magyarnarancs.hu: 2017-re átalakították a szervezet érdekvédelmi munkáját, hogy hatékonyabban tudjanak fellépni a mozgáskorlátozott embereket érintő ügyekben. Mi az, ami korábban nem működött?
Kovács Ágnes: Az elmúlt húsz évben elindult egy pozitív folyamat a fogyatékosügyi szakpolitikában, ami először a 2008-as gazdasági világválság idején szakadt meg a megszorítások miatt. Bizonyos területeken azóta is történtek visszalépések. Közösségünk veszteségként élte meg például a rokkantsági nyugdíj rendszerének megváltoztatását, illetve a több területen is tapasztalható forráselvonást. A támogató szolgálatokra fordított költségvetési fedezet például tíz évvel ezelőtt nyolcmilliárd forint volt, ma ez az összeg alig több, mint hárommilliárd forint. Ezeket az érdekképviselet természetesen kudarcként élte meg. Egyértelművé vált, hogy a korábbi érdekvédelmi technikák már nem alkalmazhatóak ugyanolyan sikerrel, mint korábban. Az aktuális jogalkotói kérdésekre reagálva az idő rövidsége miatt szinte lehetetlen azonnali eredményt elérni, ez hosszabb folyamatot igényel. Sikeresebbnek mondhatók azok a törekvéseink, amikor a mozgáskorlátozott emberek közösségét érintő egy-egy téma kapcsán dolgozzuk ki javaslatainkat, majd az érintett szervezetek bevonásával folytatott egyeztetéseket követően jutunk el a kormányzati párbeszédig.
magyarnarancs.hu: Évekig sem a kormány, sem a főváros részéről nem volt meg a politikai akarat a hármas metró akadálymentesítésére, Tarlós István még cinikusan még azt is mondta egyszer, hogy azért nincs szükség a teljes akadálymentesítésre, mert a kerekesszékesek nem is használják a metrót. Hogyan sikerült ebben a közegben elérni, hogy tárgyaljon önökkel a kormány, illetve a főváros?
KÁ: A MEOSZ hosszú ideig csak a háttérből figyelte az ügy alakulását, és támogatta a budapesti tagszervezet munkáját, olykor anyagilag is, de úgy gondoltam, hogy az aluljárókba szervezett demonstrációk helyett célravezetőbb lenne a főpolgármester úrral tárgyalni. Tavaly júniusban adódott egy olyan helyzet, amikor a MEOSZ kénytelen volt bekapcsolódni a teljes körű akadálymentesítésért végzett munkába. Szervezetünk akkor adta ki az ügyben az első állásfoglalását, amelyben kizárólag a teljes körű akadálymentesítést tartotta elfogadhatónak. Ezt képviseltük mindvégig az érdekegyeztetési folyamatok során. Amikor kiderült, hogy a projekt keretében csak nyolc állomás akadálymentesítését tervezik, egyeztetésre hívtuk az érintett szervezeteket.
magyarnarancs.hu: Mindenki megjelent?
KÁ: Nem, a fővárostól nem érkezett senki, viszont a BKV Zrt. Metró Felújítási Projekt Igazgatóság, a Nemzetgazdasági Minisztérium, az érintett kerületi önkormányzatok és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala képviselői megjelentek, és támogatták a MEOSZ javaslatát abban, hogy létrehozzunk egy munkacsoportot, ami felügyelné a nyolc állomás akadálymentesítésére vonatkozó tervek elkészítését. Ezután többször kértük a fővárost és a kormányt, hogy kötelezzék el magukat a teljes körű akadálymentesítés mellett, és biztosítsák az ehhez szükséges költségvetési forrásfedezetet is. Mivel fél év elteltével sem történt érdemi változás, nyílt levélben fordultam Tarlós István főpolgármester úrhoz, a kormánypárti és az ellenzéki politikusokhoz, melyben leírtam: a hazai jogszabályokkal is ellentétes a tervezett intézkedés, továbbá méltatlan helyzetet teremt a mozgáskorlátozott emberek, az idősek és a babakocsival közlekedők számára egyaránt. Ezt követően kezdeményezett egyeztetést 2018 januárjában Tarlós István a MEOSZ-szal. Az elért eredmény pedig mérföldkő volt a fogyatékosügyi szakpolitikában. Több helyről is megkaptam, hogy hazaáruló vagyok, amiért leülök tárgyalni a legfelsőbb szintek képviselőivel. Számomra azonban az M3-as metró teljes körű akadálymentesítésének ügye soha nem politikai, hanem kizárólag szakpolitikai ügy volt.
magyarnarancs.hu: Személyes találkozót kezdeményezett Orbán Viktorral amiatt, hogy az ápolási díj rendezésére egyetlen forint sem került bele a jövő évi költségvetésbe. Érkezett válasz?
KÁ: Igen, a napokban kaptam levelet a miniszterelnök úrtól, amelyben megköszönte a szövetség munkáját, és az ápolási díj ügyében készített anyagunkat továbbította Kásler Miklós miniszter úr felé. Ez egyelőre nem jelent semmit, hiszen a szakpolitika csak annyit tud tenni, amennyit a kormányzat megenged. Szakpolitikai döntések ugyanis csak akkor születhetnek, ha van mögöttük politikai szándék is, így a miniszterelnök úr pozíciójából eredően nem vonhatja ki magát a folyamatból.
magyarnarancs.hu: Magyarországnak milyen elmaradásai vannak a mozgáskorlátozottakat érintő nemzetközi szabályok betartásával kapcsolatban?
KÁ: Az igazság az, hogy eddig egyetlen kormány sem vette komolyan a fogyatékos emberek felzárkóztatását célzó jogszabályok betartását. Ez azért is szomorú, mert olyan törvényekről beszélünk, amelyeket az Országgyűlés jobb- és baloldali képviselői egyetértésben szavaztak meg. A fogyatékos emberek társadalmi felzárkóztatását célzó jogszabályainkban vállalt kötelezettségeinket sem teljesítettük maradéktalanul, itt is jelentős elmaradásban vagyunk. A 11 éve ratifikált, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hazai végrehajtásáról Magyarországnak időszakonként be kell számolnia. Hazánk a korábbi felülvizsgálat során már kapott elmarasztalást a végrehajtás hiányosságai miatt. Jelenleg annak vizsgálata zajlik, hogy azóta milyen változások történtek a hiányosságok kiküszöbölésére. Ugyancsak problémák vannak az 1997-es épített környezet alakításáról és védelméről szóló, akadálymentesítést elősegítő törvény betartása során is. Az akadálymentesítés előrehaladását szolgálná ugyanakkor az is, ha az európai uniós forrásból megvalósuló beruházások is teljeskörűen akadálymentesek lennének, különösen hogy az ENSZ-egyezmény is előírja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának kötelezettségét. Húsz év távlatából nézve jelentősen előrébb lennénk az épített környezet akadálymentesítésében, ha a kötelező jogszabályi előírásokat komolyan vették volna az érintettek. A közösségi közlekedés terén a MÁV is jelentős lemaradásban van az akadálymentesítéssel. Az 1998-as esélyegyenlőségi törvény egyik kiemelt területe a közösségi közlekedésben tapasztalható hátrányok felszámolása. Ehhez képest az idén 20 éves esélyegyenlőségi törvényt úgy „ünnepeljük”, hogy a MÁV még csak most kezd egy olyan stratégiát alkotni, amelyben a tervek szerint 2050-ig vállalja a vasúti közlekedés teljes akadálymentesítését.
