A szerk.

Imádkozzunk, tábornokom!

A szerk.

A NER Magyarországának fenti, brutálisan realista leírása után hagyjuk szabadon repkedni gondolataink tarka pillangóit, és próbáljuk elképzelni, hogy az utolsó emberarcú fideszes – de nem az a fajta, amelyiknek egy-egy példányát időnként odavetik a hülye nem-fideszeseknek, hogy nesztek, álmodozzatok csak –, tehát hogy ez az utolsó emberarcú fideszes zavart köhintés után megszólítja vezénylő tábornokát.

És azt mondja neki, hogy ért ő mindent, érti az igazi polgári, azaz nyugati világgal meg szabad gondolkodással szembeni komplexust basáskodással, Hatvanpusztával együtt, érti a bunkóságot, sőt talán még a kipécézett embertársainkkal szemben gátlástalanná felturbózott, minden erkölcsi normát felrúgó uszítás magasabb (választási) céljait is érti. És persze érti azt is, hogy mindazon szemfényvesztés, amellyel eddig kábítani lehetett a megfelelő számú választót, az most, hogy e kábítások minden negatív gazdasági következménye végérvényesen rászakadt az országra, tovább nem folytatható. Igazából az is nagy eredmény lesz, ha valaki beveszi azt a legutóbbi ordas hazugságot, mely szerint a kormány, felismerve a víziközmű-szolgáltatók és -hálózat rettenetes állapotát, a magyar emberek zavartalan ellátásáért eddig soha nem tapasztalt összegeket kész áldozni a meg- és felújításukra; az igaz emberarcú fideszes esetleg, minden merszét összeszedve, e ponton megjegyzi, hogy imádkozzunk, tábornokom, a mieink közül senkinek ne jusson eszébe, hogy ez az egész lerohadás összefügg-e gyönyörű politikai termékünkkel, a rezsicsökkentéssel, mert erre már az agitprop sem tudna kitalálni kellőképpen együgyű választ.

Igazából csak a tempó nyugtalanítja, folytatná az igaz emberarcú fideszes. Hogy még csak 2025 júliusa van, és már ott tartunk, hogy a szomszédban agyonverik a magyarokat meg felgyújtják a templomaikat. A gyorsaság most nemcsak azért hátrányos, mert nincs idő a narratíva kidolgozására – mert ezek az állítások egyelőre nagyon ingatagok, sebtében fogant összeesküvés-elméletnek tűnik mindahány –, hanem azért is, hogy mi lesz így jövő márciusban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.