A Legfőbb Ügyészség titkosított jelentése: "Igazmondási kötelezettség nem terheli"

publikálva
1997/13. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Részt vállalt-e a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal Torgyán József politikai lejáratásában, a kisgazda elnök elleni 1992. június 11-i puccsban? Valóban az akkori belügyminiszter, Boross Péter utasítására asszisztált-e a rendőrség 1992. október 23-án a skinheadek gyülekezéséhez, felvonulásához és a Kossuth téri, Göncz Árpád köztársasági elnök kifütyülését eredményező provokációjához? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ az az 1993. november 5-én az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott legfőbb ügyészségi tényfeltáró jelentés, amelynek szigorúan titkos minősítését - az államtitkokat tartalmazó részek törlése után - 1995. április 5-i hatállyal oldotta fel a legfőbb ügyész, ám azóta sem hozták nyilvánosságra. A jelentés legfontosabb megállapításait lapunk közli először.

Részt vállalt-e a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal Torgyán József politikai lejáratásában, a kisgazda elnök elleni 1992. június 11-i puccsban? Valóban az akkori belügyminiszter, Boross Péter utasítására asszisztált-e a rendőrség 1992. október 23-án a skinheadek gyülekezéséhez, felvonulásához és a Kossuth téri, Göncz Árpád köztársasági elnök kifütyülését eredményező provokációjához? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ az az 1993. november 5-én az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott legfőbb ügyészségi tényfeltáró jelentés, amelynek szigorúan titkos minősítését - az államtitkokat tartalmazó részek törlése után - 1995. április 5-i hatállyal oldotta fel a legfőbb ügyész, ám azóta sem hozták nyilvánosságra. A jelentés legfontosabb megállapításait lapunk közli először.

Az Országgyűlés előző elnöke, Szabad György a titokgazdák - a belügyminiszter, a nemzetbiztonsági szerveket felügyelő tárca nélküli miniszter és az országos rendőrfőkapitány - letiltására hivatkozva nem járult hozzá, hogy parlamenti plenáris ülésen ismertessék az anyagot. Végül az alkotmányügyi bizottság zárt ülésen foglalkozott a témával, de zavart okozott, hogy csupán rövidített változatot kaptak, amelynek bizonyos részei le voltak takarva. Később a teljes, 48 oldalnyi szöveget is megismerhették, természetesen szigorú titoktartási kötelezettség mellett. Annak ellenére, hogy a sajtó az idő tájt folyamatosan forszírozta a jelentés nyilvánosságra hozatalát, a titokgazdák kötötték az ebet a karóhoz. S bár Kuncze Gábor belügyminiszter 1994 szeptemberében még nem tartotta szükségesnek a téma újbóli bedobását a köztudatba, a közvélemény nyomására néhány hónappal később a szóban forgó vizsgálati anyag titkosságának feloldásáról döntött - s ebben titokgazda társai is követték.

Körülmények

Gyekiczki András, a Belügyminisztérium (BM) kabinetfőnöke érdeklődésünkre elmondta, hogy bár a jelentés már 1995. április 5-e óta gyakorlatilag hozzáférhető és nyilvánosságra hozható, "az elmúlt másfél évben senki sem volt az anyagra kíváncsi". A szigorúan titkos minősítés alól feloldott jelentés persze nem a teljes, 48 oldalas változat, és nem is az, ami az alkotmányügyi bizottság elé került. A hétoldalas kivonatból hiányoznak a 6., 7., 34., 25. bekezdések, amelyeket államtitoknak nyilvánítottak.

A legfőbb ügyészségi tényfeltáró vizsgálat azt követően indult, hogy Torgyán József önálló képviselői indítványban kezdeményezte egy országgyűlési vizsgálóbizottság felállítását, ám ezt az MDF vezette koalíció zátonyra futtatta. A legfőbb ügyész jelentése Torgyán József állításait veszi sorra, s majd mindegyiket cáfolja. A vizsgálat eredményeinek ismertetése előtt a legfőbb ügyész szükségesnek tartja megemlíteni, "hogy az azok alapját szolgáló adatok beszerzésére egy olyan, a büntetőeljáráson kívül eső ügyészi tevékenység keretében került sor, amelynek a bizonyítékok felderítése és összegyűjtése céljából a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit nem állt módjában alkalmazni, mert ilyen esetben az állampolgárok nem kötelesek magukat e rendelkezéseknek alávetni". Ez annyit jelent, hogy a vizsgálat során meghallgatott személyeket "igazmondási kötelezettség nem terheli", vagyis azt mondtak, amit akartak, ezért őket felelősségre vonni nem lehet(ett).

Egy indítvány

Torgyán József képviselői indítványa - illetőleg a volt rendőrtisztek annak alapjául szolgáló, közjegyző előtt tett nyilatkozata (lásd: Időzített bomba, MaNcs, 1993. április 7.) - szerint Pintér Sándor akkori budapesti rendőrfőkapitány és helyettese, Bodrácska János 1991 augusztusában kapott megbízást Boross Péter belügyminisztertől a kisgazdavezér lejáratására. A főrendőrök a feladat végrehajtására Labancz Ferenc rendőr alhadnagynak és Farkas Zoltán rendőr törzszászlósnak adtak utasítást. Ennek értelmében hálózati személy útján Torgyán József gépkocsivezetőjét irányíthatóvá kellett volna tenni a célból, hogy közreműködésével adott esetben kábítószert vagy fegyvert rejtsenek el az FKgP elnökének gépkocsijában, amit aztán látványos leleplezés keretében "találtak" volna meg. Torgyán indítványa második fejezetében - ismét csak a volt rendőrtisztek közjegyző előtt tett nyilatkozatára hivatkozással - azt állította, hogy az 1992. április 25-én megtartott kisgazdapárti demonstrációval (az úgynevezett Harag Napja, ha emlékszik még rá valaki) kapcsolatban Boross Péter, Pintér Sándor és Bodrácska János alkotmányellenes rendelkezése alapján a rendőrségnek a párt belső életére vonatkozó bizalmas információkat kellett gyűjtenie, emellett a belügyminiszter és a főrendőrök utasítására a biztosításban részt vevő rendőröknek meg kellett volna rongálniuk a kisgazdapárt autójának a hangszóróját.

Egy értelmezés

A Torgyán első felvetésére adott válasz nem olvasható a rendelkezésünkre álló jelentésben (a 6-os és 7-es passzus titkosítását nem oldották föl), viszont az indítvány második fejezetének - Boross akkori belügyminiszterre vonatkozó - állítását az ügyészségi anyag kategorikusan cáfolja: "Dr. Boross Péter a rendezvénnyel kapcsolatosan utasítást nem is adott." A fővárosi rendőrfőkapitány és helyettesének rendelkezései pedig nem voltak alkotmánysértők. "Nem tekinthető ugyanis ilyennek az az intézkedés, amely a biztosításban részt vevő rendőri erők nagyságának meghatározása céljából a rendezvény várható létszámának nyílt adatgyűjtése keretében történő felmérésre irányult, és az a rendőri vezetői döntés sem, hogy a szabálysértés elkövetése esetén a gépkocsi hangszóró berendezését a jogsértő magatartás megszüntetése érdekében technikai úton ki kell iktatni."

A ténymegállapító vizsgálat azt is feltárta, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NbH) valóban voltak kisgazda körökből származó - operatív úton szerzett - információi, s ezek alapján "számolni lehetett egyrészt azzal, hogy a kisgazdák a felvonuló tömegbe lőnek, másrészt az sem volt kizárható, hogy a kisgazdapárt Honvéd Hagyományőrző szekciójának vezetői - a demonstráció által adott alkalmat kihasználva - az alkotmányos rend erőszakos megdöntése érdekében laktanyák elfoglalása útján fegyverhez akarnak jutni." A jelentés szerint semmiképpen sem kifogásolható, hogy ezeket az információkat a rendőrség irányítói figyelembe vették.

Egy őrületes nap

Az 1992. június 11-én az FKgP Belgrád rakparti székházában történt, Torgyán elmozdítását célzó puccsról a közjegyző előtt nyilatkozó rendőrök egyike, Illés Gyula állítása szerint dr. Balogh János ezredesnek, a budapesti rendőrfőkapitány helyettesének már előző nap tudomása volt arról, hogy a pártelnököt tisztségéből el kívánják mozdítani. Illés interpretációjában (amit Torgyán József képviselői indítványának harmadik fejezetében idézett) Balogh ezredes június 10-én az V. kerületi rendőrkapitányságnak adott utasításában megtiltotta, hogy a kapitányság június 11-én a székházhoz rendőrjárőrt küldjön. Ugyanakkor intézkedett, hogy a BRFK közbiztonsági parancsnokának gépkocsija "a párt székházához való vezénylés céljából rendelkezésre álljon".

A kisgazdapárt elnöke a június 11-i eseményeket "fegyveres támadásnak, széles körben megszervezett katonai akciónak" minősítette, amelyben szerinte részt vett a katonai elhárítás egy őrnagya, valamint az NbH több ügynöke is. A vizsgálat Torgyán indítványának valóságtartalmát ez esetben sem igazolta. Bár Balogh János budapesti főkapitány-helyettes "1992. június 11-én még azt megelőzően tudomást szerzett a `puccsról`, hogy a Torgyán felfüggesztéséről hozott határozatot pártbeli ellenfelei az elnök tudomására hozták volna", a rendőri szervek az események kapcsán "csupán a jogszabályokon alapuló feladataikat teljesítették, a közrend megóvásában és az esetleges jogsértő cselekmények megelőzésében vagy megszüntetésében voltak érdekeltek". Ez okból küldte a BRFK Központi Ügyeletének (KöP) munkatársa külső telefonhívásra - és nem Balogh ezredes utasítására - a helyszínre a BRFK KöP egyik járőrkocsiját. Arra nézve sem merült fel adat, hogy Balogh rendőrfőkapitány-helyettes megtiltotta volna az ötödik kerületieknek, hogy járőrt küldjenek a Belgrád rakpartra. A polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter és a Katonai Biztonsági Hivatal vezetője levélben zárták ki, hogy a polgári, illetve a katonai titkosszolgálatoknak közük lett volna a puccshoz; abban párton kívüli tényezők nem játszottak szerepet - állapítja meg a legfőbb ügyészségi jelentés. (Mivel a vizsgálat pontról pontra megcáfolta Torgyán József felvetéseit, kíváncsiak voltunk az FKgP elnökének a véleményére. Ám titkárnője úgy döntött, e régi ügyben fölösleges a leterhelt kisgazdavezért nyaggatnunk.)

Egy szégyenteljes nap

Torgyán József parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kérő önálló képviselői indítványának "Az 1992. október 23-i Kossuth téri eseményekkel kapcsolatban" címet viselő utolsó, negyedik fejezete szerint Bodrácska János 1992. október végén négyszemközti beszélgetésen fogadta Illés Gyulát (aki a később a Torgyánt megkereső négy rendőr egyike, akkoriban a BRFK alosztályvezetője). Bodrácska állítólag elmondta, hogy az országos rendőrfőkapitányon keresztül Boross Péter belügyminiszter arra utasította, biztosítsa a skinheadek gyülekezését és felvonulását, valamint azt, hogy a rendőrség a Kossuth téren várható eseményekbe ne avatkozzon be.

A ténymegállapító vizsgálat ismételten cáfolta a Torgyán-féle indítványban foglaltakat. A Nemzetbiztonsági Hivatalból kapott információra hivatkozva a legfőbb ügyészi jelentés leszögezi: "A skinhead csoportok taktikai bomlasztása érdekében a rendőri vezetők részéről olyan döntések meghozatalára került sor, amelyek Illés Gyula indítványban szerepeltetett nyilatkozatával szemben a biztosítási terv alapján is védett ünnepség rendjének további megerősítését szolgálták. Ezek alapján történt intézkedés a fővárosba érkező skinheadek fogadására (igazoltatására, a náluk lévő támadásra alkalmas eszközök elvételére, a törvényes rend megtartására való figyelmeztetésre), valamint a közrend megóvása érdekében e csoportok mozgásának operatív eszközzel történő figyelemmel kísérésére és végül, de nem utolsósorban, jogsértő cselekmények esetén az elkövetőknek a csoportból való kiemelésére."

A legfőbb ügyész megjegyzi: volt olyan rendőri elképzelés, hogy a Keleti pályaudvarra érkező skinheadeket este 9 óráig tartsák vissza, erre azonban a rendőrség vezetői nem találtak jogcímet. "Ugyanakkor tény, hogy dr. Bodrácska János - a végrehajtást tekintve eredménytelen - utasítást adott arra, hogy a rendőri egységek a skinheadek Kossuth térre való beszivárgását akadályozzák meg."

Csak azt nem tudni továbbra sem, mi történt valójában azon a napon.

Tódor János

publikálva
1997/13. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra