A szerk.

Aki időt nyer

A szerk.

Vidnyánszky Attila, lám, megkapta Orbán Viktortól – bizonyára takaros, nemzetiszín pántlikával átkötött ládikában – a Színház- és Filmművészeti Egyetemet.

Jól mutat majd a Nemzeti Színház és a Kaposvári Egyetem meg a Teátrumi Társaság mellett a kamrában, van annak, aki el nem issza. Félreértés ne essék, nem megszerezte Vidnyánszky az egyetemet, pláne nem kiérdemelte, Orbán odalökte neki, mint hűséges házi kedvencnek a csontot szokás. De nem azért történt ez meg, mert az egyetem átvételét megelőző Fügefalevél hadműveletből, melynek során valamiféle ideológiai megalapozást próbáltak a foglalás elé keríteni, Vidnyánszky oly derekasan kivette a részét. (Értsd: szidta, ahol érte magát az iskolát, tanárait, diákjait, mindenkit, akiről úgy gondolta, hogy a szeme sem áll jól.) Kitüntette magát a handabandázásban mondjuk Kálomista is, de ő mégsem kapott semmit az egyetemből. Egyelőre. Nyugi, majd kap. Majd valamikor, lehet, hogy már holnap. Vagy sohanapján… S nem azért sohanapján, mert – oh, jaj – valamikor kegyvesztetté válna Orbánnál, isten őrizz attól. Hanem valami egészen más miatt…

De annak megértéséhez számba kell vennünk magát a folyamatot. Nincsen nehéz dolgunk, látja azt a vak is jó régóta. Orbán Viktor kormánya (Orbán Viktor) jó ideje gyilkos harcot folytat nem csupán a politikai ellenfelei (kommunisták, brüsszeliták stb.), nem csupán a maga kijelölte ellenségei (Soros, Gyurcsány, satöbbi), hanem minden és mindenki ellen, ami és aki különb a magyar labdarúgás jelenlegi ágrólszakadt állapotánál, aktorainál. Magyarország miniszterelnöke az összes rendelkezésére álló – zömében ebül szerzett – hatalmi eszközzel és távolról sem fair módszerekkel harcol a magyar kultúra és a magyar kultúra képviselői, az értelmiség ellen. Nem is feltétlenül azért, mert nem tetszik neki nevezettek pofája, világlátása, vallása vagy épp vallástalansága; persze ezek miatt is, de legfőként azért, mert tudja jól, hogy ameddig a sötétség tart, addig marad ő hatalmon. Mert csalni ő csak a sötétben tud, nem mágus ő, dehogy, csupán egy szimpla sipista. S ahol nincs egyetem, ahol a főtenyérből eszik az Akadémia, ahol lelakatolják a szerkesztőségeket, s a helyükre szervilis álintézményeket, egyetemnek látszó kiképző központot, Akadémiának látszó gigantikus sámándobot, szerkesztőségnek látszó propagandaközpontot rittyentenek, ott virágozhat a csalás, ott örök a hatalom. Ezért nyírta ki a múlt héten az Indexet, s ezen a héten a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, hogy a régebbiekre a hely szűke miatt már ki se térjünk. Ezért adta Vidnyánszkynak meg a két üzemanyag-forgalmazónak az ország egyik legrangosabb művészeti egyetemét. Mert náluk biztosítva látja az igényeinek megfelelő működést, az agymosást, a 0−24-ben megejtett Trianon-balettet, meg az összes árvalányhajas látszattevékenységet. A sötétséget.

Vidnyánszky érkezésének hírére persze ennyi véres előzmény után is megbolydultak az érintettek, ketten felálltak és elmentek, mindenki, de tényleg mindenki más tiltakozott és tiltakozik, ahogy a torkán kifér, ahogy a lehetőségei engedik. Ne legyenek illúzióink, ez a tiltakozás nem hallatszik messze, bár fontosságát nem szabad így sem lebecsülni. Lehet még egy tüntetés, nyilatkozatok, még Európa is idecsördíthet egy újabbat. De pár nap, és itt a szeptember, kezdődik az iskola. Aki pedig arra tette az életét, hogy színész vagy rendező vagy bármi ilyesmi lesz, az szépen megkezdi a félévét. Aki pedig arra, hogy mindeme mesterségeket, vagy mindközönségesen a művészetet, a művészetét megtanítja, átadja másoknak a közös örömeinkért, az szépen beballag az egyetemre, és megtartja az óráit. Aztán jön minden tapasztalatokon nyugvó ismeretünk szerint Vidnyánszky és hozza magával Nemcsák Károlyt, Balázs Pétert meg a mondott Kálomistát, s kirak a nekik szánt helyről valakit. Még jó, ha csak oktatót, s nem diákot csap ki, mert valami rosszat talált mondani, de végül majd arra is sor kerül. Ha tetszik, mindig lekapcsol egy-egy újabb lámpát, s egyre sötétebb lesz. De még egy ideig bizonyosan nem lesz teljesen sötét.

És amíg nem lesz teljesen sötét, addig lehet bízni abban is, hogy a társadalom mégiscsak elvégzi – az önfenntartás érdekében elkerülhetetlen – feladatát, és elkergeti a megcsalóit. Előbb-utóbb elzavarja a csalókat. Véget vet a macskazenének. Aztán lassanként felkapcsol minden lámpát, kitakarít minden szobát, kinyitja az összes ablakot, és végre kiszellőztet.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.