A szerk.

Két akol

A szerk.

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

Kétségkívül igaz, hogy amikor egy országban a folyamatos összeomlás szélén vegetál az egészségügyi szolgáltatások rendszere, a 21. század követelte igényektől messze elmarad a közoktatás, amikor a gazdaság lejtmenetben, amikor nemzetközi kapcsolatrendszerünk hanyatlása és minősége a Rákosi-érát, Magyarország külföldi megítélése pedig az 1940 utáni Magyarország megbecsültségét idézi, akkor van fontosabb kérdés is annál, hogy arányos vagy többségi, egy- vagy kétfordulós legyen-e a hazai választási szisztéma.

Csakhogy a jelenlegi társadalmi, gazdasági és morális csődhelyzet oka részben az, hogy a Fidesz a választási rendszert a maga szájíze szerint faragta 2010 után, mondhatni folyamatosan. Az ötödik ciklusa óta tartó alkotmányozó többsége nem független a demokratikus játékszabályok autokratikus felülírásától. Demokratikus berendezkedésű országokban a választási szabályok fideszes módosításai elképzelhetetlenek, mivel mindenfajta kétely nélkül választási csalásra tett kísérletnek tartanák az ilyen ötleteket (körzethatárok önkényes, a hatalom számára kedvező átrajzolása többször is, az ellenzék ellehetetlenítése anyagilag, a nyilvánossághoz való hozzáférésének szűkítése, és így tovább, ahogyan azt oly sokszor megénekeltük már).

A „centrális erőtér” megvalósítása adminisztratív eszközökkel lehetetlen helyzetbe sodorta a rendszer mindenkori ellenzékét. Az elmúlt 15 évben nemegyszer hallhattuk azt az – utólag már mindenki tudja: indokolatlanul – optimista nekifeszülést, hogy az ellenzéknek az erősen a Fidesz irányába lejtő pálya ellenére is van esélye nyerni, ha… Ha van koordináció. Ha van legalább részleges összefogás. Ha van teljes összefogás. Ha van egy vitán felül álló legnagyobb ellenzéki párt. Ha több, legalább közepesen erős ellenzéki párt van. És így tovább, de ezt is sokszor megénekeltük, hol mi is bizakodva, hol szkeptikusan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.