Film

Csehov úszómedencéje

Danny és Michael Philippou: Hozd vissza őt

Kritika

A cselekmény kiindulópontja akár egy gonosz mostohát középpontba állító mese kezdete is lehetne.

Valahol Adelaide-ben (a rendezők szülővárosában) két féltestvér, Andy (Billy Barratt) és a látássérült Piper (Sora Wong) árván maradnak apjuk hirtelen halála után. A különc Laurához kerülnek, aki elvesztette saját vak lányát, és egy másik zavart, furán viselkedő kisfiúnak, Ollie-nak (Jonah Wren Phillips) is a gondját viseli. Csak néhány hónapig maradnának, amíg Andy betölti 18. életévét és gyámsága alá venné Pipert. Laura az első pillanattól csak Piperre irányítja figyelmét és szeretetét, Andyt látványosan ignorálja, sőt provokálja. Szinte az őrületig fogva tartja saját lánya halálának emléke; mint minden gyászoló anya, visszahozná őt az életbe. A testvérek nem sejtik, hogy nevelőanyjuk ezt szó szerint érti. Éjszakánként egy VHS-re vett okkult rituálét tanulmányoz: az oroszul beszélő résztvevők egy pincében feltámasztják a holtakat, az elhunytak lelkét friss, élő testekbe transzplantálva.

A film szerencsésen nem magyarázza agyon a rítusok hátterét, épp eleget hagy a fantáziára. Más szempontból viszont a horror nagyon is (talán túlságosan is) jól látható: Laura házának kertjében van egy üresen álló csehovi úszómedence, amely talán egy ponton sátáni szertartás helyszíne lesz, továbbá az ingatlan különböző pontjain mindig ott ólálkodik a borzongató Ollie, aki különböző dolgokat vesz a szájába, gyakran gyomorforgató eredménnyel. A cselekmény bontakozása felidézi az Ördögűző-széria jól ismert „megszállott gyermek” kliséit, de a testi átalakulások, torzulások és vérbő csonkítások mégis működnek. Ami még hatásosabb, hogy még a történet főgonoszaként működő Laurára is a frászt hozzák, ami jól mutatja, hogy a gyászba beleőrült nő maga sem méri fel igazán, micsoda sötét hatalmakkal paktált le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.