A szerk.

Mindenkinek igaza van

A szerk.

A hétvégén (péntek délután és szombat délelőtt) megtartott cseh alsóházi választás eredményének mára kétféle értékelése is népszerű lett. Az egyik tipikus első reakció: ajvé! A másik tipikus második reakció: hohó, nem eszik olyan forrón a kását! Nos, mint azt már címünkben is jeleztük, szerintünk mindenkinek igaza van (még Csokinak is, de ezt már a választás előtt is tudtuk).

Egyfelől ajvé ám, de még mennyire. Nem elég, hogy győzedelmesen visszatért Andrej Babiš, a vén populista, kiérdemesült esztebák (a III/III-as csehszlovák megfelelője), a komplett magyar sajtó epitheton ornansa szerint „Orbán szövetségese”, de nagy valószínűséggel még két fostalicska náci pártot is beemel a kormányába. Bár Babiš maga végig azzal kampányolt, hogy egyedül akar kormányozni, s már a megnyert választás után is bírt olyat szólni, hogy a két kis neonácinak csak a támogatását szeretné kérni, azokat sem ejtették a fejükre (meg nem erősített feltételezés, vannak ellentmondó adatok is), eszük ágában sincs bizonytalan jutifalikért kívülről támogatni a Babiš-párt (ANO) kormányát. Ők hatalmat akarnak, Škoda limuzinokat, amelyeken a gyerekeiket fuvaroztatják, de főként megmondani az istenadta népnek, hogy eztán merre hány méter a knédli. A választási kampányban Tomio Okamura, az SPD (Szabadság és Közvetlen Demokrácia Pártja) vezetője például a belügyminiszteri tárca és mezőgazdasági minisztérium megszerzésére tett nyílt célzásokat, Filip Turek, a Motoristé sobě (Autósok Saját Magukért) nevezetű párt olykor karlendítve, máskor meg horogkeresztes gyertyatartókkal fotózkodó tiszteletbeli elnöke viszont már a választás után látta meg önszemélyében a legalkalmasabb külügyminisztert.

Szóval ők aligha viccelnek a gyakorlatilag szombat este óta szakadatlan folyó osztozkodáson. Okamura, meglehet, visszább csíp a lendületből, ugyanis 2021-hez és a jelen várakozásaihoz képest szavazóinak majd’ felét elvesztette (a demokratáknak ez nem nagy öröm, hisz’ mind Babišhoz mentek), de akkor sem adja olcsón a bőrét (végtére is üzletember ő is, mint a többiek). Szegény Okamurára különben is rájár a rúd, hiszen az ellen-Okamura (fivére, Hajato) a demokratikus pártok egyikének (KDU–ČSL a SPOLU pártszövetségből) listáján rengeteg szimpátiaszavazatot inkasszálva jutott a törvényhozásba, s hát ők tűz és víz. (Van harmadik Okamura is, az Osamu, de ő a Zöldek színeiben már tavaly sem rúgott labdába az EP-választáson. A további Okamurák felsorolásától csak a helyhiány miatt tekintünk el.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.