Ezt leszámítva szinte semmi nem változott a sástói Mátra Kempingben: barátságos légkör, családias hangulat fogadta a látogatókat, a színpadokon pedig főleg a metál sötétebb rétegeiből érkező fellépők váltották egymást, de azért sok más stílusú előadó is simán elfért mellettük. Így nem meglepő, hogy a hazai alternatív gitárzene meghatározó együttese, a Sexepil is itt tért vissza a fesztivál második napján. A holland Mick Ness 2007-ben énekelt utoljára a zenekarral, és bár a többiek később folytatták nélküle, ez a felállás is a pandémia előtt koncertezett utoljára. Az apropó a Sexepil középső korszaka legnagyobbat szóló lemezének, a Sugar for the Soul megjelenésének harmincadik évfordulója volt. A késő délutáni tűző napsütés több szempontból sem bizonyult a legideálisabb díszletnek, de ezt leszámítva az Ábrahám Zsolttal (Heaven Street Seven) kiegészült eredeti formáció remekül teljesített. Mick Ness az elején kissé megilletődöttnek tűnt, de továbbra is szuggesztív frontember, a zenekar pedig sem lassabb, sem lágyabb, sem kevésbé feszes nem lett a kimaradt időben. A Sugar for the Soul dalai jól öregedtek, és bár a 62 perces játékidejű anyag értelemszerűen nem fért bele teljesen az egyórás fesztiválszettbe, az angol korszakot nyitó Angel meglepetésszerűen még elhangzott a koncert végén. A mosolygós meghajlás pedig remélhetőleg azt jelenti, hogy láthatjuk még őket ebben a formában egy kicsit hosszabb műsorral is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
