Az évforduló legemlékezetesebb eseménye Ács Dániel Nem tudhatod – Egy tarkólövés meghamisítása című kötetének novemberi megjelenése volt, amely tudományos igényű, hiánypótló munkaként tett kísérletet az abdai tömeggyilkosság pontos körülményeinek rekonstruálására, megnevezve a lehetséges elkövetőket, nem utolsósorban pedig leleplezve a Radnóti-gyilkosság évtizedek óta forgalomban lévő, olykor egyenesen történelemhamisító narratíváinak hazugságait. (A könyvről szóló rövid ismertetést lásd 2025. január 8-i lapszámunk Visszhang rovatában.)
Szintén novemberben mutatták be az Ázott hajában hét halott bogár ragyog című koncertszínházi előadást, amellyel irodalmi, könnyűzenei és színházi eszközöket vegyítve, a Nemzeti Színházhoz frissen szerződött Vecsei H. Miklósnak és összművészeti társulatának lett volna lehetősége széles közönség előtt, kényelmes anyagi és technikai feltételek mellett feldolgozni a tragédia emlékét. Azonban a QJÚB által színpadra állított produkció képtelen volt kilépni az élettörténet megszilárdult értelmezési keretei közül, pedig azok bizonyos, Vecseiék által is felhasznált elemeinek (az erőltetett krisztusi párhuzamok, a vállalt halál heroikus toposza, a gyilkosok kilétének elkenése) problematikus voltára Ács kutatása is felhívta a figyelmet. Ennek fényében egészen meglepő, hogy az évfordulóval kapcsolatos hiányérzetet néhány hónappal később egy román költő művének magyarországi megjelenése tudta enyhíteni.
Radu Vancu nagyszebeni író, műfordító, irodalomtudós és szerkesztő, a román PEN Club volt elnöke eredetileg 2023-ban publikálta Kaddish című kötetét. Mint a fordító utószavából kiderül, a bucsai mészárlás híre késztette Vancut a mű megírására, az orosz katonák kegyetlenkedései ugyanis Radnóti Miklós történetét juttatták eszébe, akinek utolsó verseit Carolyn Forché Against Forgetting című, 1993-as antológiájában olvasta. A Radnóti-versekkel való első találkozásának élményét a mű nyitószakaszában maga a szerző is felidézi. Az abdai tömegsírból előkerült Bori notesz szövegeivel kapcsolatban úgy fogalmaz, azok „a legragyogóbb és leghátborzongatóbb versek, amiket ember valaha alkotott”, saját munkáját pedig, amelyre egyetlen nagy ívű költeményként hivatkozik, a kaddis és a neküia ötvözeteként jellemzi.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
