Színház

AI kontra Al Bano

Hivatali mesék – Prospero Színkör

Kritika

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Az idei fesztiválon a régóta színvonalas előadásokkal visszajáró társulatok voltak többségben. A székesfehérvári Prospero Színkör Hivatali mesék című munkája azzal is kitűnt, hogy nem a bejáratott klasszikusok közül választottak darabot, hanem a társulat egyik tagja, Czeller Péter írta meg – saját munkahelyi tapasztalatai alapján – a szövegkönyvet. (Írói teljesítményét a szakmai zsűri díjjal is elismerte.)

Láttunk már hasonló ötletből remek előadást Mészáros Piroskától, aki Call girl címmel egy multicég telefonos ügyfélszolgálatán szerzett tapasztalataiból készített nagyon személyes vallomást. Czeller Péter azonban nem a személyes történetére, hanem az irodai lét tipikus helyzeteire építette fel a hét jelenetből összeálló darabot, ügyesen elkerülve a közhelyesség csapdáját. Kis abszurd egy ceruzahegyező körül, egy idősebb, digitálisan nem túl képzett munkatárs betanítása, kiszolgáltatottság, önfeladás egy felvételi interjú során és az elmaradhatatlan munkahelyi bulik, ahol Al Bano sokszor elismételt neve is elég, hogy pontos képet adjon a generációk közötti szakadékról.

Az egyes jeleneteket egymás között felosztva hárman (Bognár Beatrix, Czeller Péter és Tóth Tímea) rendezték, ez azonban nem érződik az előadáson, sikerült jól összekötni a részeket, és ívet adni a játéknak, amely Varjas Benjámin harsányra hangolt kezdő monológjától (egy semmire sem jó termék mindenhatóságáról akarja meggyőzni hallgatóságát) a munkahelyi bulik lecsengő, depresszív-motyogós szakaszáig terjed. Az egyes jelenetek intenzitása nem egyenletes, az előadás közepe táján van egy leszálló szakasz, de ezen gyorsan túllendülnek. Üdítő, friss játékot látunk, vicces helyzetek sorát, az összkép mégsem egy súlytalan komédiáé, mert kicsit ellépnek az abszurd felé, és az emberi kiszolgáltatottság is ott érződik a humor mögött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.