A szerk.

Az utolsó trükk

A szerk.

Távol álljon tőlünk, hogy a szerk. belterjes dolgaival nyomasszuk az olvasót, de jelen felszólamlásunk okán megosztanánk önökkel egy évente minimum háromszor visszatérő dilemmánkat.

Jelesül: foglalkozzunk-e az orbáni évértékelővel, majd nyáron és ősszel a menetrendszerű tusványosi és kötcsei tézisekkel? Amikor a miniszterelnök beszédeit egyre inkább az intellektuális űr töltötte ki, és a tartalom rovására a forma lett a meghatározó, vagyis a pater patriae szerepébe ragadt ún. államférfi joviális, bölcsködő, népi vagy annak gondolt szentenciákkal teletűzdelt monológja – amelyet az első az egyenlők között illúziójának fenntartásáért minduntalan „beszélgetésnek” meg „eszmecserének” nevezett –, akkor e változás rögzítése még érdekesnek tűnt. Ma már azonban semmi sportértéke nincs a miniszterelnöki szófolyamok gondolattalanságáról értekezni – mely szófolyamok időtartama ráadásul a mondanivaló kiüresedésével fordított arányban egyre csak nő és nő.

Egyetlen szempontból vizsgáljuk a hétvégi kötcsei beszédet; egy olyan jellegzetességet rögzítve, amely történelmi tanulmányaink és újságírói tapasztalataink szerint csalhatatlanul jelzi azt, ha egy politikus vagy egy politikai rendszer leszálló ágba kerül. (Mondjuk ezt annak ellenére is, hogy a jövő évi választásokat jelen állás szerint abszolút kétesélyesnek tartjuk.)

Az intellektuálisan még vitális, a hatalmat megszerezni akaró Orbán Viktor a fennálló körülmények elemzése alapján alakította mindenkori stratégiáját és az ehhez leginkább passzoló taktikát. Jó ideje azonban már nem erről van szó: politikai megnyilatkozásaiban a külvilág történései csupán az ő igazának megannyi illusztrációja. A tényleges és a vágyott valóság közti gyakori szakadékot pedig nyelvi hókuszpókuszokkal igyekszik áthidalni: ennek a szómágiának a legjellemzőbb terméke a gyakran hangoztatott „Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz” formula. Nem arról van szó tehát, hogy minden, amiről beszél, nettó hülyeség lenne. Nem egy találó megfigyelést tartalmaznak e megszólalásai (Kötcsén is), ám ezek is gellert kapnak a miatt az orbáni teleológia miatt, amelyben minden egyfelé mutat. Mégpedig Orbán Viktor axiómái felé; pontosabban afelé, hogy előbb-utóbb kiderül, Orbán alapigazságokat nyilatkoztat ki mindenkor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.