Az EMIH egyeteme által létrehozott Zsidó Történeti Intézet négy történésze is elzárkózott a Sorsok Háza új koncepciójának véleményezésétől

  • narancs.hu
  • 2019. július 12.

Belpol

Nem kívánnak a projekttel közösséget vállalni.

2018 novemberében hozta létre az EMIH tulajdonában lévő Milton Friedman Egyetem a Magyar Zsidó Történeti Intézetet. Az intézmény igazgatója, Gecsényi Lajos történész most azért nyújtotta be lemondását az egyetem rektorának, Szatmári Péternek és az intézet elnökének, Bodnár Dánielnek, mert az intézmény hat fős történészi gárdáját be akarták vonni a Sorsok Háza projektbe, ám közülük négy történész mindezt ellenezte, nem kívántak a projekttel közösséget vállalni – írja a Szombat.

A Köves Slomó által 2018 óta menedzselt Sorsok Háza projekthez bármennyire is próbálnak, nem tudnak neves holokauszt szakértőket felvonultatni.

Bár júniusban tartottak egy bemutatót a Nemzetközi Holokausztemlékezet Szövetségnek (International Holocaust Remembrance Alliance – IHRA), a vetített előadás egyik prezentációs oldalán is csak nyolc szakértő neve szerepelt.

A Magyar Narancs írta meg, hogy e prezentáción említett személyek közül csak ketten, Bíró Ákos és Pelle János erősítette meg, hogy közreműködik a projekt munkálataiban. A többiek nem reagáltak lapunk megkeresésére, vagy nem erősítették meg, hogy közreműködnek a projektben. Egyikük, Kovács Tamás, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) jelenlegi igazgatója viszont egyértelműen közölte, hogy nincs köze a Sorsok Házához.

Változó felállás a Sorsok Háza projektnél - Új arcok, régi gondok

Nagy hallgatás övezi a Sorsok Háza leendő kiállítását. Schmidt Mária ugyan formálisan már nem vesz részt a projektben, de még így sem sikerült minden kételyt eloszlatni.

A Magyar Zsidó Történeti Intézet a Szombat által megkérdezett egyik történésze úgy nyilatkozott, hogy nem talált súlyosan kifogásolható részt a Köves Slomó által bemutatott 30 oldalas anyagban, de túl általánosnak nevezte azt. A lapnak egy másik bennfentes történész viszont „üres marketing szövegnek” minősítette az anyagot, amelynek első számú szerzője a Szombat informátora szerint minden bizonnyal Yitzhak Mais történész, a projekt vezető szakértője lehet (aki 1983-1995 között a Jad Vasem igazgatója volt).

A Narancs egyik forrása, aki látta az új koncepciót bemutató leírást, úgy fogalmazott, hogy az főleg általánosságokat tartalmaz, „az a kevés konkrétum viszont, ami kiderül belőle, meglehetősen nyugtalanító”. Egy másik, szintén névtelenséget kérő szakértő úgy fogalmazott, hogy nem a korábbi koncepciók folytatásáról van szó. „Nagyon kezdetleges állapotban van, még bármi lehet belőle.”

A Magyar Zsidó Történeti Intézetnek a Sorsok Háza projekt véleményezésétől elzárkózó  munkatársai közül többen az intézményhez való csatlakozáskor jelezték, hogy az intézet munkatársaként nem kívánnak a projekttel foglalkozni. Akkor állítólag ígéretet is kaptak arra, hogy ha akarnak, akkor nem is kell. Ennek jegyében az intézet hat történész munkatársa közül négy (Konrád Miklós, Novák Attila, Paksa Rudolf, Szécsényi András) jelezte, hogy nem kívánja a Sorsok Háza projektet véleményezni.

A lap értesülései szerint nem zárkózott el véleményezéstől Gecsényi Lajos igazgató, valamint Veszprémy László Bernát, aki dolgozott a a Veritasnál, jelenleg pedig a Századvég Migrációkutatójánál tevékenykedik, valamint Zinner Tibor, aki a Veritas levéltárvezetője volt, és bár nem a holokauszt a szakterülete, úgy tudni, már meg is írta szakmai véleményét.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.