Ehhez képest fura, hogy a trendérzékeny hollywoodi filmipar csak most vetette ki hálóját a stílusra, hogy szintetizálva-amerikanizálva filmet készítsen belőle. Ez a K-pop démonvadászok, amely a Netflix történetének egyik legnagyobb sikere lett, a benne hallható zenék pedig a slágerlistákat ostromolják – persze, hogy máris több folytatást és egy egész filmes univerzumot terveznek belőle.
Maggie Kang és Chris Appelhans animációjának főszereplői egy koreai lánybanda, a HUNTR/X tagjai. Szuperstílusosak, szupersikeresek és szuperkeményen dolgoznak – na de az éneklésükön több múlik, mint egy koncert sikere: zenéjükkel képesek távol tartani az emberiségre leselkedő démonokat. Mindezt egy Honmoon nevű mágikus szupervonallal teszik: minél többen és elszántabban rajonganak értük, annál erősebb és nagyobb a Honmoon. Egyikük, Rumi azonban sötét titkot rejteget, így amikor a démonvilág egy rivális fiúbandával támad ellenük, nemcsak a szörnyekkel, de az érzelmeikkel is meg kell küzdeniük.
Nem kell a stílus rajongójának lennünk, hogy értékelni tudjuk a film Pókverzumot idéző látványvilágát, vagy az önmagunk elfogadásáról szóló mondanivalóját. Akármennyire stílusosan mutatja be azonban a K-pop-ipart, annak árnyoldaláról (kizsákmányolás, kirakatélet és társai) kevés szó esik, ahogy a démonmitológiát is csak vázlatosan rajzolták fel az alkotók.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
