A szerk.

A béke délibábja

A szerk.

El tudjuk képzelni, hogy a Gázavárosnak nevezett bombatölcsérben maholnap megadja magát a Hamász utolsó fegyverese is, a romok között gazdag nyugati és arab ingatlanfejlesztők mérnökei sétálnak centivel és tervrajzokkal, az övezetet egy apolitikus, technokrata testület vezeti, a muszlimok és zsidók békéjét pedig a környező arab és a nyugati országok pressziója szavatolja?

Mert Donald Trump el tudja képzelni: az elnök, miután kihirdette húszpontos béketervét, bizonyára már a Nobel-békedíj átadóján mondott beszédén gondolkodik. Briliáns vagy irreális a terve? Aggasztó és biztató jelek egyaránt akadnak.

Az egyik biztató jel, hogy a közel-keleti arab országok támogatják Trump tervét, a palesztin szélsőségesekkel legszorosabb viszonyt ápoló Katar pedig állítja, meg tudja győzni a meggyengült Hamászt a fegyverletételről. Ehhez az is kellett, hogy Benjamin Netanjahu az Ovális Irodából hívja fel Mohamed sejket, bocsánatot kérve a dohai merényletért. De nem ez volt az egyetlen kellemetlen pillanat az izraeli miniszterelnök számára, akit New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén kifejezetten ellenségesen fogadtak.

A trumpi béketerv értelmében a Hamász és Izrael túszokat és foglyokat cserélne – mint­egy húsz izraeli túszért több mint kétezer bebörtönzött palesztint –, majd a Hamász leteszi a fegyvert. Nem tudjuk, létezhet-e „apolitikus” testület, amely Gázát irányítaná, és mi garantálja, hogy az elvonuló Hamász-tagok nem hoznak létre csakhamar radikálisabb és modernebb terrorszervezetet valamelyik környező sivatagban. A terv szerint Tony Blair volt brit miniszterelnök is helyet kapna a várost felügyelő „béketanácsban”, valamint arab és nemzetközi partnerek stabilizációs véderőt állítanának fel. A békejavaslat annyiban túltesz az előző elképzeléseken, hogy nemcsak a harcok beszüntetését vizionálja, hanem a gázai övezet újjáépítését és hosszú távon a palesztin állam létrehozását is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.