A szerk.

Hatvanpuszta két hintája

A szerk.

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Soltész Miklós derék, istenes ember, szíve csakis a közjóért repes, azt tartja ő szem előtt, azt tűzte ő a zászlójára – úgymond. Nem véletlen az sem, hogy ő a magyar kormány egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, és az ugyancsak szerfeletti elkötelezettségéről messze földön híres Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke is. Komoly sarzsi ez, még ha ki is tetszik belőle, hogy nem Soltész uram a legélesebb kés a fiókban, tehát nem őt hívatják a portára, ha azt kell kitalálni, hogy mit meséljen be híveinek a miniszterelnök a távoli Svédország nehéz életéről, és az arrafelé immár népszokásnak tekinthető gyilkolászásról, s akkor sem neki szólnak, ha ki kell fundálni, hogy a propaganda minisztere mivel etesse a társadalmat, mondjuk, az európai alapjövedelmek pusztító hatásainak tárgyában. De Soltész mégis jó katona, a legjobb helyen van nála az egyházak és a nemzetiségek ügye, a kereszténydemokráciának meg egyenesen az őrzője ő.

S amikor az őrzők vigyáznak a strázsán, különös dolgokra lehetnek figyelmesek. Ez a Soltész is állt odakünn strázsában, s látja, hogy a szomszéd (ti. az ő szomszédja) valamit kapirgász a telkin. Mit kapirgál ez a telkin? – ötlött föl a kérdés Soltész kebelében, s már majdnem szöget is ütött a fejébe neki. De akkor megin’ odanézett a nemzet ez oszlopa, s megin’ azt látta, hogy ez kapirgász. Mit kapirgász? Csak nem építenél valamit, cudar? Futott is üstöllést Soltész a tanácsházára, oszt’ kérdé. Hogyé’ az utca. Mer’ megvenném. Az utcát.

Mire a tanácsháza: hohó, megálljunk csak, nem úgy van az, hiába vagy te államtitkár, egyházi is meg nemzetiségi is te, hiába vagy alelnök, itten csak szabályosan, a törvény szerint lehet eljárni. Méghogy az utca?! Az kérem, 4 forint 20 fillér lesz, egy fillérrel sem kevesebb, viszont rájön még az áfa is. Számlakibocsátás kötelező, kártyás fizetést elfogadunk. Soltész szítta a fogát, ennyit egy utcáért, de végül csak egymás markába csaptak, a Soltész meg a tanácsháza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.