A szerk.

Tetemrehívás

A szerk.

Vajon helyesen cselekedtek-e az Index új­ság­írói, szerkesztői és egyéb munkatársai, amikor a főszerkesztő, Dull Szabolcs elbocsátása után azon nyomban, tömegesen beadták a felmondásukat, s ezzel tálcán nyújtották át a lapot az Orbán-rezsim médiahóhérainak? Vagy jobban tették volna, ha egyértelműbb jelekre, a tartalmi befolyásolás kirívó kísérleteire, netán a teljes fordulat kikényszerítésére várnak, s legalább addig a szokásos módon írják tovább lapjukat?

Az utóbbi napokban erről folyó, s mindkét oldalon megfontolandó érveket felsorakoztató vitát a lapunk beloldalain található, remek riport tanulságai, az események aprólékos bemutatása nagyjából el is dönti. Inkább előbb, mint utóbb az Indexnek az eddigi formájában mindenképp vége lett volna – s akkor már inkább bummal érjen véget, mint nyüszítéssel, ahogy azt T. S. Eliot Az üresek c. hozzászólásában is oly lényeglátóan szorgalmazta. Az az erkölcsi természetű döntés, amit az Index munkavállalói meghoztak, nem csak bátor és nemes és tiszteletre méltó, de helyes is: így okozták a legtöbb kárt az ellenségeiknek, és így ébresztettek maguk iránt széles körű, megérdemelt rokonszenvet.

A veszteség ezzel együtt méretes. Az Index szerepét a magyar közéletben aligha lehet túlbecsülni. Nem csak a hírek, a magyar közélet szempontjából fontos – és a hatalom által gyakran eltitkolni vágyott – információk megtalálásában jeleskedett, de milliós napi látogatottsága révén a más, független médiumok által napvilágra tárt tények szórásában is életbe vágó volt. Azzal, hogy most a NER kaparintotta meg, a teljes nyilvánosság kapott súlyos sebet, s vele együtt, ebből adódóan a magyar demokrácia is. Az Index lerontásával a magyar valóság egy része válik láthatatlanná, s kerül ki ily módon a nyilvánosan megvitatható dolgok köréből.

De jelen gyászjelentésünk nem csak a nyilvánosságot siratja. Valakik megcsinálnak, össze­raknak, felépítenek valamit, esetünkben egy nagy médiavállalatot, és azt több-kevesebb tisztességgel és jól működtetik. Űznek egy szakmát, sőt többet. Tanulnak, dolgoznak, kockázatot vállalnak. Majd jön Orbán Viktor, és az egészet megsemmisíti vagy ellopja, vagy előbb ellopja és aztán megsemmisíti – és ezt egyszerűen szörnyű nézni. De tegye fel a kezét az, aki ezen most lepődik meg először. Hisz a rezsim 10 éve ezt műveli: rabol és pusztít. Bármit és mindent: egyetemet és egyéb iskolát, vasutat és kikötőt, rt.-t, kft.-t és bt.-t, éttermet és szállodát, földet és egyéb ingatlant. Műveltebb vagy magukat annak gondoló apologétái ezt szívesen indokolják a politikai harc, vagy inkább szimplán a harc logikájával – hiszen a politika, legalábbis e felfogás szerint csak a harc, a hatalomért folytatott harc másik neve –, és ebben sok igazságuk is van. Hisz simán elképzelhető, hogy a következő választáson épp egy, a hatalomtól döntően nem befolyásolható, milliós elérésű hírforrás gátolja (gátolta volna) meg, hogy a kormánypárt hazugság-előállító gépezete révén tovább bitorolja a hatalmat. Lehet, hogy az Index léte vagy nemléte pár százalék mínuszt vagy ugyanennyi pluszt jelent Orbánnak. De ezek az apologéták arra már nem tudnak felelni, hogy a rezsim névadójának pőre hatalomvágyán és mohóságán kívül milyen magasabb értelme és mozgatója van ennek a harcnak, s mi végre a pusztítás.

De meglehet, mindezekről fölösleges lamentálni. Ezek tudott, sőt, köztudott dolgok, vagy legalábbis annak kéne lenniük.

Engedjük inkább el a fantáziánkat, és képzeljük el azt, hogy mégsem itt ér véget ez a történet. Nem ott, ahol 2016 őszén a Népszabadságé. Képzeljük el, hogy ezek az exindexes kollégák létrehoznak egy eddigi önmagával azonos, de más néven, más márka alatt futó entitást és minőséget. Az Index utódját, melyhez másra, mint egy kis cégre, cégecskére meg egy névre jelen pillanatban nem is igen lenne szükségük. Mondaniuk sem kellene többet annál a nagyközönségnek, mint hogy megpróbálunk valamit, ami nem biztos, hogy sikerülni fog, de legalább ne nyerjenek ilyen könnyen ezek a gecik. Pár napon belül szerényen számolva is több százmilliós tőke állna a rendelkezésükre attól a több százezernyi polgártársunktól, akik most nagyon dühösek. És persze, ezer ponton lehet elbukni egy ilyen kísérletet, ezer apró részleten lehet elcsúszni. Nem fog minden exmunkavállaló megmaradni benne, lesznek önként és nem önként távozók, és biztosan lesznek súlyos konfliktusok is. Az sem magától értetődő, hogy lesz-e kéznél elég tudás, ügyesség és kreativitás a kiadói és technológiai háttérmunka elvégzéshez. És mindenekelőtt: ezt az új sajtóterméket ügyesen ki kell találni, kifundálni azt, hogy mi végre legyen, kihez szóljon, miről és mit mondjon. Az Index, ahogy eddig ismertük, elesett, és visszavonhatatlanul a múlté. Ami helyette lesz, más lesz – ha lesz.

De a düh ennyi emberben, az nagyon nagy erő.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.