A szerk.

A falu bolondjai

A szerk.

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

Mintha még mindig az átkos lenne – bármelyik átkos a szerencsétlen múltból. A duma, a stíl szemernyit sem változott, ahogy a körítés sem; a jelenet ugyanaz, talán csak a szavak változtak, ha ez változásnak mondható: Hadházy – Orbán szavai alapján – szőre hullató sunyi vidéki rókából a falu bolondja lett.

A leszűrhető tapasztalat sem lett más, különösen különb nem lett. Magyarország miniszterelnöke képtelen emberi hangon kommunikálni politikai ellenfeleivel, nincs egyetlen természetes gesztusa sem egy ilyen szituációban, csak az előre begyakorolt lózung jön: „kérdezzék a tulajdonost” meg a kényszeredett, kínban fogant arcoskodás, humorizálásnak tettetett tanácstalanság. Akár szánni is lehetne e kétségbeesett igyekezetet, s betudni mindennek a falu bolondjázást, bohócsipkázást. S ennek – hogy ez ilyen, így megy – az eredménye a tányérnyalók azon lázas igyekezete is, amellyel leszerelni próbálják a kérdező Hadházyt. Ebből fakad az ugyancsak nevetséges legénykedésük, a lekezelő hangjuk, a nevetségesen felborzolt tollacskáik – tudják, vagy úgy tudják, hogy ilyenkor minden erejükkel védeniük kell a főnököt. Mert szüksége van rá. Ám az ilyen szituációkat látva az is felmerül, hogy Orbán Viktor velük, a vazallusaival, magánszorgalmú kakaskáival tud-e emberi hangon, természetes gesztusokkal kommunikálni. Bár ebben az esetben nyilván a puszta felállás, a függelmi viszony formája és aligha természetes leglényege a legfőbb akadály – de ez legyen csak az ő problémájuk. Meglehet, épp így szeretik.

A közre mindebből annyi marad, hogy feltegye magának a kérdést. Tényleg a falu bolondja-e vagy vidéki sunyi róka-e Hadházy Ákos, amikor kérdez. Amikor azt kérdezi, hogy valóban kellenek-e kétmilliós fürdőkádak egy mezőgazdasági központba? Jelen közállapotainkat csak felületesen is felmérve egyáltalán nem zárható ki az a válasz sem, mely szerint az lenne. A falu bolondja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.