A szerk.

Így tenyésztik a nemzeti burzsoáziát. A németet is

A szerk.

„Orbán Viktor gyerekkori ismerőse és jelenkori gazdasági alteregója a járvány idején sem járhat rosszul” – írtuk április legelején, miután Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a koronavírus-járvány árnyékában bejelentette, hogy március 26-án lezárult a Mátrai Erőmű (ME) adásvétele.

Ezzel az állami tulajdonú Magyar Villamos Műveké (MVM) lett a többségi részvénycsomag, mégpedig 17 milliárd 440 millió forintért. (Az MVM kisebbségi részvényesként mindvégig jelen volt az erőműben.) A kormány amúgy februárban még nem kötötte senki orrára, hogy mennyiért vásárolja meg „Mészáros Lőrinctől” a bőven veszteséges erőművet. Okkal, hiszen már az a 17,44 milliárd is komoly ráfizetés volt a költségvetésnek. Egy hete viszont azt is tudjuk, hogy a magyar államnak további 57,7 milliárd forintnyi közpénzt kell belerakni a Heves megyei ipar zászlóshajójába (amely immár a tulajdonában áll).

Mindezt azok után, hogy „Mészáros Lőrinc” igen jól járt e kétéves kalanddal. Érdekeltsége (egy cseh holdinggal társulva) 2017 végén jutott a Mátrai Erőmű többségi részvénycsomagjához, máig nem cáfolt sajtóértesülések szerint 5,9 milliárd forintért. Az eladó a német energiaipari gigász, az RWE volt. Egy év múlva aztán „Mészárosék” megszavaztak maguknak 11,2 milliárd forint osztalékot a cégből (a tulajdoni arányok alapján ebből 8 milliárd lett „Mészáros” érdekeltségéé). „Mészáros Lőrinc” azonban nemcsak kivett, hanem adott is! Még ha csak kölcsön is: azokból a dokumentumokból, amelyeket az MVM Tóth Bertalan MSZP-elnök közérdekű adatigénylésére adott át, kiderül ugyanis, hogy a most kapott állami dotációból 4,9 milliárd forint egy tagi hitel visszafizetésére ment, a célállomás pedig „Mészáros Lőrinc” magántőkealapja volt.

De miért van szüksége az immár állami tulajdonban álló erőműnek most 26,4 milliárd állami tőkeemelésre és még 26,4 milliárd áthidaló hitelkeretre (a fenti 4,9 milliárdon kívül)? Ez a pénz, ez a csillagászati summa vajon mi a franc, és mit árul el a korábbi, mármint a „Mészáros Lőrinc” és az RWE közötti üzlet mibenlétéről?

Alkotmányosan biztosított szólás- és véleményszabadságunkkal élve kísérletet teszünk a lényeg összefoglalására. „Mész. Lőr.” pár éve szemet vetett a Mátrai Erőműre. Nem csoda: szép is, nagy is, pöfékel is. A német pajtásoktól sikerült is olcsón megvennie: és hogy az ügylet előtt „Mészáros Lőrinc” mit látott az ME valós helyzetéből, mit nem, nem tudjuk. Elég fény volt-e ott az átvilágításkor, és due volt-e a dilligence? Vagy a mohóság győzött az óvatosság felett? Azt mindenesetre tudjuk – mert lapunk annak idején feltárta –, hogy ezzel az ügylettel „Mészáros Lőrincék” hozzáférést nyerhettek az előző tulaj RWE képezte rekultivációs céltartalékhoz, valamint a szén-dioxid-tőzsdén szabadon értékesíthető erőművi kvótamennyiséghez; és hogy ezzel összefüggésben-e vették-e ki belőle a 11,2 milliárdos oszalékot vagy sem, ki tudja. De megtartani aztán valami miatt már nem akarták a céget – inkább a 2017-es vételár majd’ háromszorosáért elpasszolták az állami tulajdonú MVM-nek.

Vajon miért nem akarták megtartani? Lehet, hogy csak a kapun belül szereztek tudomást az ME valódi állapotáról (ramaty), valódi veszteségeinek mértékéről (nagy)? Lehet, hogy nem voltak elég körültekintők? Netán a rajnai pajtik… kimondani is félünk… átbaszták az „Őfelsége Mészáros Lőrinc Rombolójának” csapatkapitányát? De akkor mit szóljon az MVM, vagyis mi, kedves adófizető polgárság, akikkel először megvetették ezt a gyárat, aztán kifizettették vele a tagi kölcsönt (amit Mészáros adott a saját cégének!), aztán pedig belehánytak még 52,8 milliárdot – ugyancsak a mi pénzünkből? Velünk mit csináltak és kik? Miért vetettek velünk 17,4+4,9=22,3 milliárdért 52,8 milliárd bukovárit? Azt értjük, hogy az ME durván 50 milliárdos mínusza súlyos bajba sodorta volna a dicsőséges „Mészáros Lőrinc” Armadát – de mi közünk ehhez nekünk?

Még lehet az a megoldás, hogy „Mészáros Lőrincet” a német energiabárók nem becsapták, hanem Orbán Viktor tett nekik ilyen csavaros módon egy kis szívességet – így fizettette ki a csúnya veszteségeiket a magyar adófizetőkkel –, nyilván valamely csekély viszontszívességért cserébe. (És közben „Mészáros Lőrinc” sem járt rosszul! De miért is tette volna ezt?)

De ez bizonyos szempontból mindegy is.

Az, aki ebben részt vett akár haszonélvezőként, akár megvett vagy megfélemlített csendestársként, hovatovább az ügyletben közreműködő állami hivatalnokként, aláíróként, súlyos börtönbüntetéssel nézne szembe már egy közepesen tisztességtelen banánköztársaságban is. Ezzel alighanem minden résztvevő tisztában van, legalábbis e sejtésünket támasztja alá, hogy az MVM vezetői kifejezetten az illetékes miniszter jóváhagyását kérték a döntéshez. Épp csak a Bibliára nem hivatkoztak: mossuk kezeink!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.