Mert Donald Trump el tudja képzelni: az elnök, miután kihirdette húszpontos béketervét, bizonyára már a Nobel-békedíj átadóján mondott beszédén gondolkodik. Briliáns vagy irreális a terve? Aggasztó és biztató jelek egyaránt akadnak.
Az egyik biztató jel, hogy a közel-keleti arab országok támogatják Trump tervét, a palesztin szélsőségesekkel legszorosabb viszonyt ápoló Katar pedig állítja, meg tudja győzni a meggyengült Hamászt a fegyverletételről. Ehhez az is kellett, hogy Benjamin Netanjahu az Ovális Irodából hívja fel Mohamed sejket, bocsánatot kérve a dohai merényletért. De nem ez volt az egyetlen kellemetlen pillanat az izraeli miniszterelnök számára, akit New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén kifejezetten ellenségesen fogadtak.
A trumpi béketerv értelmében a Hamász és Izrael túszokat és foglyokat cserélne – mintegy húsz izraeli túszért több mint kétezer bebörtönzött palesztint –, majd a Hamász leteszi a fegyvert. Nem tudjuk, létezhet-e „apolitikus” testület, amely Gázát irányítaná, és mi garantálja, hogy az elvonuló Hamász-tagok nem hoznak létre csakhamar radikálisabb és modernebb terrorszervezetet valamelyik környező sivatagban. A terv szerint Tony Blair volt brit miniszterelnök is helyet kapna a várost felügyelő „béketanácsban”, valamint arab és nemzetközi partnerek stabilizációs véderőt állítanának fel. A békejavaslat annyiban túltesz az előző elképzeléseken, hogy nemcsak a harcok beszüntetését vizionálja, hanem a gázai övezet újjáépítését és hosszú távon a palesztin állam létrehozását is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
