Visszhang: lemez

Mark Pritchard & Thom Yorke: Tall Tales

Visszhang

Néhány hónapja beszélik, hogy valami készülődik a Radiohead háza táján.

Konkrétum azóta sem derült ki, viszont az utóbbi években a The Smile nevű projektjére koncentráló Thom Yorke kihozott egy saját anyagot Mark Pritchard oldalán. Az underground körökben elismert elektronikus zenész-producer 2011-ben csinált pár remixet a Radioheadnek, öt évvel később pedig felkérte Yorke-ot, hogy énekeljen fel egy dalt az Under the Sun című albumára. A Covid idején megbeszélték, hogy készítenek egy közös lemezt, ezután Pritchard az első körben elküldött újdonsült alkotótársának 20 demót. A teljes folyamat fájlcseréken keresztül zajlott, a két művész soha nem találkozott személyesen a több éven át elhúzódó procedúra során. Érdekes módon Pritchard szerette volna, ha gitárok is felcsendülnek a dalokban, de Yorke leszavazta. Így elsősorban az elektronika dominál, lebegős, elszállós hangulat uralkodik sok esetben, és a Radiohead-frontembertől nem túl meglepő módon sötétek a szövegek. Például a Back in the Game-ben, amely vitathatatlanul Donald Trump visszatéréséről szól. A kissé hosszú lemez legjobb darabjai közé a komplex A Fake in a Faker’s World, az ambientes Bugging Out Again, az Airre emlékeztető The White Cliffs, a new wave-es Gangsters és a David Lynchet megidéző címadó dal tartozik. Aki komplexebb élményre vágyik, annak javasoljuk az albumot kísérő filmet, amelyet a borítóért felelős Jonathan Zawada rendezett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.