A szerk.

Csúszdán

A szerk.

Varga Mihály miniszter beterjesztette a 2014-es költségvetési törvényt: ebben az országban, ha rajtuk múlik, jövőre is pont ugyanúgy mennek a dolgok, mint eddig. Úgy sehogy. Hogy a 2,9 százalékra tervezett hiányt sikerül-e tartani? - biztos sikerül, vagy nem sikerül, és lesz 3,3, vagy úgy sikerül, hogy év közben bele kell majd a törvénybe túrni, ki tudja.

De se a kicsit több hiány, se az év közbeni korrigálás nem egy nagy etvasz. Az Orbán-kormány fegyelmezett költségvetési politikát folytat, hovatovább olyan fegyelmezettet, amilyet talán egyetlen se folytatott a rendszerváltás óta. Abban az országban, ahol pár éve a pénzügyminiszter és a kormányfő azon akadtak össze, hogy melyikük kamuzott be 3 százalékos hiányt a 9 százalékos helyett, ezt lehetetlen nem a javukra írni. És ennek a ténynek azért is van jelentősége, mert Orbán emiatt nem hazudik hundertprozentig akkor, amikor arról beszél, hogy a magyar gazdaság "stabilizálódott"; és többek között ezért sem piszkálgatják őt az unióból. Elvan a gyerek a fridom fájttal meg a sok furcsa szokásával, de pénzt nem kér, fizetni helyette nem kell.

Ennél több jót viszont ha megfeszülünk, se tudunk a 2014-es tervezetről meg arról a világképről elmondani, ami a számokból kirajzolódik. És nem csak azért, mert e képzelt számok némelyike erősen billeg: hogy messzebb ne menjünk, nagy tétekben nem fogadnánk még a 2 százalékos növekedésre sem, és itt akár egy tized százalékos elmaradás is több tízmilliárdos bevételkiesést keletkeztet. Még csak nem is az Orbán személyes fixációjára, a szertelen stadionépítésre kiszórni tervezett vagy 80 milliárd nyomja fel a higanymillimétert. Vagy a Magyar Művészeti Akadémia költségvetésének megduplázása - részben a Nemzeti Kulturális Alap rovására. Ha ezek nem volnának, egészen meg lennénk zavarodva.

Hanem az a 2014-re érvényes adótörvények - a bevételi oldal - pontos ismeretének hiányában is jól látszik, hogy a bankok, a telekom-szektor, a gyógyszergyárak különadóinak folytatása nélkül ez a rendszer nem lenne fenntartható. Ez nem fog tehát változni, és nem fognak változni a vállalkozások adó- és járulékterhei sem: s mert mindez marad, ahogy eddig volt, és már eddig is ez - és az ehhez szükséges politikai és jogi környezet megteremtése - ölte meg a magyar gazdaságot, tovább csúszik minden lefelé. Az állami szolgáltatások dettó. A költségvetés - egyenként eltérő mértékben ugyan, de - nagyjából a tervezett infláció mértékével nyomná meg az egyes állami fenntartású intézmények büdzséjét: mindenki többet kap, mint tavaly, büszkélkedett Varga Mihály. De ez csak addig lesz így, amíg valamely bevétel ki nem esik: már májusban lehet kezdeni zárolni a múzeumok pénzeit. Nem változik sem az egészségügy rendszere, sem a közösségi közlekedésé; a MÁV-ot megint konszolidálják pár tízmilliárddal.

Amikor 2010 tavaszán az unió Orbán értésére adta, hogy a költségvetési hiány nem szállhat el, Orbán a hiányzó pénzt politikai kockázatvállalás nélkül akarta beszedni: azoktól, akiknek nincs szavazati joguk. De legalábbis úgy, hogy a szavazati joggal rendelkezők ne őt hibáztassák - hiszen azért, hogy drágábban telefonálunk vagy veszünk ki pénzt a falból, nehéz nem a bankot vagy a telefontársaságot okolni. A különadók és a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása ideiglenes, csődelhárító intézkedésként lett beharangozva: talán annak is gondolták. Aztán, jobb ötlet híján, úgy maradtunk. Most már fel se tűnik; az abnormális megszokottá vált. Ez a költségvetés ennek a gazdaságpolitikának a folytatása; azé, ami az országot félreállította. A lassú, de biztos lepusztulásé.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.