"Nem vagyok híve az emberáldozatoknak" (Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese)

publikálva
1997/13. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bár lapzártakor az a hivatalos álláspont, hogy nincs nagy válságban az MSZP, egy évvel a választás előtt azért igencsak megpezsdült az élet a népszerűségben harmadik helyre visszacsúszott nagyobbik kormánypártban. Üléseznek a platformok, a reformkörök - és megint felmerült Horn Gyula utódlása, amit az elnökség a legszívesebben meg sem tárgyaltatna a közelgő kongresszussal. Kérdés, hogy az MSZP 1998-ban neki mer-e vágni a kampánynak a népszerűtlen Hornnal, és hogy mi zajlik még addig a háttérben.

Bár lapzártakor az a hivatalos álláspont, hogy nincs nagy válságban az MSZP, egy évvel a választás előtt azért igencsak megpezsdült az élet a népszerűségben harmadik helyre visszacsúszott nagyobbik kormánypártban. Üléseznek a platformok, a reformkörök - és megint felmerült Horn Gyula utódlása, amit az elnökség a legszívesebben meg sem tárgyaltatna a közelgő kongresszussal. Kérdés, hogy az MSZP 1998-ban neki mer-e vágni a kampánynak a népszerűtlen Hornnal, és hogy mi zajlik még addig a háttérben.

Magyar Narancs: A hét végén az MSZP országos választmánya, az elnökség javaslatára, június 6-7-ére hívta össze a párt következő kongresszusát, de ott nem lesz tisztújítás, csak a pénzügyi ellenőrző bizottság új elnökét választják meg. Tabu az utódlás kérdése?

Burány Sándor: Ezt nem így látom. Ha van párt, ahol nem tabukérdés a pártelnök személye, az éppen az MSZP. Nem nagyon láttam más pártok esetében azt, hogy több hónapon, éven keresztül folyamatos vitát folytasson arról, ki legyen a pártelnök vagy a miniszterelnök. Most egy tragikus haláleset miatt (Kiss Péternek, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnökének halála miatt - a szerk.) vált szükségessé a kongresszus összehívása. Az azonban sosem zárható ki, hogy egy kongresszus az ügyrendi vita során napirendet változtat. Az MSZP kongresszusaira jellemző, hogy az ügyrendi viták eleve tartalmazzák az összes, ott jelen lévő politikai törekvést. Úgyhogy az elnökség javaslata nem feltétlenül jelenti azt, hogy más kérdések tabunak számítanának.

MN: Sokan teljes tisztújítást szorgalmaznak, de vészhelyzetben végül mindig marad a pártegység és Horn Gyula. Ezt ő hogy csinálja?

BS: Tény, hogy az MSZP 1990 óta zajló történelmében mindig Horn Gyula volt az, aki személyes képességei révén a párton belüli integráló szerepet be tudta tölteni. A viták azóta éleződtek ki, hogy a miniszterelnöki pozíciót is betölti.

MN: Nyilván azért, mert a párton belül jól integrál, de kormányfőként a története nem nagy sikersztori. Gondolok itt a sok legendás improvizációra meg arra, hogy nem igazán ért a gazdasághoz.

BS: Az biztos, hogy az improvizálás neki erős oldala, de ez nem feltétlenül rossz, hiszen például 1994 előtt még váratlan ötletnek számított, hogy Magyarország a felvételét kéri a NATO-ba; ezt az országban először Horn Gyula jelentette ki. Előfordulhatnak persze szerencsétlen meglepetések is. Gazdasági ügyekben nem látom ezt az improvizációt, mert éppen a stabilizációban nagyon következetes a kormány. Arról lehet szó, hogy folyamatos időhátrányban és lépéskényszerben vagyunk, és sokszor olyan rövid idő alatt kell meghoznunk döntéseket, hogy korrekciókra kényszerülünk.

MN: Most azonban igen határozottan merült fel a pártelnöki és miniszterelnöki poszt szétválasztása.

BS: A leghatározottabban a miskolci kongresszus előtt zajlott ez a vita, amikor az alapszabály-módosítás is napirenden volt. De én úgy látom, hogy ezek a viták már lecsendesedtek. Akkor is, most is arról van szó, hogy a párttagok, a küldöttek egy része elégedetlen az első számú emberrel.

MN: Nem azért csendesednek el ezek a viták, mert mindig kiderül, hogy eléggé egy személyre épülő párt az MSZP? Hogy tehát Horn mellett nincs esélye egy második embernek?

BS: Az biztos, hogy Horn Gyulának óriási a szerepe a pártban, miniszterelnökként is és pártelnökként is nagyon nagy a súlya. Viszont nem jelenteném ki ennek alapján, hogy ez akadálya lenne mások kifejlődésének, hiszen egykori vezetőtársai is igen jó politikusok. 1994 után a frakcióban is kulcsszerepet kaptak az MSZP budapesti, megyei szervezeteiben és az önkormányzatokban megedződött fiatal politikusok. De tény, hogy egy miniszterelnöki pozícióval nem lehet úgy játszadozni, mint mondjuk egy megyei pártelnöki poszttal; itt sokkal nagyobb a felelősség. Szerencsésebbnek tartanám, ha ezeket a vitákat rövidebb idő alatt tudnánk befejezni.

MN: Sokan kérik számon az 1994-es választási ígéreteket.

BS: Választási ígéreteinknek volt egy belső ellentmondása: amit a gazdaságpolitikai és a szociálpolitikai fejezetben ígértünk, azt nem lehetett egyidejűleg teljesíteni. Ezt röviddel a kormányra kerülés után már láttuk. A gazdasági nehézségeken szerintem lassan túl vagyunk, most már a szociálpolitikai fejezetből lehetne több dolgot megvalósítani.

MN: Jánosi György valószínűleg sokak véleményét fejezte ki, amikor kifogásolta, hogy a kormány adós maradt az arányosabb közteherviselés ígéretének teljesítésével; az újból összegyűlt reformkörök részéről pedig Keserű Imre egyenesen a volt MDF-hez hasonlította az MSZP-t, amely szerinte "nem tud ellenállni a politikai hatalom gazdasági előnyökre váltása kísértésének".

BS: Ez nagy kérdés. A stabilizációban azért voltak olyan lépések, amelyek az alacsonyabb keresetűek számára mérsékelték a terhek hatását, ezeket nyilván lehetett volna határozottabban megjeleníteni. A mozgásterünkön belül azért megtettük azt, ami elvárható. Az elmúlt évek reálkereset- és reálnyugdíj-csökkenése természetesen senkit nem tett boldoggá. Ami Keserű Imre nyilatkozatát illeti: nem tudom, kikre gondol pontosan, nem tudom, hogy egyes MSZP-politikusok a politikai hatalmat gazdasági előnyökre váltják-e. Ha Imre tudja, akkor egy nap majd elmondja, pontosan kikre gondol. Találgatásokat persze én is olvasok.

MN: De azzal egyetért, hogy az MSZP iránti bizalomvesztés egyik fő oka a sok homályos biznisz, az olajügy, a kliensrendszer, meg hogy az egész pártélet nem eléggé nyilvános?

BS: A párt működése szerintem a kelleténél sokkal nagyobb nyilvánosságot kap. Más pártoknál nincs arra példa, hogy a belső vitákat ily mértékben kiszivárogtatnák, mint minálunk. Azt rendjén valónak tartom, ha valaki a nevét vállalva elmondja a véleményét a lapoknak, azt a gyakorlatot azonban már nehezebben tudom megérteni, hogy fontos testületi ülésekről is kiszivárognak belső viták. Rossz tendenciának tartom, ha egy döntéshozó fórumon mindenkinek arra kell figyelnie, hogy a vitából másnap mit olvas vissza a Népszabadságban. Abból, hogy a demokratikus centralizmust egy életre megutáltuk, még nem következik, hogy minden szennyest ki kell teregetnünk.

MN: A három markáns platform: a Baloldali Tömörülés, a Szociáldemokrata Társulás és az újonnan alakult Szocialista Platform milyen érdekcsoportokat jelenít meg a párton belül?

BS: A Baloldali Tömörülés és a Szociáldemokrata Társulás a pártban régóta meglévő, mozgalmi típusú platformok, amelyek többnyire valamilyen értelmiségi réteg véleményét jelenítik meg. Én a Szociáldemokrata Társulás üléseire járok el, ezek teljesen nyilvánosak. Az 1994 után megalakult mozgalmakban és tagozatokban már meghatározóbb szerepe van az érdekcsoportoknak, amelyeket bizonyos helyzetekben kibővít az elégedetlenkedők egy része.

MN: Mekkora erőt képvisel a Baloldali Tömörülés, amely alapvetően kérdőjelezi meg a kormány gazdaságpolitikáját? Kósáné Kovács Magda alelnök ugyanis elment az ülésükre, és ott tartotta fontosnak elmondani, hogy egy szociáldemokrata pártnak kvázi kötelessége korlátozni a tőke működését.

BS: A platformokra általában jellemző, hogy befolyásuk a párt szervezeti életére, választmányi és kongresszusi döntéseire viszonylag csekély. Amit Kósáné elmondott, alapigazság a Szocialista Internacionáléhoz tartozó valamennyi párt számára. Hogy épp ezen a rendezvényen mondta el, nem jelenti azt, hogy minden más, ott elhangzó véleménnyel is egyetért.

MN: Csak megtisztelte a jelenlétével, és ezzel más rangra emelte a tanácskozást.

BS: A Baloldali Tömörülés nem illegális csoportosulás, belefér a sokszínűségbe. A párton belül szükség van az értelmes párbeszéd lehetőségére. Más kérdés, hogy nyugati befektetők előtt nekem időnként magyarázkodnom kell a Baloldali Tömörülés miatt, akik rákérdeznek, mekkora súlyt képvisel ez a kör. Én meg mindig elmondom, hogy egy kisebbséget.

MN: Talán semmi se ártott jobban az MSZP-nek, mint a Tocsik-ügy. Egyetért Kósánéval abban, hogy nincs nagy válságban az MSZP?

BS: Az MSZP nincs alapvető válságban, de a Tocsik-ügy a legkomolyabb dolog, ami valaha ért bennünket. A szocialista párt nincs hozzászokva ilyen típusú ügyekhez. Ilyen még nem volt, és ez nagyon megrázta a pártot.

MN: Használ-e ilyen helyzetben, ha a Tocsik-bizottság ülésére elmegy Boldvai László pénztárnok, hogy egy kétperces, a bizottságot lekezelő nyilatkozat megtétele után kivonuljon a teremből barátja, Csintalan Sándor társaságában?

BS: A parlamenti vizsgálóbizottsági rendszer kicsit eltér az optimálistól. Szinte valamennyi kényesebb témát vizsgáló bizottságban folyamatosan előfordul, hogy mielőtt a bizottság valamilyen végeredményre jutna, annak valamelyik prominens tagja - vagy adott esetben: elnöke - saját véleményét megfogalmazva azt mondja a nyilvánosságnak, hogy a bizottság már bizonyos következtetésekre jutott. Ez a politikusokat arra kényszeríti, hogy politikai módon közelítsenek meg olyan kérdéseket, amelyeket elsősorban szakmai módon kellene tisztán látni. Meg tudom érteni, hogy egy politikus egy olyan vizsgálóbizottság előtt, amelyben eleve feltételezik a bűnösségét, csak egy rövid nyilatkozatot tesz, mert így semmi olyat nem adhatnak a szájába, amit nem mondott. Boldvai László mentelmi jogát felfüggesztette az Országgyűlés, az ő ügye most már parlamenten kívül fog tisztázódni.

MN: Amikor a pártpénztárnokra a korrupció árnyéka vetül, nem szerencsétlen dolog állandóan az "ártatlanság vélelmét" hangoztatni, hiszen azt senki nem kérdőjelezte meg?

BS: Azért elég sokan megkérdőjelezték...

MN: ...de senki nem mondta, hogy Boldvai bűnös.

BS: Azt nem, de a parlamentben napirend előtt hétről hétre és a vizsgálóbizottság tagjai is fennhangon hangoztatják az MSZP érintettségét. Az MSZP csak egy módon lehet érintve, tehát akik az MSZP érintettségéről beszélnek, azok meg vannak győződve Boldvai bűnösségéről.

MN: Hogy volt az a frakcióülés néhány hete, amelyen egyvalaki felállt, megkérdezte Boldvaitól, érintett-e az ügyben, ő közölte, hogy nem, azután senkinek nem volt több kérdése?

BS: A helyzet az: van valaki, aki tagja a pártnak, tagja a frakciónak, egyúttal a párt pénztárnoka; ez ugye másképpen nem működhet, csak bizalmi alapon. Ha ez az ember elmondja az elnökségnek meg a frakciónak, hogy ő meg a párt érintetlen az ügyben, akkor milyen alapon kérdőjelezzük ezt meg? A párt pénztárnokának lenni politikai poszt, ugyanakkor jó menedzsernek kell lennie, jó pénzügyesnek kell lennie, aki a párt pénzügyeit a törvények szerint tartja rendben és okosan gazdálkodik...

MN: ...ezt Boldvai nyilván jól megtanulta a BIT-ben...

BS: ...nem tudom, hol tanulta meg, de ezt sok helyen lehet jól megtanulni. Személy szerint úgy gondolom, hogy ő ártatlan ebben az ügyben.

MN: Boldvai ügyészségi kihallgatása után megjelent a Magyar Hírlapban, hogy "a hatóságok megalapozottnak tartják annak gyanúját, hogy Boldvai közbenjárására az Arány Rt. Tocsik Márta alvállalkozójaként több mint 230 millió forinthoz jutott". Ha ilyesmi megjelenik, nincs ideje taktikát váltani? Magyarul: ejteni Boldvait, hogy ne rántsa magával az MSZP-t?

BS: Nem vagyok híve az emberáldozatoknak a politika érdekében. Amíg valami meg nem bizonyosodik ebben az ügyben, addig nem lenne szerencsés, ha lépnénk Boldvai László esetében. Ha egy ilyen tisztázatlan helyzetben az MSZP leváltja a pénztárnokát, az egyértelműen azt jelenti, hogy az MSZP beismeri Boldvai bűnösségét. Különben is, mivel kongresszus választja, nem olyan könnyű felfüggeszteni. Nem hiszem, hogy Boldvait jobban védenénk, mint amennyire azt a helyzet indokolttá teszi.

MN: Az MSZP a harmadik helyre szorult az FKgP és a Fidesz mögé a népszerűséglistán, de első helyre ugrott a legelutasítottabb pártok között, 43 százalékkal (a kisgazdák csak 33 százalékkal követik). Hogyan fognak kimászni ebből?

BS: Érdekes magyar jelenség, hogy a népszerűségi listát vezető pártok egyben a népszerűtlenségi listát is vezetik. Az MSZP esetében ez majdnem ugyanígy volt megválasztásakor, 1994-ben is. Ezért a választások előtt végig kell gondolni, mik az eredményeink és mi az, amin változtatnunk kell. Ez nemcsak kommunikációs kérdés, nem egyszerűen a kormány felelőssége, erre kell egy jó stratégia. Még mi magunk sem tudunk eléggé érvelni az eredményeink mellett, ezért folyamatos kommunikációs hátrányban vagyunk. Ami biztos: kerülnünk kell a "népszerűségjavító intézkedéseket", amelyek felpuhíthatnák a stabilizációt.

MN: Egyre többször röppen fel, hogy az MSZP, ha 1998-ban még kormányozhatna, kész lenne a népszerűbb Fideszre lecserélni az SZDSZ-t.

BS: A Fidesz-SZDSZ-csere szerintem így nem vethető fel. Adódhat viszont olyan helyzet, hogy 1998-ban csak négy párt kerül be a törvényhozásba: az MSZP, az FKgP, a Fidesz és az SZDSZ. Ilyen helyzetben elsősorban a választási matematika dönt és az, hogy a különböző pártoknak mi a törekvése. Az biztos, hogy amit ma a kormány csinál, az sok tekintetben szinte szóról szóra megegyezik a Fidesz 1994-es választási programjával; más kérdés, hogy ettől ők sok ponton eltértek. Azt a Fidesznek kell eldöntenie, hogy 1998-ban mi lesz az aktuális véleménye. Remélem, jövőre is a modernizációs pártok koalíciója vezeti az országot. Hogy melyik lesz a valóban modernizációs párt, és melyik az, amelyik csak hirdeti, ebben nem tudok jósolni.

Seres László

publikálva
1997/13. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra