A szerk.

Így tenyésztik a nemzeti burzsoáziát. A németet is

A szerk.

„Orbán Viktor gyerekkori ismerőse és jelenkori gazdasági alteregója a járvány idején sem járhat rosszul” – írtuk április legelején, miután Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a koronavírus-járvány árnyékában bejelentette, hogy március 26-án lezárult a Mátrai Erőmű (ME) adásvétele.

Ezzel az állami tulajdonú Magyar Villamos Műveké (MVM) lett a többségi részvénycsomag, mégpedig 17 milliárd 440 millió forintért. (Az MVM kisebbségi részvényesként mindvégig jelen volt az erőműben.) A kormány amúgy februárban még nem kötötte senki orrára, hogy mennyiért vásárolja meg „Mészáros Lőrinctől” a bőven veszteséges erőművet. Okkal, hiszen már az a 17,44 milliárd is komoly ráfizetés volt a költségvetésnek. Egy hete viszont azt is tudjuk, hogy a magyar államnak további 57,7 milliárd forintnyi közpénzt kell belerakni a Heves megyei ipar zászlóshajójába (amely immár a tulajdonában áll).

Mindezt azok után, hogy „Mészáros Lőrinc” igen jól járt e kétéves kalanddal. Érdekeltsége (egy cseh holdinggal társulva) 2017 végén jutott a Mátrai Erőmű többségi részvénycsomagjához, máig nem cáfolt sajtóértesülések szerint 5,9 milliárd forintért. Az eladó a német energiaipari gigász, az RWE volt. Egy év múlva aztán „Mészárosék” megszavaztak maguknak 11,2 milliárd forint osztalékot a cégből (a tulajdoni arányok alapján ebből 8 milliárd lett „Mészáros” érdekeltségéé). „Mészáros Lőrinc” azonban nemcsak kivett, hanem adott is! Még ha csak kölcsön is: azokból a dokumentumokból, amelyeket az MVM Tóth Bertalan MSZP-elnök közérdekű adatigénylésére adott át, kiderül ugyanis, hogy a most kapott állami dotációból 4,9 milliárd forint egy tagi hitel visszafizetésére ment, a célállomás pedig „Mészáros Lőrinc” magántőkealapja volt.

De miért van szüksége az immár állami tulajdonban álló erőműnek most 26,4 milliárd állami tőkeemelésre és még 26,4 milliárd áthidaló hitelkeretre (a fenti 4,9 milliárdon kívül)? Ez a pénz, ez a csillagászati summa vajon mi a franc, és mit árul el a korábbi, mármint a „Mészáros Lőrinc” és az RWE közötti üzlet mibenlétéről?

Alkotmányosan biztosított szólás- és véleményszabadságunkkal élve kísérletet teszünk a lényeg összefoglalására. „Mész. Lőr.” pár éve szemet vetett a Mátrai Erőműre. Nem csoda: szép is, nagy is, pöfékel is. A német pajtásoktól sikerült is olcsón megvennie: és hogy az ügylet előtt „Mészáros Lőrinc” mit látott az ME valós helyzetéből, mit nem, nem tudjuk. Elég fény volt-e ott az átvilágításkor, és due volt-e a dilligence? Vagy a mohóság győzött az óvatosság felett? Azt mindenesetre tudjuk – mert lapunk annak idején feltárta –, hogy ezzel az ügylettel „Mészáros Lőrincék” hozzáférést nyerhettek az előző tulaj RWE képezte rekultivációs céltartalékhoz, valamint a szén-dioxid-tőzsdén szabadon értékesíthető erőművi kvótamennyiséghez; és hogy ezzel összefüggésben-e vették-e ki belőle a 11,2 milliárdos oszalékot vagy sem, ki tudja. De megtartani aztán valami miatt már nem akarták a céget – inkább a 2017-es vételár majd’ háromszorosáért elpasszolták az állami tulajdonú MVM-nek.

Vajon miért nem akarták megtartani? Lehet, hogy csak a kapun belül szereztek tudomást az ME valódi állapotáról (ramaty), valódi veszteségeinek mértékéről (nagy)? Lehet, hogy nem voltak elég körültekintők? Netán a rajnai pajtik… kimondani is félünk… átbaszták az „Őfelsége Mészáros Lőrinc Rombolójának” csapatkapitányát? De akkor mit szóljon az MVM, vagyis mi, kedves adófizető polgárság, akikkel először megvetették ezt a gyárat, aztán kifizettették vele a tagi kölcsönt (amit Mészáros adott a saját cégének!), aztán pedig belehánytak még 52,8 milliárdot – ugyancsak a mi pénzünkből? Velünk mit csináltak és kik? Miért vetettek velünk 17,4+4,9=22,3 milliárdért 52,8 milliárd bukovárit? Azt értjük, hogy az ME durván 50 milliárdos mínusza súlyos bajba sodorta volna a dicsőséges „Mészáros Lőrinc” Armadát – de mi közünk ehhez nekünk?

Még lehet az a megoldás, hogy „Mészáros Lőrincet” a német energiabárók nem becsapták, hanem Orbán Viktor tett nekik ilyen csavaros módon egy kis szívességet – így fizettette ki a csúnya veszteségeiket a magyar adófizetőkkel –, nyilván valamely csekély viszontszívességért cserébe. (És közben „Mészáros Lőrinc” sem járt rosszul! De miért is tette volna ezt?)

De ez bizonyos szempontból mindegy is.

Az, aki ebben részt vett akár haszonélvezőként, akár megvett vagy megfélemlített csendestársként, hovatovább az ügyletben közreműködő állami hivatalnokként, aláíróként, súlyos börtönbüntetéssel nézne szembe már egy közepesen tisztességtelen banánköztársaságban is. Ezzel alighanem minden résztvevő tisztában van, legalábbis e sejtésünket támasztja alá, hogy az MVM vezetői kifejezetten az illetékes miniszter jóváhagyását kérték a döntéshez. Épp csak a Bibliára nem hivatkoztak: mossuk kezeink!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.