A szerk.

Robert Huliak eleddig a Smerből (Robert Fico miniszterelnök pártja), a Hlasból (Peter Pellegrini államfő pártja) és a Szlovák Nemzeti Pártból álló kormánykoalíció zsarolásával múlatta leginkább az idejét.

Bár Gulyás Gergely cáfolta, hogy csak magyar állampolgársággal rendelkezők kiutasításáról is szó lenne, Orbán eredeti ötlete erre vonatkozott: ki innen mindenkivel, aki ellene véteni mer.

"A jó elvtárs ott állja meg a helyét, ahová a párt állítja. Kábítószer? Értettem, elhárítjuk."

A civil szervezetek és a független sajtó elleni indított kampány a maga gyilkos indulata és gyűlölködése ellenére is szánalmas.

Az immár sorozatos és következetesnek tűnő washingtoni lépések árulkodnak arról, hogy megszületett a döntés Ukrajna cserbenhagyásáról és Putyin felemeléséről.

Orbán Viktor fenntartások nélkül árulta el orosz barátai kedvéért a fővárost akkor is, amikor a közgyűlésben fideszes többség volt.

Mármint az idősek által vásárolt zöldségek meg tejtermékek áfájának visszatérítése. De kerül, amibe kerül, a kabinet meg fogja valósítani.

A miniszterelnök ígéreteinek az a lényege, hogy a politikai ellenfél fellépjen ellene. Egy ilyen reakcióra ugyanis az agitprop hatásos negatív kampányt építhetne.

Abban kevesen kételkednek, hogy a bevándorláspolitika reformra szorul, kérdés, milyen mértékben. Az elmúlt fél évben viszont nem sokat változtak a pártrokonszenvek, az új kancellárt valószínűleg Friedrich Merznek hívják majd, és csak az a kérdés, kivel lép koalícióra.

"Talán még valódiságát is elhihetjük, talán még bízni is érdemes benne."

Az általános hülyítés közepette legalább jelezni szeretnénk, hogy annak, amit az agitprop fröcsögése liberalizmusnak tételez, és ami ellen ádáz, mondhatni univerzális jelentőségű harcot folytat, semmi köze a liberalizmushoz mint eszmerendszerhez.

„A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda. Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van.”

Bármi volt is az oka a meghátrálásnak, biztosan nem az, hogy a budapestiek véleményét figyelembe vették volna. Ilyesmi viszont nem fordult elő az elmúlt tizenöt évben.

Körülbelül arról szólt, hogy a megelőzés kizárólag a fenyegetésre korlátozódik, a prevencióval foglalkozó civileket pedig be sem engedik az iskolákba.