A kurátor Lukácsi László felesége, Borbás Dorka, szintén üvegművész. Szabad felszisszenni: csak nem egy belterjes családi vállalkozás ez? De a magyar kortárs üvegművészet családias jellege inkább összetartást és közös fellépéseket jelent, mintsem kirekesztő privilégiumokat. Ez egy nagyon költséges, eszközigényes terület, ahol jelenleg a művészek legerősebb törekvése, hogy alkotásaikkal kilépjenek a designtermék kategóriából. Ezért is lett a tárlat alcíme Az üveg, mint képzőművészet.
Azonos anyag
Nem új irány ez, egészen az 1960-as évek stúdióüveg (studio glass) mozgalmáig mehetünk vissza: az üvegművész maga dolgozik az anyaggal, ő alakítja az üveget forrón vagy hidegen csiszolva, gravírozva, de mindenféleképpen egyedi alkotásokat hoz létre – szemben a sorozatgyártott termékekkel. A stúdióüveg, mint üvegművészeti irányzat, elsősorban az Egyesült Államokban fejlődött ki, majd Európában – Franciaországban, aztán Angliában –, később Ausztráliában és Ázsiában, elsősorban Japánban terjedt el. Az üvegművészek, gyakorta házaspárok, kis, személyes, műhelyek (stúdiók) kemencéiben készítik egyedi alkotásaikat. A stúdióüveg a művészi szabadság és a kézműves technikák ötvözete. Magyarországon az 1970-es évektől jelent meg, s az iparművészetből kiindulva egyre önállóbb, nemzetközi szintű művészi irányzattá fejlődött. Az üveg kilépett a funkcionalitás és a dekorativitás birodalmából, és autonóm gondolatokat kifejező műtárgyak alapanyagává vált.
Egy ideje mindez az Iparművészeti Főiskola (ma MOME) tanárai és hallgatói köréhez fűződik. Volt persze ennek is előzménye, amikor az iparművészeti üvegművészet az ipari formatervezéshez kapcsolódott, és az Ajkai vagy a Salgótarjáni Üveggyárnak készültek formatervek. Az Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György festő, grafikus, szobrászművész kezdeményezésére 1965-ben, Európában az elsők közt nálunk alakult meg az üveg szak. Bohus Zoltán a díszítő festő szak friss diplomás hallgatójaként vett részt mestere mellett az üveg szak elindításában, és vált később minden üvegművész atyai mesterévé.
Fél évszázada, 1976-ban létrejött a Mátraházai Üvegművészeti Alkotótelep, ahol a művészek saját kezűleg dolgozhattak az anyaggal – ez volt az első ilyen jellegű műhely az országban. A nyolcvanas-kilencvenes évektől kezdve a magyar üvegművészek egyre közelebbi kapcsolatba kerültek nemzetközi mozgalmakkal, kiállításokkal. A kis stúdiókban dolgozó művészek művésztelepeken, workshopokon cseréltek tapasztalatokat. Európában a legmeghatározóbb workshop helyszíne, ezzel együtt az amerikai és európai üvegművészet fontos találkozási pontja a németországi Glasmuseum Frauenau és a csehországi Novy Bor lett. Amerikában a Pilchuck művésztelep az egyik legfontosabb központ.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
