Ott nyugaton most sincs nyugalom, amióta egy radikalizálódott fiatal merényletet követett el a konzervatív véleményvezér ellen szeptember 10-én egy utahi egyetem kampuszán. Charlie Kirk a trumpista jobboldal jelentős alakja volt, a meggyilkolása tragédia minden érző ember, minden demokráciapárti amerikai, a republikánus politikai közösség és az áldozat családja számára is.
Charlie Kirk halála óta számos hagiográfia született, amelyek a konzervatív megmondóembert a demokratikus vita gyakorlójaként festik le, aki mindig készen állt a párbeszédre, és nem volt kérdés, melytől megfutamodott volna. De ez nem igaz. A harmincegy éves influenszer kontentgyártó volt, aki sportot űzött abból, hogy egy gondosan megkomponált közegben alázzon meg alulképzett, elsőéves egyetemistákat, agresszív, elutasító és provokatív stílusával „semmisítsen meg” baloldalinak csúfolt gondolatokat. Abban különbözött a youtuberek, önjelölt elemzők és világmagyarázók garmadájától, hogy kimerészkedett az offline világba: egyetemi „vitaestjein”, performance-ain hús-vér valójában jelent meg, és dinamizmusát a pártpolitikában is hasznosítva, vezéralakja lett a Trump képére formált Republikánus Párt ifjúsági szárnyának. De ahogy a látványossággá züllesztett politikai életben minden, úgy az általa gyártott kontent is az internet algoritmusának rendelte alá magát: Charlie Kirk konfliktust szított, a megosztottságból generált megosztást, trollkodott és provokált. A rövidebb-hosszabb klipek arra ösztökélték a követőit, hogy ellenséget lássanak a demokrata vagy baloldali amerikaiakban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
