A Fidesz nem aratott mindent elsöprő győzelmet április 3-án. Parlamenti kétharmad ide vagy oda, a kormány politikai presztízsprojektje, a családvédelmi népszavazás eredménytelen lett. Vélhetően azért, mert tucatnyi (a kormány és támogatóinak becslése szerint konkrétan 16 darab) civil szervezet a kormány minden erőfeszítése ellenére is eljuttatta üzenetét a választókhoz. Kudarca mögött maga a kormány is a civileket fedezi fel.
A vasárnap óta megjelent sajtóhírek, Facebook-bejegyzések alapján bátran kijelenthetjük, hogy a világtörténelemben még soha nem volt olyan népszavazás, amelyen ennyi érvénytelen, gúnyrajzokkal ékesített szavazócédulát adtak volna le. Jobb helyeken ilyenkor az állampolgári fityisz műtárggyá nemesül, még kiállítást is rendeznek a legszellemesebb művekből, és a teljes anyag múzeumba vagy levéltárba kerül.
Bizonyára önök is nehezen térnek magukhoz a sokk után, vasárnap este óta mi is azt a szilárd pontot keressük, mint ittasan hazatérő a ruhafogast az előszobában, melyre támaszkodva legalább kissé egyensúlyba tudnánk hozni magunkat, illetőleg a saját magunkról és a hazáról alkotott eddigi képünket; nemkülönben önbecsülésünket a haza becsületével.
Kormányon pedig a gazdasági válságra hivatkozva hozhat újabb brutális intézkedéseket.
Menjenek el szavazni, mindazokért, amit itt leírunk, és főként azért, mert ezzel tartoznak a hazának, a becsületnek és saját maguknak.
Még csak egy napja támadta meg Oroszország Ukrajnát, még épp csak az első menekültek érkeztek ide, amikor az ukrán határ innenső oldalán megjelentek a taxis hiénák, hogy hasznot húzzanak az életükért világgá futók nyomorúságából.
„A hazai felsőoktatás egyik kiemelkedő intézményeként – az európai egyetemek Magna Charta-jának [sic!] szellemében – a legmagasabb szintű, sokoldalú, multidiszciplináris képzéssel, kutatással és fejlesztéssel járul hozzá az egyetemes tudomány és a magyar társadalom fejlődéséhez” – olvasható a Debreceni Egyetem honlapján a Küldetés menüpont alatt.
A közvetlen előjelek mérsékelten tűntek biztatónak. Március 15-én délelőtt a komplett magyar sajtó a békemenetnek nevezett Orbán-párti tömegrendezvénytől volt hangos, noha alig is volt szükséges azon bármit felhangosítani, hiszen a magyar állam gyakorlatilag korlátlanul bocsátott rendelkezésükre infrastruktúrát és pénzt.
Ne fukarkodjunk a jelzőkkel: azok az oroszországi polgárok, akik az Ukrajna elleni invázió első napja óta tüntetnek nap mint nap a háború ellen, kiemelkedően bátor, tisztességes emberek.
A magyar kormány a béke pártján áll, s emellett fő törekvése, hogy Magyarország „kimaradjon” ebből a konfliktusból. És mivel a béke pártján áll, és ki akar maradni, nem is szándékozik sem katonákat, sem fegyvereket küldeni Ukrajnába.
Imruska, Dömötör és Kázmérka, a három gyenge kezdő. Imruska megvan? Hát Dömötör? Imruska az a kiscsákesz, aki áll mulyán a játszótéren, és bámul egy másik gyereket, aki játszik.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt a kelleténél kevesebb szó esik a pedagógusok változatlanul folytatódó polgári engedetlenségi mozgalmáról.
