A szerk.

A lélekkufárok

A szerk.

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Mielőtt azonban ízlelgetni kezdenénk a petíció elindítói által a teljes szövegből félkövér betűkkel kiemelt mondatot, rögzítsük a tényt: ámen. Elvégeztetett, így is lett. A „megkövetelt önkéntes távozás” immár a magyar történelem része, bár még a maga teljes orcátlanságában sem kimondottan unikális része – láttunk már ilyet, hallottunk már ilyenről, s tanultunk is róla az iskolában.

A történetet magát nyilván mindenki ismeri. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának három pszichológusa, Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes a Budapest Pride betiltása alkalmából írtak egy cikket, amelyben tudományos bizonyítékokat sorakoztattak fel arra, ami az ép érzésű laikusok számára is különösebb nehézségek nélkül belátható, hogy tudniillik egy gyereknek fontosabb, hasznosabb, építőbb a szeretetteljes családi közeg, mint szüleinek a neme. Mindezt merték publikálni Magyarországon, ahol az állam vezetése, ahol a katolikus egyház nem hajlandó tudomásul venni a családon belüli erőszakról készült felmérések adatait, vagy éppenséggel a válások számát. Ahol a hatalom és a róm. kat. egyház sem hajlandó soha tükörbe nézni. Abban az országban, ahol az állam kocsmaprogramot indít, s térségi ünnepek sorában támogatja pénzzel a pálinkafesztiválokat, s sorolhatnánk még hosszan, hogyan megy ez itt. Aki meleg ne szeressen, a pálinkafogyasztás meg legyen kulturált.

A Pride betiltásának a körülményei, a felvonulást megelőző durva állami fenyegetéssorozat, s végül a kormányzati tiltó szándék Holdig ellátszó kudarcának légkörében semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy a tanulmány szerzői azonmód etikai vizsgálat alá estek, s fegyelmi büntetésben részesültek a munkahelyükön. Szorosan ide tartozik, hogy eddigre a Pázmánynak csiszolt praxisa volt az ilyen esetek menedzselésében: júniusban „átszervezés” ürügyén elbocsátották Bognár Bulcsu docenst. Aki ugyancsak az LMBTQ-témájú (vallásosság és a melegek társadalmi megítélése közötti összefüggések) – az egyetem szerint katolikus szellemiséget sértő – tanulmánya miatt került lapátra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.