"A Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 1997. III. 10-én nyomozást rendelt el emberölés kísérlete bűntettének alapos gyanúja miatt R. János ellen. A rendelkezésre álló adatok alapján R. Jánost és J. Mihályt 10-én betöréses lopás közben tetten érték. A helyszínen intézkedő rendőrök egyikére R. János rálőtt, majd elfogása során öngyilkosságot követett el. A halaszthatatlan nyomozati cselekményekben együttműködő ügyészi és rendőri szervek házkutatásokat foganatosítottak, amit a Nemzetbiztonsági Hivatal információi is segítettek. Nagy mennyiségű lőszert, több fegyvert, robbanószerkezetet foglaltak le. Az intézkedések során visszaélés robbanóanyaggal vagy robbanószerrel és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt E. K. György és P. György Béla őrizetbe vételére került sor. Az utólag feltárt bűncselekmények vonatkozásában a büntetőeljárást az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Bűnüldözési Igazgatóságának Vizsgálati Főosztálya folytatja." A rendőrség hivatalos tájékoztatása szerint ennyi a tényállás. Dr. Kiss Ernő dandártábornok, a KBI főigazgatója ugyan megerősítette a Narancsnak, hogy ennél többet tud, de a nyomozás érdekei miatt nem szolgálhat részletekkel. Azért nem - fejtegette -, mert "most a gyanúsítottak és az elhunyt lakásán talált nagy mennyiségű lőszer, valamint fegyverek és robbanóanyagok beszerzési forrása és ezek tartásának célja után" kutatnak, és fennáll annak a veszélye, hogy a használható nyomok eltűnnek. (J. Mihály egyébként önként feladta magát, nem menekült el a betörés helyszínéről.)
"A mozgalom nem akciózik",
"hiába mondja Ekrem Kemál György a fogdában, hogy majd őt kiszabadítják" - nyilatkozta a Narancsnak a hungarista hírszolgálat (hh) vezetője, Szemenyei Kiss Tamás, aki a rendőrséggel abban egyetért, hogy ennek az ügynek minél előbb bíróság elé kell kerülnie, hogy kiderüljön a valóság. Szemenyei szerint a hungaristák elleni hatósági fellépéssorozat már március 7-én elkezdődött, igaz, "akkor még csak az osztrákok kötöttek bele Györkös Istvánba", a Magyar Nemzeti Arcvonal alapítójába (az osztrák-magyar határról fordították vissza, mondván, persona non grata Ausztriában). Györkös egyébként Nürnbergbe ment volna, "az ottani nemzetiszocialistákkal találkozni, és megbeszélni a március 15-i ünnepléssel kapcsolatos teendőket", mondta Szemenyei. Ezt követően a magyar hatóság is fellépett a hungaristák ellen, folytatja Szemenyei, aki szerint az ominózus március 9-i éjszakán a rendőrök lőtték le Rácz Jánost. "Igaz, hogy Rácznál fegyver volt, hiszen egy őrző-védő kft tagja, sőt Ekrem Kemál György testőre volt, és mint ilyen, félig-meddig hivatalos személy" - indokolta a hh vezetője, miért járkál valaki egy csehszlovák 7,65-ösből 9 milliméteressé alakított pisztollyal. A KBI főigazgatója azonban világossá tette, hogy mind a helyszíni tanúk elmondása, mind pedig az orvosszakértői vizsgálat megerősítette, "ilyen koponyasérülést csak öngyilkosság során lehet elszenvedni", és ezt támasztotta alá az Ügyészségi Nyomozó Hivatal is.
A letartóztatásban lévő Ekrem Kemál a Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége (KÜSZ) alapítója, és egyesek szerint majdnem teljes tagsága is egyben. (Biztosan tag még a szintén letartóztatásban lévő Pallos György Béla, Rácz pedig meghalt.) Kemálék mára teljesen elszigetelődtek a mintegy kétszáz szimpatizánsból plusz Szabó Albertből álló Magyar Népjóléti Szövetségtől (MNSZ), holott valaha együtt kezdték. Még 1993-ban próbálkoztak a Világnemzeti Népuralmista Párt (VNP) megalapításával (ekkor még Györkös is együtt menetelt velük), majd a VNP, mielőtt a bíróság betilthatta volna, megszűnt, és megalakult helyette az MNSZ. Szabó Albert a Narancs kérésére visszaemlékezett: "Kemált azért vettük be, mert ismert 56-os illető volt", de gyorsan eltávolodtak egymástól, főleg, mert "Györkös a judeokeresztény vonalat vitte, Ekrem is a kereszténységet fogadta el, és amit én vallok, a pogányhit, az nem tetszett egyiknek se". Györkös és Kemál 1994-ben aztán összehozták a Hungarista Mozgalmat (az övék a fent jelzett hírszolgálat). Szabó Albertnek egyébiránt kétségei vannak Kemál igaz magyar identitását illetően: "Ha jól tudom, tót iskolába járatja a gyerekeit." Az elhunyt Rácz tavaly ősszel jelentkezett az MNSZ-nél, de Szabó állítása szerint nem igazak azok a lapokban megjelent információk, hogy a testőre lett volna, mert "nálunk nincsenek testőrök. Rácz az MNSZ lapját árulta, ötven százalékért, de mást nem csinálhatott. A pártvédelmi osztály megvizsgálta, és kiderült, hogy zavart személyiség volt. Például sohase nézett az ember szemébe, ha beszéltünk hozzá" - mondta el Szabó. Aztán januárban Rácz azzal jött, hogy átmenne Kemálhoz, mert ő fizet neki; "a Kemál mindig is militánsabb volt, ez nyilván jobban tetszett Rácznak" - tette hozzá az MNSZ vezetője.
Kiss Ernő tábornok (KBI)
nem kívánt találgatásokba bocsátkozni a magyarországi szélsőjobboldali ideológiát követők számával kapcsolatban; abban maradtunk, hogy "elenyészően kevesen vannak". A tábornok azt sem részletezte, hogy pontosan kinél, mennyi és milyen típusú fegyvert találtak. Annyit azért elmondott, engedély nélkül tartott fegyverekről van szó, és "ezek száma meghaladta az önvédelemhez szükséges mennyiséget". Az ügy súlyára azonban lehet abból következtetni, hogy az ügyészség a KBI-hez rendelte a nyomozást; a tábornok szerint azért, mert - egyes, a Btk. különleges rendelkezései között megfogalmazott bűncselekmények felderítéséhez, illetve bizonyításához csak a nemzetbiztonsági szolgálatoknak és a KBI-nek van jogosítványa. Kiss Ernő azt is sejteni engedte, hogy az elmúlt években ilyen fajsúlyú üggyel a rendőrség nem találkozott. Egyelőre nem bizonyított, akartak-e valamilyen fegyveres bűncselekményt elkövetni a gyanúsítottak - mondta Kiss Ernő -, de még azt sem tudni, használták-e ezeket a fegyvereket korábban más bűncselekményeknél.
És hogy
kell-e félni
a szélsőjobboldali csoportoktól ma Magyarországon? A Magyar Népjóléti Szövetség például bíróságon bejegyzett szervezet, a demokratikus intézményrendszer tehát elfogadja létezésüket - vélekedik a tábornok. Amíg egy szervezet nem lép túl a véleménynyilvánítás törvényben lefektetett határain, Kiss Ernő szerint nincs ok az aggodalomra. Érdemes megvizsgálni azt is - fejtegette -, "hogy a magyar társadalomban milyen a fogadókészség a szélsőségekre"; a tábornok szerint igen csekély, így ezek a csoportok ma gyakorlatilag bázis nélkül működnek, és szerinte ez így is marad. Kiss Ernő úgy látja, a mostani letartóztatások és a folyamatban lévő nyomozás ugyanakkor "figyelmeztetés" is lehet a többieknek a tekintetben, hogy hol a határ.
Vultur Csaba
Kérdőív
A magyar skinheadek/hungaristák számát lekicsinylőkben talán kétségeket ébreszt, hogy egy hét elég volt 218 kérdőív kitöltésére. A válaszadók 96 százaléka magyar, 1-1 százalék német, illetve horvát nemzetiségű (a többi nem nyilatkozott). A személyi adatokból kiderült, hogy a megkérdezettek 84 százaléka fiú; ahhoz képest, hogy a férfias, agresszív viselkedést hangsúlyozzák, magasnak tűnik a lányok aránya. A válaszolók közül a legtöbben 19 évesek, de nagy a 18 és 21 évesek száma is. A legidősebb 1937-ben, a legfiatalabb 1981-ben született.
Legtöbbjük iskolai végzettsége szakmunkásképző iskola (37 százalék) és általános, illetve középiskola, gimnázium (29 százalék). Főiskolai, egyetemi végzettsége csupán 1 százaléknak van. Annak ellenére, hogy kiemelt fontosságot tulajdonítanak a magyar történelemnek, különösen a régi, nagy Magyarország ismeretének, kiderült, hogy tudásuk hagy maga után némi kívánnivalót. Burgenland, Kárpátalja és Csallóköz volt az, amiről többen tudták, hogy jelenleg hol helyezkedik el. A Vajdaságnál, Mezőségnél, Ormánságnál nem születtek jó eredmények. Sok volt a hiányos válasz, mert sokan tippelni sem tudtak, hogy hol találhatók ezek a területek.
A megkérdezettek 39 százaléka tanuló, 34 százaléka szakmunkás. Az "egyéb" kategóriába tartozók (5 százalék) többnyire biztonsági őrök. A munkanélküliek aránya 6 százalék. A nem tanulók 84 százalékának van munkahelye, 15 százalékuknak nincs. Nagyon sokuk családjában (31 százalék) van munkanélküli. Legtöbbjük édesanyja "egyéb szellemi munkát" végez (például titkárnő, adminisztrátor: 32 százalék), édesapjuk szakmunkás (44 százalék). 20 százalékuk édesapja és 11 százalékuk édesanyja értelmiségi.
A megkérdezettek majdnem fele, 43 százaléka katolikus (ez a szám nem áll arányban azzal az adattal, hogy csak 30 százalékuk találta rokonszenvesnek a katolikusokat, habár - ez később bizonyítást is nyert - nem mindenki gyakorolja vallását, csupán a keresztelést, illetve bejegyzést jelöli). 36 százalékukat nem keresztelték meg, illetve semmilyen vallásúként nem jegyezték be, 16 százalékuk református, 1 százalék a magát evangélikusnak vallók aránya. Legtöbbjük édesapját (48 százalék) és édesanyját (43 százalék) nem tartja vallásosnak, illetve vallásosnak tartja "a maga módján" (32-43 százalék). Csupán 10 százalék véli szüleit "nagyon vallásosnak", azaz olyannak, aki az egyház tanításait követi. Saját vallásosságukkal kapcsolatban kiderült: 2 százalék nagyon, 36 százalék a maga módján, 59 százalék pedig nem vallásos. Többen közölték, ők nem vallásosak, hanem hívők. (Mint Szabó Albert elmondta: a hungarista mozgalomban hisznek, ami csak tudati szinten működik.)
Az egyik kérdésre adott válaszokból arra lehet következtetni, hogy nincsenek "hétvégi skinheadek": nincs nagy eltérés a hétköznapi és a hétvégi teendők között. A tanulás, munka (84 százalék) természetesen negyedére (24 százalék) csökkent, de a skinhead-akciók, a társas összejövetelek gyakorisága nem a hétvégétől függ, hétköznap éppúgy találkoznak, gyűléseznek, agitálnak.
Majdnem mindenkinek (98 százalék) vannak barátai, ebből 68 százalékuk gondolja úgy, hogy barátainak az övéhez hasonló a véleménye, 26 százalék teljesen megegyezőnek tartja. 4 százalékuk vállalta, hogy olyan emberekkel szeret barátkozni, akiknek az övétől eltérő a gondolkodása, életmódja. (Részlet Havas Dorottya ?geNerÁCIó című tanulmányából)
