Akkor sem bírságolható meg egy spontán tüntető, ha lelép a járdáról
D_MAR20170421005.jpg

Akkor sem bírságolható meg egy spontán tüntető, ha lelép a járdáról

  • narancs.hu
  • 2019. február 18.

Belpol

Több ezzel kapcsolatos pert is megnyert a diáktüntetőket képviselő TASZ.

Egy tavaly márciusi tüntetés után többeket azért büntettek meg, mert leléptek a járdáról az úttestre. A rendőrség szerint ezzel szabálysértést követtek el, és 30 ezer forintos büntetést szabott ki a diákokra, de most megszüntették az ellenük folyó eljárást, áll a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közleményében. A jogvédő szervezet emlékeztet, hogy az utóbbi években „rutinszerűvé vált, hogy a bejelentett tüntetések végén a tömeg egy része nem vonul el, hanem új, szervező nélküli, vagyis spontán tüntetésbe kezd“. Ezek többnyire vonulások, és ilyenkor a tömeg sokszor nem fér el a járdán, ezért van aki az úttesten halad. Tavaly óta azonban a rendőrség bekeményített, és igazoltatni, majd büntetni kezdte a spontán tüntetőket. A TASZ szerint a rendőrség magatartása arra utal, hogy nem ismeri el  jogszerűnek a spontán tüntetéseket. A jogvédők szerint azonban a spontán tüntetésekre is vonatkozik a gyülekezési jog hatálya, és a rendőröknek ilyenkor is biztosítania kell a rendezvényt.

A konkrét márciusi esetben még az a rendőrségi érvelés sem állhatott meg, hogy a spontán tüntetők közúti veszélyhelyzetet idéztek volna elő, hiszen az utat, amire leléptek, rendőrsorfar zárta el az autóforgalom elől. „A bíróság azt is megállapította, hogy a rendőrök nem szólították fel a tüntetőket az úttest elhagyására, így tettük jogellenessége sem lehetett nyilvánvaló az adott pillanatban. Ezek alapján a bíróság a TASZ mindhárom diáktüntető ügyfelének ügyében megszüntette az eljárást“ – áll a közleményben.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.