A szerk.

Csaltunk, na és?

A szerk.

A történetet és utóéletét már ismeri mindenki, így mostantól mindennek másképp kellene lennie, mint eddig. Nem lesz semmi másként, csak páran még szerencsétlenebbnek fogják érezni magukat amiatt, ahogy a szeretett hazájukban momentán élni adatik, csalók közt, csalók uralma alatt. De szerencsétlenebbek lesznek azok is, akik nem vesznek tudomást az egészről, s azok is, akik most oly vehemensen igyekeznek elhazudni, elbagatellizálni a csalást.

Azt a csalást, amely egész társadalmi berendezkedésünk alapja, a választás szabadsága ellen irányult, s amit a hatalmat gyakorlók követtek el. Csaltak, hogy hatalmon maradjanak. S ezt kimondani végre volt bátorsága az igazságszolgáltatásnak, még azután is, hogy a választási bizottság első- és másodfokon is törvényesnek és helyesnek találta, hogy a Fidesz elképzelései szerint akár ötvenszer is lehet fordulni a többek között lakcímkártya nélküli szavazókat szállító autóknak.

A szeptember 22-i bajai időközi önkormányzati választásról alig egy hét múltán kimondta a Kecskeméti Törvényszék, hogy ott kampánycsendsértés történt, ami döntően befolyásolta a választói akaratot. Tette ezt a törvényszék épp azon a napon, amikor az övéi úgy választották újra a pártkongresszusukon Orbán Viktort a Fidesz elnökévé, ahogy csak diktatúrában szokás vezetőt választani, 99,9 százalékkal. Az egyszemélyű jelölt nagyvonalúan tartózkodott leszavazni saját magára.

Ez a két választás, a bajai meg a XXV. kongresszusé tök ugyanaz volt. Csaltak kicsiben, csaltak nagyban: pusztán metodikai különbségről lehet beszélni, ha egyáltalán szükséges, ha tényleg nem világosabb az egész már a napnál is.

Vidéken szerencsétleneket pakoltak szűk gépkocsikba, s hurcoltak szavazni ilyen-olyan ígéretekkel, vagy bármilyen eszközt felhasználva a meggyőzésükre. A fővárosban halk autók suhantak egy-egy utassal kényelmes, fenntartott parkolókba, s a megfellebbezhetetlen hatalom erejével, ígéreteivel és fenyegetésével bírtak rá zömében gátlástalan karrieristákat arra, hogy a megfelelő szavazatot adják le. Kiszolgáltatott népség mindkét helyen, de a fővárosi úri népnek még az sem hozható fel a mentségére, hogy a helyes szavazat leadása enyhítette pillanatnyi gondjaikat, nyomorukat ideig-óráig. 'k tervszerűen tették, amit tettek, előre megfontoltan. Antidemokratikus meggyőződésből, bírvágyból, eddig szerzett javaik védelmében, cinikusan.

Magánál a csalásnál is vérlázítóbb volt viszont, ahogy ezek a fővárosi dolgozók - a Fidesz úgymond felső vezetése, valójában a szánalmas másodvonal: Rogán, Kósa, Pokorni, Fónagy - kommentálták a csalást kihirdető bírósági döntést. Kis hiba csak a gépezetben. Alávetjük magunkat a bíróság ítéletének, pedig nem is csaltunk, csak kampánycsendsértés történt. Nem is tudható, hogy nem MSZP-s ügynökök szórólapoztak-e a Fidesz nevében. Mit akartok, januártól már nem is lesz kampánycsend. Felszólítom, hogy ne folytasson ellenzéki provokációt a jelenlétemben, mert valójában Lamperth Mónika csalt, már amikor megszületett. És így tovább - bizonyságát adva annak, hogy a Magyarországon pillanatnyilag hatalmat gyakorlók képén mily elképzelhetetlenül vastag a bőr.

De mit mondhattak volna, tán azt, amit gondoltak? Hogy: csaltunk, na és! Hogy: nem számít? Hogy: tegnap is csaltunk, amikor megalkottuk a választási törvényt, átrajzoltuk a szavazóköröket, és megpróbáltuk bevezetni az előzetes regisztrációt. Hogy: a saját képünkre formált választási törvény alól is megpróbáltunk kibújni, de rajtakaptak. Ilyet nem lehet kimondani végzetes következmények nélkül. Az ellenzék most néhány különösen sáros Fidesz-funkci - Kubatov, Zsigó, ilyenek - lemondását követeli. Lemondanak? Dehogyis.

A csalók nem néznek szembe tetteik következményeivel, a Fidesz is így van ezzel most. Magyarországot csalóként vezetik tovább, már papírjuk is van róla.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.