Oroszország anya, akinek valaki elcsúfította az arcát, erről ír Andrej Belij orosz költő Hazám című versében. Arról is szó van, hogy ott „A halom meg a harmat, a pára/ Meg a hajnali málnaszin ég/ Ugyanaz, meg a rét susogása,/ S ugyanoly nyomorult ez a nép.”; és „Ugyanaz, ki a szélbe kiáltva,/ Ugyanaz a nagyéhü sereg:/ A halál hada, mely lekaszálja/ Most halomba az embereket.”
Ez az anapesztusokkal dobogó szép versforma az orosz költészet régi hagyománya, mint nálunk a János vitéz és a Toldi felező tizenkettese. Belij azonban nem Petőfi, Arany kortársa, és nem is a mostani ukrajnai háború szemtanúja. A költő, eredeti nevén Borisz Nyikolajevics Bugajev (1880–1934) szimbolista volt, 1908-ban írta a verset, tehát még a két világháború, Sztálin, Putyin előtt.
A Hazám hétfőn este hangzott el Szegeden, a Somogyi-könyvtár filmklubjában. Magyar költő, a vers fordítója olvasta föl egy idén harmincéves tévéfelvételen. Ő Baka István (1948–1995), aki a portréfilm készítésekor, ’95 augusztusában nagyon beteg volt, mégis fogadta a Szegedi Körzeti Stúdió stábját Molnár utcai panellakásukban. A November angyalához című portréfilm fölvázolja az életrajzot, a költő régebbi felvételeken is nyilatkozik, végül a temetésén készült tudósítás képei láthatók. István beszélt szekszárdi gyerek- és kamaszkoráról, arról, miért járt vissza Szekszárdra írni, és hogy élni mégsem tudott volna ott. Szó volt az ultrabaloldali eszmékben keresett igazságról, a csalódásokról, hogy nem tudott hívővé válni, arról, hogy az Isten az ő verseiben gonosz, bizonyos angyali erőkben mégis hisz. Beszélt November angyalához című friss könyvéről, és arról, hogy hamarosan megjelenik gyűjteményes kötete. Fontos verseit színészek mondják el, de ő is felolvas. Az nem derül ki, hogy műfordítói munkájának illusztrálására miért épp az említett Belij-verset mutatta meg, amely most nagyobbat ütött, mint harminc éve. Lehet, épp a képei miatt esett a választása a Hazámra, mert ő is képekben fejezte ki magát.
A rendszerváltás után a magyar könyvkiadók megkönnyebbülten fordultak el az orosz irodalomtól, egyre kevesebb műfordítást rendeltek. Úgy látszott, a magyar olvasók azokra az orosz költőkre sem kíváncsiak, akik elmenekültek a sztálini terror elől, vagy akiket megölt, megnyomorított a szocializmus. Baka jellemzően az ő verseiket fordította magyarra, például Nyikolaj Gumiljov, Vlagyiszlav Hodaszevics, Oszip Mandelstam, Joszif Brodszkij munkáit. Saját műveiben a változó magyar valóságra is szerepversekben reflektált. Elképzelt hát egy orosz alteregót, Sztyepan Pehotnijt (Sztyepan = István, Pehotnij = gyalogos katona, baka), akinek a nevében előbb néhány verset írt, majd egy egész kötetet szentelt a fiktív életútnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
