A szerk.

Kastélyom

A szerk.

Megnyílt végre a Botaniq Turai Kastély nevű szálloda, volt röhögni? Tényleg így hívják, különösen ez a Botaniq tetszik nekünk nagyon benne, teljesen jogos elnevezés a maga kicsit rusztikus módján, hisz a szállóhoz tartozik egy hatalmas ősfás park is, ahonnan az épület renoválása során valamiért nem is vágták ki az összes fát, tényleg csak néhányat.

A kastély megszerzéséről, Tiborcz István és a mesés Kelet pályaudvari pénzváltóiból lett üzlettársai obskúrus machinációiról lapunk is többször beszámolt (először 2016. március 31-i számunkban, Kastély is került cím alatt). A kétségkívül elhanyagolt állapotban zsebre vágott vagyontárgy az eltelt esztendők alatt tégláról téglára épült újjá, kívül maradt a tündérmesébe illően látványos neoreneszánsz, belül azonban modern lett, decens bútorok, keresettség, amerre a szem ellát, tényleg rengeteg pénzt költöttek rá. Hogy miből, azt Magyarországon már hosszú ideje teljesen szükségtelen megkérdezni, tudja azt jól az is, aki minden fellépésén az első sorokban csápol Orbán Viktornak. Ahogy azt is tudja mindenki, hogy amit a köznyelv meg az önfeledt sajtó Tiborcz Istán valamijének nevez, az valójában kié. Hát, Magyarországé, még inkább a nemzeté.

Olyannyira a nemzeté, hogy az átadás előtti hétvégén a turai lakcímkártyával rendelkező nemzetrészek, szám szerint négyszázan be is járhatták ezt a kis földi paradicsomot, bekukkanthattak még azokba a szobákba is, ahova későbbi napok látogatói már nem, nekik marad (regisztráció után) 2500 forintért a park, a pálmaház meg egy erős fekete. A szálloda természetesen ezen túl is a nemzeté, hiszen már fenn is van a nagyobb szakportálokon, early bird kedvezménnyel simán el lehet tölteni benne egy éjszakát 20 kvadrátméteren 100 ezer forint alatt. Ez csak onnan drága, ahonnan az ország kilencvenöt százaléka nézi, 250 euró körüli összeget ennél kevésbé reprezentatív európai szálláshelyek is elkérnek, ha nem is feltétlenül a magyar átlagturistától, mert ő ugye köztudomásúan nem tudja megfizetni. Persze a mai Magyarországon helyi átlagturistának lenni is elég nagy szó, hisz’ épp a grand opening idején publikálták azt a felmérést, mely szerint tízből négy magyar az idén sem nyaral sehol, s nem is csak a vírus miatt, hiszen már tavaly sem nyaralt sehol, amikor még nem volt járvány.

Mindezt tudván elsőként az merülne fel, hogy akkor mégis mire számít a turai kastély tulajdonosa, hogy fog megélni ebből a szállodázásból? Kik lesznek a kuncsaftjai? Ki jön a festői Turára szobát venni éjszakák sorára? Egyáltalán, mit keres bárki is Turán? Tura és az ugyancsak közeli Hatvan, Bag látnivalói tudvalevőleg számosak, a szállodai szolgáltatásai pedig nyilván egyre bőségesebbek lesznek, csak lesz valamiféle kereslet, vethetné ellen az ember tök feleslegesen. Hisz aligha számít általános turistaforgalomra itt bárki is, még akkor sem, ha tényleg átviszik a termálvizet a közeli paradicsomtermelésből a szállodába. Lehet, már át is vitték.

Ez a szálloda ugyanis nem egy szálloda, hanem egy újabb piramis, s azért van benne szálloda, mert mi a fene más legyen benne, a gyerekotthonok kastélyokba planérozása már kiment a divatból, tipikus komcsi vircsaft volt. Senkinek ne legyen illúziója, a turai kastély csak és kizárólag azon jelentésében nyer értelmet: hogy van ezem is, kastélyom.

Lehet, hogy itt szállnak majd meg a magánvendégeim, s az is lehet, hogy jönnek teljesen ártatlan mezei kuncsaftok is, meg ott lesznek nagy számban a bejelentkezés után rögzített időpontokban érkező, vezetett fizető nézők. Mint a kisvasutamon. S mint a végtelen terep­asztalon az állomásépület előtt palacsintasütőjével pózoló kis forgalmista figurája, mind hasznos statisztái lesznek a kastélyfesztiválomnak; ahogy a nézők és a focisták a budim végébe felhúzott stadionban. Lassan megvalósul egy vidéki kisfiú minden álma: nem éltünk hiába.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.