A szerk.

A rend támaszai

A szerk.

Hosszas előjáték után a kormány végre kinevezte komisszárját a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Pont azt a figurát, akire mindenki számított. Az átvétel, amiről mindenki tudta, hogy be fog következni, talán a hosszas felvezetés utáni rapid volta, talán a könyörtelensége miatt mindenkinél kicsapta a biztosítékot. Igen, mindenkinél, akárhogyan is határozza meg magát az SZFE-hez vagy a kormányhoz képest.

Akiktől most végérvényesen elszedtek valamit (a magyar kultúra barátai), akiknek a jövőbeli lehetőségeit végletesen korlátozták (az egyetem hallgatói, oktatói) vagy éppenséggel azok, akik még mindig nem szokták meg a politikai, uram bocsá’ ideológiai megalapozottságú fosztogatást Magyarországon, azok egyként sikoltottak fel – különböző hangszíneken, különböző hangerővel, de kivétel nélkül fájdalmukban. Akik pedig már reszketve várták a dolgok ilyetén fordulatát (az aktus kedvezményezettjei és a rend támaszai) ugyancsak felsikoltottak – különböző hangszíneken, különböző hangerővel, ám aligha örömükben. A kedvezményezettek szégyenükben (ha agyonvernéd őket, akkor sem ismernék be), a rend támaszai pedig az életben maradási ösztöntől űzve (ha agyonvernéd őket, akkor sem ismernék be).

Minden sikoly érthető, mindegyik mélyen átélt és megalapozott, ha úgy tetszik, őszinte. Ám mind közül csak a rend támaszainak sikolya érdekes pillanatnyilag, hiszen abból olvasható ki a jövő. Illetve dehogy kell azt kiolvasni, az maga a jövő.

A történtekről azt üzente ugyanis a kormányzat vezető sajtóorgánuma a komisszár érkezte miatt nemtetszésüket igen átgondoltan és érthető okokból elég (tán túlságosan is) óvatosan megfogalmazó diákságnak, hogy kussoljatok és tűrjétek a sorsotokat. A tanároknak pedig azt, hogy ki lesztek nyírva. Szerencsére nem kell kínos idézgetésbe bocsátkoznunk, a közlés oly beszédes. A neved kuss, s ha meghúzod magadat, esetleg ki is járhatod az iskolát, amely persze egészen más lesz, mint az eddigi, mert meg lesz szabadítva néhány renitens oktatójától. Bármelyik szó mellé oda tudnánk citálni a vonatkozó mondatot, de felesleges. Mert paradox módon nem is annyira a közlés tartalma számít, végtére is az egyenes beszéd. Ki lesztek csinálva, vagy így, vagy úgy. Vagy belezombultok az új idők új dalaiba, s kívülről fújjátok a Wass Albert-összest, vagy mehettek isten hírével. Inkább a közlés tónusa az irányadó, a hang, amelyet még a boldogult emlékű Szabad Nép is erősen szégyellt volna. S ez a hang dehogy csak az SZFE-nek szól, mindenkinek – még a kormánysajtó egyéb részeinek is.

Magyarország jelenlegi miniszterelnökének második, immár tíz esztendeje tartó kormányzási kísérletéből cirka öt évre volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, milyen állapotában jó neki a kormánysajtó, ha be kívánja vele töltetni a rend támaszának a szerepét. Hát, sajtóállapotában vagy akár kvázi-sajtóállapotában biztos, hogy nem. Ezt legkésőbb akkor kellett felismernie, amikor az „Orbán–Simicska-háború” idején a Magyar Nemzet és kisebb mértékben a Heti Válasz is – a külső események hatására! – szinte egyik percről a másikra elkezdett sajtóként viselkedni, mint akik ledobtak egy nehéz hátizsákot. Emberek, akik tegnap még a semmire tartották a szakmájukat, hirtelen rájöttek, hogy csak abba kapaszkodhatnak, csak a szakmájuk segíthet nekik a túlélésben; mert sem Orbán, sem Simicska nem fog, az hétszentség. Nyilvánvaló, hogy még egy ilyet Orbán aligha akar megengedni magának, még kevésbé a szolgáinak. Értelmezhető lett hát számára is, hogy hatalma megőrzésének propagandarészéhez nem sajtóra, hanem bunkósbottal közlekedő verbális verőlegényekre van szüksége. Hisz már rég nem számíthat az olvasó emberekre támogatóként, csupán csak a felheccelt csőcselékre.

Orbán Viktor „sajtójának” egy ideje nem újságírókra, hanem számítógéppel dolgozó vezérszurkolókra van szüksége. Így lett az a portál a vezető kormányzati hírforrás, amely most megpróbálta bekussoltatni az SZFE növendékeit, s ezért nevezik bloggernek a kormány bizalmi státusú utcai provokátorát, a portálját pedig újságnak. Ez a spektákulum roppant egyszerűen működik. Hajrá, Fradi, szemüveges barátom, vagy a kurva anyád. Magyarország hivatalos sajtója az usztavka lett – jól megfontolt szándékoktól vezérelve.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”