Akkor sem bírságolható meg egy spontán tüntető, ha lelép a járdáról
D_MAR20170421005.jpg

Akkor sem bírságolható meg egy spontán tüntető, ha lelép a járdáról

  • narancs.hu
  • 2019. február 18.

Belpol

Több ezzel kapcsolatos pert is megnyert a diáktüntetőket képviselő TASZ.

Egy tavaly márciusi tüntetés után többeket azért büntettek meg, mert leléptek a járdáról az úttestre. A rendőrség szerint ezzel szabálysértést követtek el, és 30 ezer forintos büntetést szabott ki a diákokra, de most megszüntették az ellenük folyó eljárást, áll a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közleményében. A jogvédő szervezet emlékeztet, hogy az utóbbi években „rutinszerűvé vált, hogy a bejelentett tüntetések végén a tömeg egy része nem vonul el, hanem új, szervező nélküli, vagyis spontán tüntetésbe kezd“. Ezek többnyire vonulások, és ilyenkor a tömeg sokszor nem fér el a járdán, ezért van aki az úttesten halad. Tavaly óta azonban a rendőrség bekeményített, és igazoltatni, majd büntetni kezdte a spontán tüntetőket. A TASZ szerint a rendőrség magatartása arra utal, hogy nem ismeri el  jogszerűnek a spontán tüntetéseket. A jogvédők szerint azonban a spontán tüntetésekre is vonatkozik a gyülekezési jog hatálya, és a rendőröknek ilyenkor is biztosítania kell a rendezvényt.

A konkrét márciusi esetben még az a rendőrségi érvelés sem állhatott meg, hogy a spontán tüntetők közúti veszélyhelyzetet idéztek volna elő, hiszen az utat, amire leléptek, rendőrsorfar zárta el az autóforgalom elől. „A bíróság azt is megállapította, hogy a rendőrök nem szólították fel a tüntetőket az úttest elhagyására, így tettük jogellenessége sem lehetett nyilvánvaló az adott pillanatban. Ezek alapján a bíróság a TASZ mindhárom diáktüntető ügyfelének ügyében megszüntette az eljárást“ – áll a közleményben.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.