A szerk.

Minden halál veszteség, és szerfelett problematikus erkölcsi vagy akár hatékonysági alapon számon kérni valakit, aki így vagy úgy cselekedett, amikor hírét vette, hogy elindultak ellene vagy szűkebb, tágabb körei (családja, barátai, kollégái, eszmetársai) ellen a hatalom halálbrigádjai.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma augusztus elején határozott közleményben tudatta: megszületett a júniusban kirobbant zaklatási botránnyal kapcsolatos vizsgálóbizottsági jelentés, és megállapították: az intézmény főigazgatója, Kiss-B. Atilla „az elvárható gondossággal járt el: megtette a szükséges intézkedéseket, még független szakértőket is felkért az ügy kivizsgálására”.

Az, hogy Magyarország külügyminisztere hol és hogyan nyaral, nem magánügy.

A Mi Hazánk Mozgalmat hivatalosan a Jobbik felpuhulása ellenében hozták létre a 2018-as választások után, de már a „zászlóbontás” után nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanazt a nótát fújják, mint a Fidesz, csak bohócruhában.

Az augusztus 9-i, pofátlanul elcsalt belarusz elnökválasztás óta folyamatosak a tüntetések Minszkben és szerte az országban, a legkisebb faluig.

Elhallgatott hát Hodász atya is, legalábbis az Instán meg a YouTube-on.

Hosszas előjáték után a kormány végre kinevezte komisszárját a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Pont azt a figurát, akire mindenki számított. Az átvétel, amiről mindenki tudta, hogy be fog következni, talán a hosszas felvezetés utáni rapid volta, talán a könyörtelensége miatt mindenkinél kicsapta a biztosítékot. Igen, mindenkinél, akárhogyan is határozza meg magát az SZFE-hez vagy a kormányhoz képest.

Az első és már önmagában is mérhetetlenül szomorú analógia Szvetlana Tyihanovszkaja, a hétvégi választáson minden bizonnyal nyertes belarusz elnökjelölt Litvániába menekülése és Nagy Imre jugoszláviai nagykövetségre menekülése között kínálkozik, különösen, hogy miként Nagy Imre, úgy Tyihanovszkaja legközelebbi munkatársai is az emigrációt választották. (Már amelyik nem börtönben ül.) Sőt.

„Orbán Viktor gyerekkori ismerőse és jelenkori gazdasági alteregója a járvány idején sem járhat rosszul” – írtuk április legelején, miután Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a koronavírus-járvány árnyékában bejelentette, hogy március 26-án lezárult a Mátrai Erőmű (ME) adásvétele.

Vidnyánszky Attila, lám, megkapta Orbán Viktortól – bizonyára takaros, nemzetiszín pántlikával átkötött ládikában – a Színház- és Filmművészeti Egyetemet.

A hétvégén Mészáros Lőrincnél, nevezett tihanyi éttermében mulatott a magyar jet set. Bizonyos Gaál Cecília lagziját ülték, akit pedig az elmúlt tíz esztendőben bőségesen nyílt alkalma megismerni a magyar társadalomnak.

Vajon helyesen cselekedtek-e az Index új­ság­írói, szerkesztői és egyéb munkatársai, amikor a főszerkesztő, Dull Szabolcs elbocsátása után azon nyomban, tömegesen beadták a felmondásukat, s ezzel tálcán nyújtották át a lapot az Orbán-rezsim médiahóhérainak? Vagy jobban tették volna, ha egyértelműbb jelekre, a tartalmi befolyásolás kirívó kísérleteire, netán a teljes fordulat kikényszerítésére várnak, s legalább addig a szokásos módon írják tovább lapjukat?

Megnyílt végre a Botaniq Turai Kastély nevű szálloda, volt röhögni? Tényleg így hívják, különösen ez a Botaniq tetszik nekünk nagyon benne, teljesen jogos elnevezés a maga kicsit rusztikus módján, hisz a szállóhoz tartozik egy hatalmas ősfás park is, ahonnan az épület renoválása során valamiért nem is vágták ki az összes fát, tényleg csak néhányat.

Most lesz-e, vagy nem lesz-e „jogállamiság mechanizmus”? És nyert-e Orbán Viktor, vagy nem nyert?