Színház

AI kontra Al Bano

Hivatali mesék – Prospero Színkör

Kritika

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Az idei fesztiválon a régóta színvonalas előadásokkal visszajáró társulatok voltak többségben. A székesfehérvári Prospero Színkör Hivatali mesék című munkája azzal is kitűnt, hogy nem a bejáratott klasszikusok közül választottak darabot, hanem a társulat egyik tagja, Czeller Péter írta meg – saját munkahelyi tapasztalatai alapján – a szövegkönyvet. (Írói teljesítményét a szakmai zsűri díjjal is elismerte.)

Láttunk már hasonló ötletből remek előadást Mészáros Piroskától, aki Call girl címmel egy multicég telefonos ügyfélszolgálatán szerzett tapasztalataiból készített nagyon személyes vallomást. Czeller Péter azonban nem a személyes történetére, hanem az irodai lét tipikus helyzeteire építette fel a hét jelenetből összeálló darabot, ügyesen elkerülve a közhelyesség csapdáját. Kis abszurd egy ceruzahegyező körül, egy idősebb, digitálisan nem túl képzett munkatárs betanítása, kiszolgáltatottság, önfeladás egy felvételi interjú során és az elmaradhatatlan munkahelyi bulik, ahol Al Bano sokszor elismételt neve is elég, hogy pontos képet adjon a generációk közötti szakadékról.

Az egyes jeleneteket egymás között felosztva hárman (Bognár Beatrix, Czeller Péter és Tóth Tímea) rendezték, ez azonban nem érződik az előadáson, sikerült jól összekötni a részeket, és ívet adni a játéknak, amely Varjas Benjámin harsányra hangolt kezdő monológjától (egy semmire sem jó termék mindenhatóságáról akarja meggyőzni hallgatóságát) a munkahelyi bulik lecsengő, depresszív-motyogós szakaszáig terjed. Az egyes jelenetek intenzitása nem egyenletes, az előadás közepe táján van egy leszálló szakasz, de ezen gyorsan túllendülnek. Üdítő, friss játékot látunk, vicces helyzetek sorát, az összkép mégsem egy súlytalan komédiáé, mert kicsit ellépnek az abszurd felé, és az emberi kiszolgáltatottság is ott érződik a humor mögött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.