvényesüléssel szemben csak fokozatosan vezet át a figura szörnyűséges, monomániás, pusztító világmegváltó ambícióiba, ez a fokozatosság, az árnyalatok gazdagsága az alakítás kulcsa: a nyársat nyelt, merev alak úgy őszinte, ahogy van.

Rajkai Zoltán Molvikja az arcára merevült részeg vigyorral éppen úgy fontos eleme a tablónak, mint Szacsvay László bennfentes, uraskodó inasa.

És Fullajtár Andrea Ginája: némán és beszéddel, mozdulatlanul és a padlót törölgetve figyel és fülel a nehezen megteremtett világot fenyegető veszélyekre. Aggodalmát cselekvéskényszerbe fojtja, de nem tudja nem tudni, hogy minden összeomlik. Beharapott szájjal, megroggyanva kulcsolja át halott kislánya térdét.

Nincsen katarzis, sem megkönnyebbülés, sem megtisztulás. Meghalt egy gyerek - kit érdekel már a sebzett vadkacsa. Az előadás vége hangos zenébe fúl (nem katonazene!) - ez nyeli el a feldühödött Relling és a cinizmusba merevülő Gregers Werle szópárbaját.

Katona József Színház, január 19.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.