A szerk.

Imádkozzunk, tábornokom!

A szerk.

A NER Magyarországának fenti, brutálisan realista leírása után hagyjuk szabadon repkedni gondolataink tarka pillangóit, és próbáljuk elképzelni, hogy az utolsó emberarcú fideszes – de nem az a fajta, amelyiknek egy-egy példányát időnként odavetik a hülye nem-fideszeseknek, hogy nesztek, álmodozzatok csak –, tehát hogy ez az utolsó emberarcú fideszes zavart köhintés után megszólítja vezénylő tábornokát.

És azt mondja neki, hogy ért ő mindent, érti az igazi polgári, azaz nyugati világgal meg szabad gondolkodással szembeni komplexust basáskodással, Hatvanpusztával együtt, érti a bunkóságot, sőt talán még a kipécézett embertársainkkal szemben gátlástalanná felturbózott, minden erkölcsi normát felrúgó uszítás magasabb (választási) céljait is érti. És persze érti azt is, hogy mindazon szemfényvesztés, amellyel eddig kábítani lehetett a megfelelő számú választót, az most, hogy e kábítások minden negatív gazdasági következménye végérvényesen rászakadt az országra, tovább nem folytatható. Igazából az is nagy eredmény lesz, ha valaki beveszi azt a legutóbbi ordas hazugságot, mely szerint a kormány, felismerve a víziközmű-szolgáltatók és -hálózat rettenetes állapotát, a magyar emberek zavartalan ellátásáért eddig soha nem tapasztalt összegeket kész áldozni a meg- és felújításukra; az igaz emberarcú fideszes esetleg, minden merszét összeszedve, e ponton megjegyzi, hogy imádkozzunk, tábornokom, a mieink közül senkinek ne jusson eszébe, hogy ez az egész lerohadás összefügg-e gyönyörű politikai termékünkkel, a rezsicsökkentéssel, mert erre már az agitprop sem tudna kitalálni kellőképpen együgyű választ.

Igazából csak a tempó nyugtalanítja, folytatná az igaz emberarcú fideszes. Hogy még csak 2025 júliusa van, és már ott tartunk, hogy a szomszédban agyonverik a magyarokat meg felgyújtják a templomaikat. A gyorsaság most nemcsak azért hátrányos, mert nincs idő a narratíva kidolgozására – mert ezek az állítások egyelőre nagyon ingatagok, sebtében fogant összeesküvés-elméletnek tűnik mindahány –, hanem azért is, hogy mi lesz így jövő márciusban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.