A szerk.

Hatvanpuszta két hintája

A szerk.

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Soltész Miklós derék, istenes ember, szíve csakis a közjóért repes, azt tartja ő szem előtt, azt tűzte ő a zászlójára – úgymond. Nem véletlen az sem, hogy ő a magyar kormány egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, és az ugyancsak szerfeletti elkötelezettségéről messze földön híres Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke is. Komoly sarzsi ez, még ha ki is tetszik belőle, hogy nem Soltész uram a legélesebb kés a fiókban, tehát nem őt hívatják a portára, ha azt kell kitalálni, hogy mit meséljen be híveinek a miniszterelnök a távoli Svédország nehéz életéről, és az arrafelé immár népszokásnak tekinthető gyilkolászásról, s akkor sem neki szólnak, ha ki kell fundálni, hogy a propaganda minisztere mivel etesse a társadalmat, mondjuk, az európai alapjövedelmek pusztító hatásainak tárgyában. De Soltész mégis jó katona, a legjobb helyen van nála az egyházak és a nemzetiségek ügye, a kereszténydemokráciának meg egyenesen az őrzője ő.

S amikor az őrzők vigyáznak a strázsán, különös dolgokra lehetnek figyelmesek. Ez a Soltész is állt odakünn strázsában, s látja, hogy a szomszéd (ti. az ő szomszédja) valamit kapirgász a telkin. Mit kapirgál ez a telkin? – ötlött föl a kérdés Soltész kebelében, s már majdnem szöget is ütött a fejébe neki. De akkor megin’ odanézett a nemzet ez oszlopa, s megin’ azt látta, hogy ez kapirgász. Mit kapirgász? Csak nem építenél valamit, cudar? Futott is üstöllést Soltész a tanácsházára, oszt’ kérdé. Hogyé’ az utca. Mer’ megvenném. Az utcát.

Mire a tanácsháza: hohó, megálljunk csak, nem úgy van az, hiába vagy te államtitkár, egyházi is meg nemzetiségi is te, hiába vagy alelnök, itten csak szabályosan, a törvény szerint lehet eljárni. Méghogy az utca?! Az kérem, 4 forint 20 fillér lesz, egy fillérrel sem kevesebb, viszont rájön még az áfa is. Számlakibocsátás kötelező, kártyás fizetést elfogadunk. Soltész szítta a fogát, ennyit egy utcáért, de végül csak egymás markába csaptak, a Soltész meg a tanácsháza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.