A szerk.

Az utolsó trükk

A szerk.

Távol álljon tőlünk, hogy a szerk. belterjes dolgaival nyomasszuk az olvasót, de jelen felszólamlásunk okán megosztanánk önökkel egy évente minimum háromszor visszatérő dilemmánkat.

Jelesül: foglalkozzunk-e az orbáni évértékelővel, majd nyáron és ősszel a menetrendszerű tusványosi és kötcsei tézisekkel? Amikor a miniszterelnök beszédeit egyre inkább az intellektuális űr töltötte ki, és a tartalom rovására a forma lett a meghatározó, vagyis a pater patriae szerepébe ragadt ún. államférfi joviális, bölcsködő, népi vagy annak gondolt szentenciákkal teletűzdelt monológja – amelyet az első az egyenlők között illúziójának fenntartásáért minduntalan „beszélgetésnek” meg „eszmecserének” nevezett –, akkor e változás rögzítése még érdekesnek tűnt. Ma már azonban semmi sportértéke nincs a miniszterelnöki szófolyamok gondolattalanságáról értekezni – mely szófolyamok időtartama ráadásul a mondanivaló kiüresedésével fordított arányban egyre csak nő és nő.

Egyetlen szempontból vizsgáljuk a hétvégi kötcsei beszédet; egy olyan jellegzetességet rögzítve, amely történelmi tanulmányaink és újságírói tapasztalataink szerint csalhatatlanul jelzi azt, ha egy politikus vagy egy politikai rendszer leszálló ágba kerül. (Mondjuk ezt annak ellenére is, hogy a jövő évi választásokat jelen állás szerint abszolút kétesélyesnek tartjuk.)

Az intellektuálisan még vitális, a hatalmat megszerezni akaró Orbán Viktor a fennálló körülmények elemzése alapján alakította mindenkori stratégiáját és az ehhez leginkább passzoló taktikát. Jó ideje azonban már nem erről van szó: politikai megnyilatkozásaiban a külvilág történései csupán az ő igazának megannyi illusztrációja. A tényleges és a vágyott valóság közti gyakori szakadékot pedig nyelvi hókuszpókuszokkal igyekszik áthidalni: ennek a szómágiának a legjellemzőbb terméke a gyakran hangoztatott „Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz” formula. Nem arról van szó tehát, hogy minden, amiről beszél, nettó hülyeség lenne. Nem egy találó megfigyelést tartalmaznak e megszólalásai (Kötcsén is), ám ezek is gellert kapnak a miatt az orbáni teleológia miatt, amelyben minden egyfelé mutat. Mégpedig Orbán Viktor axiómái felé; pontosabban afelé, hogy előbb-utóbb kiderül, Orbán alapigazságokat nyilatkoztat ki mindenkor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.