“Felnyílik a hessz, és beszól rajta az őr: fiúk halkabban.” Így reagálnak többnyire a börtönőrök, ha verekedés van a cellában, erőszakoskodnak valamelyik kiszolgáltatott fogvatartottal. “Az erőszak mindennapos a börtönökben” – emlékeztet Attila, aki maga is volt elítélt.
A fogvatartottak egymás közötti erőszakosságával akkor foglalkoznak a jogvédők, ha a büntetés-végrehajtás valamilyen mulasztást követ el. Márpedig ki más tudná fékezni a csicskáztatást, ha nem az őrök? Csakhogy egyre kevesebb információ kerül nyilvánosságra a magyar börtönviszonyokról: egy évvel ezelőtt szorították ki a civileket a büntetés-végrehajtási intézetekből, mondván, nincs szükség többé társadalmi kontrollra.
| ||
Tavaly október elsejei hatállyal egyoldalúan mondta fel a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) a 18 éve élő megállapodást a Magyar Helsinki Bizottsággal, amelynek értelmében a civil szervezet eddig ellenőrizte, teljesülnek-e a fogvatartottak jogai.
Ütsz vagy ütnek
A több mint 5 éve szabadult Attila azt mesélte: az elítéltek már a bekerüléskor erőszakos szituációkba kerülnek, mert az újoncoknak úgymond el kell dönteniük egy-egy kvázi próba során, hogy kiállnak magukért, vagy a csicska státuszt választják. Előbbi atrocitások sorozatával jár, így könnyen a büntető cellában találja magát az ember, ahol szintén nem ritka jelenség a tettlegesség. Ez nem igazán zavarja a börtönőröket szerinte.
A bv-sek gyakran élnek verbális erőszakkal, vagy a lelki terror különböző fajtáival, de a tettlegesség kirívó eseteire is akadt példa. Jelenleg is tárgyalási szakaszban van egy ügy, mely arról szól, hogy a bv-sek agyonverhettek valakit – a vádlottak szabadlábon védekeznek.
Minderről Attila azon a Magyar Helsinki Bizottság által szervezett keddi rendezvényen beszélt, ahol a börtönökben uralkodó körülményekről és a fogvatartottak jogairól esett szó. Saját tapasztalatai szerint a legelviselhetetlenebb a börtönterekben az, hogy az egyterű zárkákban karnyújtásnyira van a csupán függönnyel alig elválasztott WC és az asztal, “oda szarunk, ahol eszünk” – mondja. Ez sok konfliktust szül a cellatársak között.
A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az elmúlt évben a többi civil szervezetet is elhajtott, a börtönökből, köztük karitatív szervezetekkel is felmondta a BVOP az eddigi megállapodásait.
Biztonsági-büntetési vonal
Tóth Tamás a BRFK éléről érkezett 2016-ban a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) vezetői székébe. A Helsinki véleménye szerint komoly szemléletbeli változást, rendőri attitűdöt hozott magával az új vezető: a biztonsági-büntetési vonalat erősíti, miközben a reintegrációs folyamatokat vagy az átláthatóságot háttérbe szorítja.
| ||
Jelenleg 16.830 embert tartanak fogva a hazai börtönökben. Tavaly mintegy 18 ezer fogvatartott volt. 116 százalékos az intézmények zsúfoltsága. Néhány hónapja még 120 százalékos volt.
A csökkenés oka az lehet, hogy mára már másképp számolják a telítettségi adatokat. Életteret számolnak mozgástér helyett: a fogvatartottak életteréből csak a vizesblokkokat vonják ki, a zárkában található bútorokat, ágyat, szekrényt, asztalt, stokit nem, azok a rendelkezésre álló négyzetméter részei (lehetnek).
87 százalékos a börtönszemélyzet feltöltöttségi állapota. Vagyis az előírtnál jóval kevesebb, az utóbbi két évben 10 százalékos lett az állomány csökkenése, erős a fluktuáció.
Bár a Magyar Helsinki Bizottság rendszeresen gyűjt adatot például közérdekű adatigénylés során, az információátadás meg sem közelíti a korábbi bv-s kapcsolattartást.
Első a biztonság
Van olyan intézet, ahonnan legalább levelet küldhetnek a Helsinkinek a bent lévők, ily módon bár kapcsolatba léphetnek a jogvédőkkel, de a megállapodás hiányában az idő, míg reagálni tud a szervezet egy-egy megkeresésre, jelentősen megnövekedett – mesélte Tarnai Dóra, a Helsinki Bizottság jogásza.
Több olyan intézmény is van viszont, ahonnan egyetlen eset sem érkezik a civilekhez, ezekben a börtönökben vagy minden csodás, vagy ahogy a szervezet munkatársai mondják, simán lehet, hogy az adott fogvatartási intézet parancsnoka egyszerűen csak nem engedélyezi a kapcsolatfelvételt.
Míg korábban a rabok telefonon is kereshették a Magyar Helsinki Bizottságot, mára ez sem járható út. Korlátozva van ugyanis a telefonálás, a rabok csak kapcsolattartóikkal beszélhetnek. Így lényegében csak azok tudnak (időben) jogi segítséget kapni a Helsinkitől is, akik olyan viszonyt ápolnak családtagjaikkal, barátaikkal, hogy azok ily módon is az elítéltek segítségére vannak.
Élni és élni hagyni
A romló börtönkörülmények okán szisztematikus emberi jogsértés zajlik, mert huzamos ideig tartanak fogva zsúfolt helyeken embereket – teszi hozzá Vig Dávid, a Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője.
| ||
2015. március 15-én megszületett az a strasbourgi pilot ítélet, amely során előírtak Magyarország számára bizonyos magatartási szabályokat, olyan feladatokat, amelyeket teljesíteni kell – emlékeztet Fahidi Gergely ügyvéd. Az egyik ilyen előírás volt, hogy generálisan javítani kell a fogvatartási körülményeket, a másik, hogy személyenként lehetővé kell tenni a kompenzációt a sérelmet szenvedettek számára.
Nem engedik be a külvilágot
Egy ideje a bv ellehetetleníti a fogvatartottak kapcsolatba lépését a családjaikkal.
| ||
Apának szeretettel, állhat az alábbi képen. De ki látható a családi fotón? A kérdés nem vicc, a kép nem egy ismeretlen Malevics-mű. Ez tényleg egy családi kép, legalábbis a börtön szerint. Az utóbbi hónapokban ugyanis már csak fénymásolatban kaphatják meg leveleiket az elítéltek, sőt, egy ideje már szeretteik fotóit is – tudatta a Magyar Helsinki Bizottság.
A büntetés-végrehajtás arra hivatkozik, hogy a hozzátartozók több esetben drogba áztatták a papírokat. Ezzel a szigorú, mindenkire vonatkozó intézkedéssel akarják megelőzni a bűncselekményeket. Mindennek az a következménye, hogy olvashatatlan és felismerhetetlen másolatokat kap minden rab levél és családi fotó gyanánt.
De nem csak a kapcsolattartás eme formáját, a csomagküldést is szigorított a bv. Eddig nem romlandó ételt postai úton lehetett juttatni a rabok számára. A nyáron végbement jogszabályváltozás óta azonban erre már nincs lehetőség, a kapcsolattartó mára már csak egy, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által 70 millió forintért fejlesztett webshopján keresztül lehet meghatározott termékeket venni az elítélteknek.
3835 ember, 19276 munkaóra, 1 nap
Ugyanakkor méregdrága börtönrazziákat tart a bv, tiltott tárgyakat keresnek elképesztő energiabefektetéssel. Szeptember 23-án a büntetés-végrehajtás, a rendőrség és az adóhivatal emberei közül nem kevesebb, mint 3835 fő vett részt egy „összehangolt országos biztonsági vizsgálat végrehajtásában”. Ezen az egyetlen napon 19 276 munkaórában kerestek tiltott tárgyakat a fogvatartottaknál – tudta meg a Magyar Helsinki Bizottság rákérdezés útján a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságtól.
Így a börtönőrök által természetszerűen egyébként is előforduló tiltott tárgyak keresése, a börtönzsargon hipizésnek vagy hipisztetésnek nevezett tevékenysége során, az őrök a rendőrök és a NAV-osok segítségével bizonyára rátaláltak eldugott mobilokra, SIM-kártyákra, illegális merülőforralókra vagy jelentésköteles gyógyszerekre. Vagy épp a szintén tiltott tárgynak minősülő könyvekre vagy az engedélyezett méretnél nagyobb törülközőkre.
| A rendszerváltás után és előtt A rendszerváltást követően a bv. és a Helsinki között jó kapcsolat alakult ki, többször megújították a megállapodásukat. A civilek rendszeresen látogatták a magyar börtönöket: a jogvédők kutatásokat végezhettek a bv-intézetekben, monitorozhatták azokat, és jogi segítséget nyújthattak a fogvatartottaknak. A szakértők vizsgálták a rabok jogainak érvényesülését, eljárhattak egyedi panaszok nyomán, foglalkoztak többek között a túlzsúfoltság problémájával, a börtönökben előforduló erőszakos cselekményekkel, vagy az előzetes letartóztatás gyakorlatának anomáliáival. Ennek vetett véget az új hozzáállás. |
