A szerk.

Csaltunk, na és?

A szerk.

A történetet és utóéletét már ismeri mindenki, így mostantól mindennek másképp kellene lennie, mint eddig. Nem lesz semmi másként, csak páran még szerencsétlenebbnek fogják érezni magukat amiatt, ahogy a szeretett hazájukban momentán élni adatik, csalók közt, csalók uralma alatt. De szerencsétlenebbek lesznek azok is, akik nem vesznek tudomást az egészről, s azok is, akik most oly vehemensen igyekeznek elhazudni, elbagatellizálni a csalást.

Azt a csalást, amely egész társadalmi berendezkedésünk alapja, a választás szabadsága ellen irányult, s amit a hatalmat gyakorlók követtek el. Csaltak, hogy hatalmon maradjanak. S ezt kimondani végre volt bátorsága az igazságszolgáltatásnak, még azután is, hogy a választási bizottság első- és másodfokon is törvényesnek és helyesnek találta, hogy a Fidesz elképzelései szerint akár ötvenszer is lehet fordulni a többek között lakcímkártya nélküli szavazókat szállító autóknak.

A szeptember 22-i bajai időközi önkormányzati választásról alig egy hét múltán kimondta a Kecskeméti Törvényszék, hogy ott kampánycsendsértés történt, ami döntően befolyásolta a választói akaratot. Tette ezt a törvényszék épp azon a napon, amikor az övéi úgy választották újra a pártkongresszusukon Orbán Viktort a Fidesz elnökévé, ahogy csak diktatúrában szokás vezetőt választani, 99,9 százalékkal. Az egyszemélyű jelölt nagyvonalúan tartózkodott leszavazni saját magára.

Ez a két választás, a bajai meg a XXV. kongresszusé tök ugyanaz volt. Csaltak kicsiben, csaltak nagyban: pusztán metodikai különbségről lehet beszélni, ha egyáltalán szükséges, ha tényleg nem világosabb az egész már a napnál is.

Vidéken szerencsétleneket pakoltak szűk gépkocsikba, s hurcoltak szavazni ilyen-olyan ígéretekkel, vagy bármilyen eszközt felhasználva a meggyőzésükre. A fővárosban halk autók suhantak egy-egy utassal kényelmes, fenntartott parkolókba, s a megfellebbezhetetlen hatalom erejével, ígéreteivel és fenyegetésével bírtak rá zömében gátlástalan karrieristákat arra, hogy a megfelelő szavazatot adják le. Kiszolgáltatott népség mindkét helyen, de a fővárosi úri népnek még az sem hozható fel a mentségére, hogy a helyes szavazat leadása enyhítette pillanatnyi gondjaikat, nyomorukat ideig-óráig. 'k tervszerűen tették, amit tettek, előre megfontoltan. Antidemokratikus meggyőződésből, bírvágyból, eddig szerzett javaik védelmében, cinikusan.

Magánál a csalásnál is vérlázítóbb volt viszont, ahogy ezek a fővárosi dolgozók - a Fidesz úgymond felső vezetése, valójában a szánalmas másodvonal: Rogán, Kósa, Pokorni, Fónagy - kommentálták a csalást kihirdető bírósági döntést. Kis hiba csak a gépezetben. Alávetjük magunkat a bíróság ítéletének, pedig nem is csaltunk, csak kampánycsendsértés történt. Nem is tudható, hogy nem MSZP-s ügynökök szórólapoztak-e a Fidesz nevében. Mit akartok, januártól már nem is lesz kampánycsend. Felszólítom, hogy ne folytasson ellenzéki provokációt a jelenlétemben, mert valójában Lamperth Mónika csalt, már amikor megszületett. És így tovább - bizonyságát adva annak, hogy a Magyarországon pillanatnyilag hatalmat gyakorlók képén mily elképzelhetetlenül vastag a bőr.

De mit mondhattak volna, tán azt, amit gondoltak? Hogy: csaltunk, na és! Hogy: nem számít? Hogy: tegnap is csaltunk, amikor megalkottuk a választási törvényt, átrajzoltuk a szavazóköröket, és megpróbáltuk bevezetni az előzetes regisztrációt. Hogy: a saját képünkre formált választási törvény alól is megpróbáltunk kibújni, de rajtakaptak. Ilyet nem lehet kimondani végzetes következmények nélkül. Az ellenzék most néhány különösen sáros Fidesz-funkci - Kubatov, Zsigó, ilyenek - lemondását követeli. Lemondanak? Dehogyis.

A csalók nem néznek szembe tetteik következményeivel, a Fidesz is így van ezzel most. Magyarországot csalóként vezetik tovább, már papírjuk is van róla.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.