Valahol Adelaide-ben (a rendezők szülővárosában) két féltestvér, Andy (Billy Barratt) és a látássérült Piper (Sora Wong) árván maradnak apjuk hirtelen halála után. A különc Laurához kerülnek, aki elvesztette saját vak lányát, és egy másik zavart, furán viselkedő kisfiúnak, Ollie-nak (Jonah Wren Phillips) is a gondját viseli. Csak néhány hónapig maradnának, amíg Andy betölti 18. életévét és gyámsága alá venné Pipert. Laura az első pillanattól csak Piperre irányítja figyelmét és szeretetét, Andyt látványosan ignorálja, sőt provokálja. Szinte az őrületig fogva tartja saját lánya halálának emléke; mint minden gyászoló anya, visszahozná őt az életbe. A testvérek nem sejtik, hogy nevelőanyjuk ezt szó szerint érti. Éjszakánként egy VHS-re vett okkult rituálét tanulmányoz: az oroszul beszélő résztvevők egy pincében feltámasztják a holtakat, az elhunytak lelkét friss, élő testekbe transzplantálva.
A film szerencsésen nem magyarázza agyon a rítusok hátterét, épp eleget hagy a fantáziára. Más szempontból viszont a horror nagyon is (talán túlságosan is) jól látható: Laura házának kertjében van egy üresen álló csehovi úszómedence, amely talán egy ponton sátáni szertartás helyszíne lesz, továbbá az ingatlan különböző pontjain mindig ott ólálkodik a borzongató Ollie, aki különböző dolgokat vesz a szájába, gyakran gyomorforgató eredménnyel. A cselekmény bontakozása felidézi az Ördögűző-széria jól ismert „megszállott gyermek” kliséit, de a testi átalakulások, torzulások és vérbő csonkítások mégis működnek. Ami még hatásosabb, hogy még a történet főgonoszaként működő Laurára is a frászt hozzák, ami jól mutatja, hogy a gyászba beleőrült nő maga sem méri fel igazán, micsoda sötét hatalmakkal paktált le.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
