Szándékaiban a NAT új tervezet korszerű, gyermekközpontú, a 21. század várható kihívásaira felkészítő folyamatokról szól, de olyan ideális iskolai (személyi, tárgyi, technikai) körülményeket feltételez, és sokszor olyan diákmotivációt és képességeket, amelyek még messze nem biztosítottak a közoktatásban. A túl gyors bevezetés ellentétes hatást váltana ki. A Magyar Tudományos Akadémia éppen ezért azt javasolja a döntéshozóknak, hogy legalább egy évet várjanak a bevezetéssel. Azután pedig rögvest lássanak hozzá egy hosszú távra szóló széles körű konszenzuson alapuló nemzeti oktatási stratégia kidolgozásának - olvasható az MTA honlapján közzétett tanulmányban.
A dicséret a fenti bevezetővel egyébként nagyjából véget is ért. Az MTA 80 szakértő közreműködésével készült anyag ugyanis azzal folytatódik, hogy "a jelenlegi tervezet nem mutat fel átfogó emberképet. Nem derül ki, hogy a tanulóknak milyen tényezők hatására és miként alakuljon a személyiségfejlődése, motivációs rendszere és énképe, mire terjedjen ki, és milyen értékpreferenciákat tartalmazzon a társadalom- és természetképe. Mit jelent a rendszer résztvevői számára a tudás és a műveltség, illetve az ahhoz vezető út: a tanulás és annak kerete, az iskola."
Az MTA szakértői nem tartják szerencsésnek, hogy a társadalmi szerepek és normák elfogadtatására, az alkalmazkodásra nagyobb hangsúly esik, mint az egyén aktivitásának lehetőségére és szükségességére a társadalmi helyzetek alakításában. Fontosnak tartják ugyan a versengésre való felkészítést, de mellette ott kellene lenni az együttműködésre törekvés kialakításának is.
A tanulmány szerint az alaptantervet ki kellene terjeszteni az óvodák utolsó két évére, mivel ott már sok minden eldől. A tervezet hibájaként róják fel, hogy tudomásul veszi a törvényi kötöttségeket, és azokhoz illeszti a NAT-ot, holott elfogadás helyett egy széleskörű társadalmi vitát kellene gerjesztenie a közoktatási rendszer továbbfejlesztési lehetőségeiről. Megkerülhetetlennek tartják továbbá a korszerű szakképzéshez szükséges alapkompetenciák meghatározását és a konzekvenciák levonását a szakgimnáziumokra, szakközépiskolákra.
A tervezet alapvetően korszerű általános szemléletmódja a tartalmi részekben még nem mindenütt érvényesül a tanulmány írói szerint. A modern nyelvezet ellenére a tartalom sok helyen megmarad a hagyományos keretek között, például a tanuló- és tanulás-központúságot, az életkori alapelveket, a fejlesztés prioritásait, felülírják a diszciplináris szempontok.
Pozitív tendencia, hogy a korábbi NAT-hoz képest csökkent a műveltségi (most tanulási) területek száma. De az Akadémia szerint lehetne még kevesebb a „természettudomány és földrajz” és a „technológia” területek egyesítésével. Keveslik viszont a virtuális térben való könnyebb tájékozódást segítő oktatási célokat, anyagokat.
Az MTA szerint a NAT-ban nem kellene óraszámokat meghatározni, pláne nem ilyen magas óraszámokat a felsőtagozaton és a középiskolákban.
Az előírt 34 óra mind a magasra törő, mind a nehézségekkel küzdő diákok számára már életkorlátozó tényező. Miközben az alsó évfolyamok a természettudományos nevelés szempontjából teljesen kihasználatlanok.
A tervezet figyelembe veszi a diákok sokféleségét, s a felvezető év megengedésével, az első két év írásos értékelésével, a nem értékelendő „tárgyakkal”, az átvezető félévekkel, a közösségszervezés kiemelésével új ciklusok kezdetén, valamint az SNI diákokra fordított figyelemmel új pozitív mozzanatokat vezet be. Fontos fejleménynek tartják az akadémia szakértői a személyre szabott tanulás és a pedagógiai támaszrendszerek hangsúlyozását, különös tekintettel a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő tanulók segítésére. Örvendetes a segítő szakmák (pl. pszichológia, gyógypedagógia, fejlesztőpedagógia) szerepének hangsúlyozása.
S azután még hosszú oldalakon sorolják mit kellene másként csinálni.
