A szerk.

Imádkozzunk, tábornokom!

A szerk.

A NER Magyarországának fenti, brutálisan realista leírása után hagyjuk szabadon repkedni gondolataink tarka pillangóit, és próbáljuk elképzelni, hogy az utolsó emberarcú fideszes – de nem az a fajta, amelyiknek egy-egy példányát időnként odavetik a hülye nem-fideszeseknek, hogy nesztek, álmodozzatok csak –, tehát hogy ez az utolsó emberarcú fideszes zavart köhintés után megszólítja vezénylő tábornokát.

És azt mondja neki, hogy ért ő mindent, érti az igazi polgári, azaz nyugati világgal meg szabad gondolkodással szembeni komplexust basáskodással, Hatvanpusztával együtt, érti a bunkóságot, sőt talán még a kipécézett embertársainkkal szemben gátlástalanná felturbózott, minden erkölcsi normát felrúgó uszítás magasabb (választási) céljait is érti. És persze érti azt is, hogy mindazon szemfényvesztés, amellyel eddig kábítani lehetett a megfelelő számú választót, az most, hogy e kábítások minden negatív gazdasági következménye végérvényesen rászakadt az országra, tovább nem folytatható. Igazából az is nagy eredmény lesz, ha valaki beveszi azt a legutóbbi ordas hazugságot, mely szerint a kormány, felismerve a víziközmű-szolgáltatók és -hálózat rettenetes állapotát, a magyar emberek zavartalan ellátásáért eddig soha nem tapasztalt összegeket kész áldozni a meg- és felújításukra; az igaz emberarcú fideszes esetleg, minden merszét összeszedve, e ponton megjegyzi, hogy imádkozzunk, tábornokom, a mieink közül senkinek ne jusson eszébe, hogy ez az egész lerohadás összefügg-e gyönyörű politikai termékünkkel, a rezsicsökkentéssel, mert erre már az agitprop sem tudna kitalálni kellőképpen együgyű választ.

Igazából csak a tempó nyugtalanítja, folytatná az igaz emberarcú fideszes. Hogy még csak 2025 júliusa van, és már ott tartunk, hogy a szomszédban agyonverik a magyarokat meg felgyújtják a templomaikat. A gyorsaság most nemcsak azért hátrányos, mert nincs idő a narratíva kidolgozására – mert ezek az állítások egyelőre nagyon ingatagok, sebtében fogant összeesküvés-elméletnek tűnik mindahány –, hanem azért is, hogy mi lesz így jövő márciusban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.