A szerk.

Mindenkinek igaza van

A szerk.

A hétvégén (péntek délután és szombat délelőtt) megtartott cseh alsóházi választás eredményének mára kétféle értékelése is népszerű lett. Az egyik tipikus első reakció: ajvé! A másik tipikus második reakció: hohó, nem eszik olyan forrón a kását! Nos, mint azt már címünkben is jeleztük, szerintünk mindenkinek igaza van (még Csokinak is, de ezt már a választás előtt is tudtuk).

Egyfelől ajvé ám, de még mennyire. Nem elég, hogy győzedelmesen visszatért Andrej Babiš, a vén populista, kiérdemesült esztebák (a III/III-as csehszlovák megfelelője), a komplett magyar sajtó epitheton ornansa szerint „Orbán szövetségese”, de nagy valószínűséggel még két fostalicska náci pártot is beemel a kormányába. Bár Babiš maga végig azzal kampányolt, hogy egyedül akar kormányozni, s már a megnyert választás után is bírt olyat szólni, hogy a két kis neonácinak csak a támogatását szeretné kérni, azokat sem ejtették a fejükre (meg nem erősített feltételezés, vannak ellentmondó adatok is), eszük ágában sincs bizonytalan jutifalikért kívülről támogatni a Babiš-párt (ANO) kormányát. Ők hatalmat akarnak, Škoda limuzinokat, amelyeken a gyerekeiket fuvaroztatják, de főként megmondani az istenadta népnek, hogy eztán merre hány méter a knédli. A választási kampányban Tomio Okamura, az SPD (Szabadság és Közvetlen Demokrácia Pártja) vezetője például a belügyminiszteri tárca és mezőgazdasági minisztérium megszerzésére tett nyílt célzásokat, Filip Turek, a Motoristé sobě (Autósok Saját Magukért) nevezetű párt olykor karlendítve, máskor meg horogkeresztes gyertyatartókkal fotózkodó tiszteletbeli elnöke viszont már a választás után látta meg önszemélyében a legalkalmasabb külügyminisztert.

Szóval ők aligha viccelnek a gyakorlatilag szombat este óta szakadatlan folyó osztozkodáson. Okamura, meglehet, visszább csíp a lendületből, ugyanis 2021-hez és a jelen várakozásaihoz képest szavazóinak majd’ felét elvesztette (a demokratáknak ez nem nagy öröm, hisz’ mind Babišhoz mentek), de akkor sem adja olcsón a bőrét (végtére is üzletember ő is, mint a többiek). Szegény Okamurára különben is rájár a rúd, hiszen az ellen-Okamura (fivére, Hajato) a demokratikus pártok egyikének (KDU–ČSL a SPOLU pártszövetségből) listáján rengeteg szimpátiaszavazatot inkasszálva jutott a törvényhozásba, s hát ők tűz és víz. (Van harmadik Okamura is, az Osamu, de ő a Zöldek színeiben már tavaly sem rúgott labdába az EP-választáson. A további Okamurák felsorolásától csak a helyhiány miatt tekintünk el.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.