Ha jól bogarásszuk ki a vonatkozó sajtóközlésekből: Hodászt elhallgattatták, be lett tiltva a Papifrankó című adása. Személyesen a magyar katolikus egyház feje, Főtisztelendő Bíboros Úr tiltotta be az audiencián, melyre Hodászt berendelte. Az elhallgattatással nyilván szegényebbek lettünk mindahányan, még azok is, akik kevésbé fogékonyak a papi Insta-sztorikra, illetve az olyan tartalmakra, melyek a homoszexuális embertársaink átigazításának lehetőségét és szükségességét részletezik, mint tette például Hodász is nemegyszer. Kénytelenek is vagyunk a szívünkre tenni a kezünket, és beismerni: nem nekünk fog elsősorban hiányozni a Papifrankó, de attól még hiányozni fog. Ellenben minden okunk megvan arra, hogy kifejezésre juttassuk rosszallásunkat az események ilyetén alakulása miatt. Mert ez ugyanis nem eljárás, részletesebben: nem civilizált eljárás.
Mint tudjuk, Hodász bűne az volt, hogy nem tetszett neki az Index ledózerolása, s ennek először második otthonában, az interneten adott hangot – jegyezzük meg, halkan és megfontoltan. „A napokban a szemünk előtt szűnik meg egy nagy múltú, piacvezető internetes újság. Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az ott dolgozó újságírókkal a főbb társadalmi kérdésekben, a világ szegényebb lesz egy színnel, mi szegényebbek leszünk a vita lehetőségével, és vereséget szenvedünk kereszténységünkben, mert elmulasztottuk a párbeszédet, a jézusi utat” – írta ki a Szemlélek c. blogra, majd nem átallott kimenni az Indexért tartott szimpátiatüntetésre is, miáltal kettős bűnt követett el. Egyrészt tehát kiállt egy minimum átigazításra szánt lap megmaradásáért. (Ha valaki érez mindebben némi ellentmondást, mármint hogy egyszer az átigazításért állt ki, máskor meg az átigazítás ellen, az magára vessen.) Másrészt Hodász be is állt a Momentum zászlaja alá, hiszen a mondott tüntetés szervezését ez a párt indította el. E két bűnéért Hodász előbb az Önkéntes Kormányőrben (közkeletűbb nevén a Magyar Hírlapban) kapott a pofájára valamilyen másik papi személytől, hogy aztán magától a főpaptól is kapjon a pofájára – ezúttal lakatot ugyebár.
A többi innen már csak matematika, de inkább csak elemi iskolás számtan.
Hány katolikus papnak fájt, hogy „a szemünk előtt szűnik meg egy nagy múltú, piacvezető internetes újság”? Jelenlegi információnk szerint egynek (Hodász). Hány katolikus pap vett részt az Indexért tartott tüntetésen? Egy. Ezek voltak a könnyebb feladatok. Hány katolikus pap nyomul Hodászon kívül az interneten? S hány marad ott Hodász bekussoltatása után? Hány katolikus szólalt meg az elmúlt esztendőkben fontos társadalmi kérdésekben? (Az nem ér, hogy Kiss-Rigó püspök kért egy stadiont meg egy kis zsozsót is hozzá.) S ebből hány katolikus pap szólalt meg fontos társadalmi kérdésekben Beer Miklós – 2018-as választások elé időzített – elhallgat(tat)ása után? Hány kat. pap szólalt fel Beer elhallgattatása ellen? Ő pedig megyés püspök volt, nem egy szimpla plébános, mely tény abból a szempontból is érdekes, hogy az ő ajkára is rá lehetett forrasztani a szót, meg érdekes azért is, mert őérte sem emelte senki a papi szavát. Ilyenformán az már nem is matematikai, hanem költői kérdés, hogy hány kat. pap szólal majd föl a napokban, hogy főtisztelendő uraimék hagyják beszélni a Hodászt? Egy, egy, egy sem, egy sem, egy sem, tetszőleges sorminta szerint. Magyarországon ma csak az van rendben, ha a pap a szószékről arra buzdítja a templomjárókat, hogy szavazzatok a Fideszre. Ennél még a komcsiban is tisztességesebbek voltak, pedig az sem volt épp egy erkölcsi sikertörténet számukra.
