Film

Csehov úszómedencéje

Danny és Michael Philippou: Hozd vissza őt

Kritika

A cselekmény kiindulópontja akár egy gonosz mostohát középpontba állító mese kezdete is lehetne.

Valahol Adelaide-ben (a rendezők szülővárosában) két féltestvér, Andy (Billy Barratt) és a látássérült Piper (Sora Wong) árván maradnak apjuk hirtelen halála után. A különc Laurához kerülnek, aki elvesztette saját vak lányát, és egy másik zavart, furán viselkedő kisfiúnak, Ollie-nak (Jonah Wren Phillips) is a gondját viseli. Csak néhány hónapig maradnának, amíg Andy betölti 18. életévét és gyámsága alá venné Pipert. Laura az első pillanattól csak Piperre irányítja figyelmét és szeretetét, Andyt látványosan ignorálja, sőt provokálja. Szinte az őrületig fogva tartja saját lánya halálának emléke; mint minden gyászoló anya, visszahozná őt az életbe. A testvérek nem sejtik, hogy nevelőanyjuk ezt szó szerint érti. Éjszakánként egy VHS-re vett okkult rituálét tanulmányoz: az oroszul beszélő résztvevők egy pincében feltámasztják a holtakat, az elhunytak lelkét friss, élő testekbe transzplantálva.

A film szerencsésen nem magyarázza agyon a rítusok hátterét, épp eleget hagy a fantáziára. Más szempontból viszont a horror nagyon is (talán túlságosan is) jól látható: Laura házának kertjében van egy üresen álló csehovi úszómedence, amely talán egy ponton sátáni szertartás helyszíne lesz, továbbá az ingatlan különböző pontjain mindig ott ólálkodik a borzongató Ollie, aki különböző dolgokat vesz a szájába, gyakran gyomorforgató eredménnyel. A cselekmény bontakozása felidézi az Ördögűző-széria jól ismert „megszállott gyermek” kliséit, de a testi átalakulások, torzulások és vérbő csonkítások mégis működnek. Ami még hatásosabb, hogy még a történet főgonoszaként működő Laurára is a frászt hozzák, ami jól mutatja, hogy a gyászba beleőrült nő maga sem méri fel igazán, micsoda sötét hatalmakkal paktált le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.